Amikor ők megjelennek - hiába van a naptárilag a tavasz közepe - itt a nyár! Azok a pocakos, hatvanas, ropogós barnára sült úriemberek, aki a halasnál ülnek a sörpadon és megtárgyalják az élet nagy dolgait. Azaz a legutóbbi fogást, a Sanyi visszereit, meg a gyereket, aki nyárra hazajön. Az unokákon röhögnek, az asszonyokat cikizik és a lányokat stírölik. A Balatoni Legények.

Olyan jó volt látni őket a minap. Lementünk hekket enni a halashoz, kovászos uborkával meg lágy kenyérrel. Ott ültek a másik padon, és én csak hallgattam, meg néztem őket. Folyamatosan mosolyogtak, törölgették a sörhabot a bajszukról, csattogtatták a papucsot a lábukon. Hol könyököltek, hol hátradőltek, olyankor a nagy hasukon ott világított a fehér csík – a bőr, amit nem ért a tűző Nap. Nem siettek sehova, nem akartak bizonyítani senkinek semmit, nem játszották meg magukat, csak voltak. Néha egy jó popsi, cici vagy vitorlás kedvéért megmozdultak, de akkor sem kapkodtak el semmit. Ha lekésték, jött másik. Aztán valamelyik felállt a következő körért, elbattyogott a pultig, megkérdezte a halsütőt, hol a gyereke, aztán a grátisz uborkával visszament a többiekhez, és nagyot röhögtek furcsa zöldségen, meg az egészen. Mert akkor az volt. Vicces. A sok sör között egy uborka, a gyerek meg a nagyinál. Akit ők ismernek. Vélhetően. Még lánykorából…

Aztán szépen lassan elhalkultak. Először a hiányzó, mennybéli haverok miatt, aztán a jóllakottság, a sör, meg az asszonyok végett. Menni kellett haza. Mindjárt lemegy a Nap, a tó csendes, a fák tükörképe gomolyog csak a vízen, még az egyetemista csajok is visszavonultak – indul a buli. Nekik.

Sóhajtozva állnak fel. Lassan indulnak meg. Simogatják a hasukat, igazgatják az úszónadrágjukat, keresik a pólót, inget, tárcát. Kezet ráznak, beköszönnek a halasnak, integetnek a biciklisnek az út túloldalán, aztán elosztják magukat az autókba. Van, aki gyalog megy, egyedül, vagy ketten. Amikor elhajtanak, felkavarodik a parkolóban a por. A lenyugvó Nap átsüt a faágak között, az esti szél megborzolja a leveleket, a Balaton belesóhajt az arcomba. Nyár van. Nyár.