Hogy milyen a közbiztonság Veszprémben, hány utcai pad, sörösüveg, orrcsont törik az utcán, mennyien mennyit rúgnak a földön nagy átlagban, mindenki tippelje meg maga kedvére. A következő két történet egy embertől szól annak tanulságára, hogy hol és mikor számíthatunk rendőreink segítő jobbjaira.

Most a mennyien mennyit az érdekes. Hatan kettőt. Igen, szóval van egy – egyébként teljesen jámbor, mosolygós arcú, jobb napjain 70 kilós – barátom, aki nemrég egy kellemesen hosszúra nyúlt italozás után tartott hazafelé egyik – hozzá hasonló „légynek se” kaliberű – cimborájával a Lenin ligeten keresztül. Ott megállította őket pár finoman napbarnított fiatalember, dohányterméket és hozzávaló tüzet kérve. Kaptak, de az öngyújtót egyikük földhöz vágta. Tartalék tűz nem volt, ők nem tudták elszívni cigarettájukat, így hát sértődöttségük erőszakba fordult. A vége kórház, alkarcsontrepedés, arczúzódás, miegymás.

A dologhoz hozzátartozik, hogy pár nappal később más ismerőseim ugyanezt az utat választották, de akkor fordultak a számok, az ott várakozók mindössze ketten, az arra járók lényegesen többen voltak. A daliás duó (a kapott cigi meggyújtása után) mégis felajánlotta a verekedés vidám opcióját, méghozzá „akár kettő is jöhet egyre” felállásban. A kellemesnek ígérkező lehetőséggel mégsem élt senki, így elmaradt a további móka, illetőleg hát kacagás.

De visszatérve kevésbé szerencsés jámbor barátomhoz, ő hetekkel később – tanulva a korábbiból – a liget izgalmai helyett Tamás-bátya kunyhójába tért be józanító falatokért. A vele lévők közül egyikük biciklivel volt, így ő elkérte, azt mondván, hogy évek óta nem ült cangán, és addig tekerne párat, míg a másik befejezi dupla-hamburgere eszegetését. Mondván, vicces lesz. Tekert is párat, de a mellette megálló rendőrök nagyokat villantva jelezték, hogy ez azért mégsem így működik – mondván, ez nem annyira vicces. Szonda, csekk, jobb kézzel kövér nullák firkantása. A vége huszonötezer.

Hát ennyi. Néha tényleg az az érzésem, hogy jobban foglalkoztatja őket a pénz beszedése, minthogy mi biztonságban tudhassuk magunkat. Persze ezzel könnyű vitatkozni. Engem is büntettek már meg ott, ahol napi kétszáz ember átmegy a főúton, és arra is rá lehet fogni, hogy az én testi épségemért történt. Vagy itt van ez a „nem lehet az utcán inni” törvény – hoppá!, kész aranybányát csináltunk Veszprémből! Ennyi az egész, mert én ugyanott megyek át egyik oldalról a másikra, ahogyan inni is ugyanúgy isznak. Csak esetleg eldugottabb helyeken, példának okáért a Lenin ligetben – rendőrök elől megbújva, de más kockázatokkal számolva.

straubbazsi
straubbazsi.blogol.hu