Nevük ellenére egy többféle színben pompázó társasággal beszélgettünk tegnapi, Gizella udvari koncertjük után. Hangzásukkal az egész szerkesztőség tetszését és szimpátiáját elnyerték, s ahogy láttuk, a közönséget ugyancsak meggyőzték művészetükről. Nem kifejezetten utcazenész társaság, de zenei világuk mindenképpen beillik abba a forgatagba, ami az idei Fesztivált (is) jellemzi. A zenekar vezetőjét, Nyakas Pétert kérdeztük együttesükről.

Index: Honnan érkeztetek?

Nyakas Péter: Zalaegerszegről jöttünk. Ottani barátainktól hallottunk erről a fesztiválról. Néhányan közülük más zenekarokkal is felléptek már itt. Jelentkeztünk és beválogattak bennünket.

Milyen zenei irányzatokat képviseltek?

Világzenét játszunk nagyképűen szólva. Azért hívhatjuk „világzenének”, mert nem tudnak más nevet kitalálni ennek a típusú zenének. Kicsit afrikai jellege van, kicsit indiai, de a balkánitól kezdve sokféle hangzás tartozik hozzá, egészen a latinos dallamokig.

Mivel foglalkoztok a hétköznapokban?

Van köztünk tanár, gyógypedagógus, műszaki ember, marketinges. Mindezek mellett többen főállású anyukák is.

Hogyan érzitek magatokat?

Jó a kaja, a szállás... Egyenlőre jó, de egy nap után nagyon nehéz erről véleményt mondani. Nagyon jól érezzük magunkat, szép a város, főleg Zalaegerszeg után, ez egy nagy felüdülés, hogy ilyen szép építészeti környezetben zajlik a fesztivál. Végülis a királynék városa...

Hogyan alakult ki ez a mostani formáció?

Az együttes úgy indult, hogy az elején soul zenét játszottunk. Női gospel énektrióként kezdett gyakorlatilag a zenekar, ebből nőtt ki mára ez a hangszeres formáció. Az énektriónknak nemrégiben készült el egy Gospel című CD-je, amin a zenekar mostani tagjai közül mindenki szerepel. A gospellel az a baj, hogy Magyarországon mindenki azt hiszi, hogy ez a név karácsonyi dalokat jelöl. A fellépéseink nagy része az év végére koncentrálódik, ami szintén nem könnyíti meg a dolgunkat. Idővel gondolkodtunk egy kicsit, és rájöttünk, hogy egyéb zenei világok is vannak, amik közel állnak hozzánk, és ezek is lehetőséget adhatnak a nagyobb ismertségre.

Mik ezek?

Többnyire a francia-belga Zap Mama énekegyüttes hatására kibővítettük az énektriót úgy, hogy ütőhangszer és basszusgitár posztok is megjelentek. A Zap Mama együttes anyagaiból is feldolgoztunk néhány számot, illetve próbáltuk megírni a hallott dolgokat a saját szájízünk szerint. Előadásunk talán egy kicsit rendhagyó módú, tegnap úgy tűnt, hogy egész jól sikerült, tetszik a közönségnek.

Merre mentek még a nyáron?

Ilyenkor nyáron Balaton körüli fesztiválokra járogatunk erre-arra. Sajnos ezzel a műsorral még nem készítettük el azt a felvételt, ami nemcsak egy demo, hanem komolyabb anyag is lehetne. Valószínűleg ez az év második felére vagy a végére elkészül. Szabadtéri rendezvény elég sok van ilyenkor, ezekre hívnak el bennünket. Vasárnap Balatongyörökre megyünk egy borfesztiválra. Múlt héten Gyenesdiáson voltunk egy hasonló rendezvényen.

Próbáltok ebből megélni?

Mi próbálnánk, de ez nem olyan egyszerű. Egy hattagú zenekarnál nem olyan könnyű, hogy nagyot szakítson rajta az ember. A hangosítás sem olyan egyszerű, hogy előkapunk két mikrofont és csak úgy rárakjuk egy hangfalra. Az utazgatás is bonyolult dolog, továbbá a próbák, illetve a kreatív munkák összeszervezése sem könnyű. Mindannyiunknak van más formációja is, amivel próbálkozunk, de mindenkinek ehhez van a legtöbb kedve. A zenekarok között több átfedés van. A doboknál Borsos Zoltán van most itt Lőrincz Tamás helyett. Zoli nem állandó tagja a zenekarnak, de a beugrásokon mindig ott van velünk, amikor a másik ütőhangszeres nem ér rá. Nekik van egy külön zenekaruk, nekünk van egy duó, egy trió. Összevissza mindenféle jazzes, latinos, akusztikus populáré, hat teljes zenekar.

Kik a mostani formáció tagjai? Jandovics Viktória, Orbán Laura, Kanta Judit énekel, Salamon Attila gitározik, Borsos Zoli dobol most, és jómagam basszusgitározok.

Az érdeklődők hol érhetnek el benneteket?

Van egy saját honlapunk: www.blackandproud.uw.hu, de itt elsősorban a Gospel lemezünkkel mutatkozunk be. Iwiw-es elérhetőségünk is van, de nem tudom, az mennyire komolytalan vagy mennyire van értelme.