Egy biztos, ez nem a mi olimpiánk. Nem úgy sikerült, ahogy eltervezték a vezetők. Ettől gyorsan – jó magyar szokás szerint – kiosztották az ellenfeleket, elmondták, hogy kik a hibásak, kiknek köszönhető ez a gyenge szereplés. Egyet nem tettek: önmagukba nem néztek, és a problémát nem oldották meg!

Peking nem kerül be a magyar olimpiai aranykönyvbe. Nem jött össze az, amit eltervezett a MOB. Hónapokkal ezelőtt folyamatosan azt hallottuk, hogy kilenc vagy hét aranyat is begyűjtünk. Aztán, ahogy mentek a napok, és a magyar versenyzők haza, ez az összeg négyre olvadt. Még lehetséges, hogy a kajakosok, kenusok szereznek négy aranyat a pólósokkal együtt, de ez már nem változtat a helyzeten.

Mert bizony helyzet van. Jó magyar szokás szerint a felelősök kiosztják egymást. Mindenki megmondja a tutit. Schmitt Pál, a MOB első embere, a Fidesz politikusa szerint egyértelműen a szocialista kormány tehet mindenről, Gyurcsány Ferenc aztán főleg. Gyenesei István, sportért is felelős miniszter feltalálja a zöld számát, hogy azon adjunk erőt a sportolóinknak. Kovács Tamás sportvezető szerint a probléma a finanszírozásban van, nincs elég lóvé. Elbert Gábor sportért felelős szakállamtitkár pedig már az olimpia előtt lemondott, mert nem bírta az új miniszter stílusát. Az olimpia alatt kiderül, hogy egyes versenyzők nem kapták meg az állami támogatást, csúsznak a kifizetések.

Megannyi megnyilatkozás, egy szemernyi előrelépés. Jó magyar szokás szerint körbeugatjuk a házat, de semmit sem oldunk meg. Szerintünk mindig a másik a hibás. Dumálunk, pofázunk, anyázunk, de a lényegről már megint nem beszélünk. MSZP-zünk, Fideszezünk, hibáztatjuk a másikat.

Pedig az elhangzottak sok igazságot tartalmaznak. Schmitt Pálnak igaza van, a kormány nem úgy támogatta a versenyzőket, szakágakat, ahogy azt elvárni lehetett volna. De akkor eddig miért várta ő is az aranyesőt? Kovács Tamás – mint sportvezető – biztos pontos képet rajzolt a helyzetről, a finanszírozási problémákról. De miért csak most? A kormány miért nem oldotta meg a szakállamtitkár lemondásával kialakult helyzetet? Miért nem utalta a támogatást a sportolóknak? A zöld szám meg óvódás megoldás!

Le kell ülni, és meg kell oldani a problémát! A sport, az olimpiai szereplés nemzeti ügy. Nem MSZP, nem Fidesz, hanem nemzeti ügy! Meg kell találni a közös megoldást!

Látni kell, hogy kevés pénzből kevés eredmény lehet kihozni. Más országokban nagyobb összegeket mozgósítanak a versenyzők felkészítésére. A mi siker-sportágaink, a hagyományos magyar ágak nem piacképesek, nehezebben eladhatók a média, ezáltal a pénz felé. Tehát az állami pénz mellé alig lehet magánpénzt találni. Így a felkészülés, a nevelés is kevesebből történik, a jobbak elmennek külföldre, vagy más kereset után néznek. Ilyen egyszerű ez!

Világos, tiszta beszéddel lehetne előre jutni, és nem a másik sértegetésével. Bár a múltat, s a közszereplőinket ismerve erre kevés az esély. De azért bízzunk benne, mint a többi versenyzőnkben is!