Vannak néha érdekes párbeszédek, aminek az ember akarva-akaratlanul a fültanúja lesz. Olyan emberi megnyilvánulások, amiken utána elgondolkozunk: mekkora mázli, hogy nem velünk történt, mert úgy beolvasnánk, hogy a világ beleremegett volna.

Dzsentri: – Nézze kisasszony, valaki ül a helyünkön.
Hosztesz: – Aha, látom. Hölgyem!
Hölgy: – Igen, tudom, a mi helyünkön is ülnek.
Hosztesz: – Önnek oda szól a jegye?
Hölgy: – Nem, de a mi helyünkön is ülnek, ott elöl.
Hosztesz: – Hol?
Hölgy: – Ott, a második sorban, de várjon, megyek.
Dzsentri: – Még jó. Köszönjük.
Hölgy: – Ja. Na, ott, látja?
Hosztesz: – És én ezzel mit csináljak?
Hölgy: – Már elnézést, de ÉN mit csináljak ezzel? A k..va életbe! Tudja mit, édesem, átülök negyedszer is, hogy b… meg…
Hosztesz: – Nincs teltház lesz üres hely arra!
Hölgy: – Lesz b…meg, lesz…
Hosztesz: – Jó szórakozást!
Hölgy: – Neked is b... meg!

„A jegyárakról az igazgató is azt gondolja, hogy messze meghaladják a legtöbb veszprémi lehetőségeit, de az ilyen szintű produkciók csak európai szintű bevételből finanszírozhatók. A legdrágább jegy 16 900, a legolcsóbb 4900 forint. Természetesen programtól és ülőhelytől függően. A nézőtér felosztása, a jegyárak és minden szükséges információ megtalálható a fesztivál honlapján.” (balaton.hu)