Péntek este az EB negyeddöntő után kezdett hasítani a Hollywoodoo az Expresszóban – Gergő mondta is telefonon: 11 előtt biztos nem kezdünk, addig meccs van. Nos, szép számú közönség gyűlt össze a koncertre – bár én több emberre számítottam –, és a reakciókból ítélve tényleg jól érezték magukat. A zenekar igazán mindent megtett ezért – kicsit olyan csalamádésra vették a programot, de legalább érződött benne az alapkoncepció: legyen olyan kellemes, táncolós, zakatolós a buli.

Light csak annyira volt a koncert, hogy a sztenderd felállás akusztikus gitárokkal jött létre, és a ritmusszekció (Hohl Árpád – dob, Rembeczki Gábor – basszusgitár) kicsit halkabbra vette a dolgot. És persze nem szaladgáltak a színpadon a zenészek, hanem szépen megültek a bárszékeiken. Bár a végére felbomlott a rend, és Gergő (Trócsányi Gergő – ének) állva is megmutatta szépen konditermezett testét az addigra már „Hollywoodoo-mámorban” úszó tömegnek.

Gyorsan zárjuk rövidre a zenei értékelést: kompakt volt a banda, minden nagyon szépen együtt szólt, a hangerő- és hangulati váltások abszolút megállták a helyüket. Az egységes hangzáshoz bizonyára nagyon kellett a jó technikusi munka is (Wágner Balázs), és természetesen a két gitáros (Nirnsee Krisztián és Urbán Szabolcs) egymást kiegészítő, összegyúrt, egymásba olvadó játéka. Krisztián pl. a koncerten szinte a második ritmusgitáros szerepét játszotta, az akusztikusabb hangzás nem engedte meg a nagy szólókat.

Gergő személyiségének varázsa is ütött ebben a „light-felfogásban”, érdekes fíling alakult ki, ugyanis a színpadi visszafogottság ellenére éppen olyan közvetlen volt a hangulat, mint a „nagykoncerteken”. Egy-egy jól megnyomott poén, beszólás cigarettagyújtás közben, és máris igazi házibuliban éreztük magunkat az Expresszóban. Megjegyzendő, hogy a banda nem dumált sokat, a felkonfok után már bele is csaptak a zenébe – így aztán a másfél óra rendkívül gyorsan elszállt. Úgy ahogy a zenekar is – bár lehet, hogy ezt csupán én éreztem, senki más a nézők között, illetve a bandában. Szóval az utolsó három számra mintha elfáradtak volna – ment a buli tovább a maga ritmusában, a nézők ugráltak, bugráltak, énekeltek… de érzésem szerint kifogyott az erő, a teljeség varázsa a Hollywoodooból. A lényeg, hogy nem húzták sokáig, hanem egy visszatapsos ráadás után eltűntek a színpad mögött.

Végeredményben igazán hangulatos, „kicsit más” koncertet nyomtak a fiúk, aminek az volt az egyik jellegzetessége, hogy rendkívül váratlanul és „pofátlanul” ugráltak a különböző zenei irányzatok és stílusok között. Volt itt minden: HC, blues, western, lakodalmas… olyan igazi csalamádé, amiből mindenki találhatott egy-egy nagy kedvencet. Ez a műfaji váltogatás egyáltalán nem vágta szét a koncert szerkezetét, hanem a „kiszámíthatatlanságából” fakadóan inkább pikánssá tette azt.

Szóval megérte elmenni és megnézni, meghallgatni a – most már csak részben – „home-bandánkat”, hiszen a zene mellett rendkívül fontos volt az is, hogy öregróka (és öregrókalány) Hollywoodoo rajongókat hozott össze a buli, és persze régi emlékeket…

Hol láthatjuk a Hollywoodoo-t a közeljövőben? Július 4-én este hétkor a VOLT fesztiválon, és utána augusztus 2-án természetesen Örvényesen, a strandon. Pontos infók innen szedhetők: www.hollywoodoo.hu