Hogyan rendeződött a magánvilágítás kérdése, mi történt a honvédtiszttel és a diákkal, milyen napirendi pontokat tárgyalt a városi közgyűlés? Vajon száz évvel ezelőtt milyenek voltak az emberek, hogyan intézték ügyes-bajos dolgaikat, mi foglalkoztatta őket, miről álmodhattak? A Veszprémi Hírlap éppen száz évvel ezelőtti számából válogatott cikkek talán választ adhatnak kérdéseinkre.

„Villanyvilágitás
Mult számunkban a legmegbizhatóbb helyről vett információ után irtuk meg egy hirünket, amely arról szólt, hogy a magánvilágitás ezuttal (az üzem megkezdése előtt) nem vezettetik ki a város minden részére. Ezt a hirt a legkomolyabban tartották s a mi forrásaink a legteljesebben megerősitették. A hir célja semmi esetre sem akart riasztás lenni. Ellenkezőleg, azt célozta, hogy a szállóhirekkel megriasztott publikum a hir közlése folytán várható felvilágositás nyomán megnyugtatást nyerjen. Ugy halljuk, a villamos épitkezést vezető végrehajtó bizottság körében egy szakszerű memorandum forog, amely ezt a megnyugvást hordozza soraiban, azt vitatván, hogy a város a 6. §. alapján jogot nyert arra, hogy ha a kivitel folyamán szükségesnek mutatkoznék, oly munkákat is készittethessen, amelyek tervezve nem voltak s ezeket a cég a költségvetés egységárai s a tényleges munka szerint elszámolva köteles végrehajtani. Ha pedig a város azt akarja, hogy a kifelejtett nagyobb, vagy több kisebb fogyasztó vezetéket kapjon, megcsinálja azt a telep teljes felszerelése után maga a vállalkozó az üzemviteli szerződés értelmében, bővités cimén, a maga költségén.

A város és közönsége érdeke tehát megvédettnek látszik. Mi a hirek után csak azt kifogásoltuk, hogy a magánvezetékek a város egyes részeiben a fogyasztók terhére létesittessenek, mint az áramszolgáltatási feltételek 1. §-a mondja. Mert igaztalan, méltánytalan volna, hogy a közönség egy része csak a fogyasztásért, más része pedig a vezetékért is fizessen. Ha nem igy lesz, csak örömünkre szolgál s akkor az a felriasztott közönség is megnyugszik.”

– Valami ilyesmiről (is) kellene szólnia a helyi, városi újságírásnak. Vagyis a problémák feltárásáról, az elhallgatott, kényes kérdések felkutatásáról, a lakosok érdekeinek megvédéséről.


„Olcsó az élet
A hét folyamán városunkban két ifju ember emelt kezet fiatal élete ellen. Az egyik Bucsy Károly honvédtiszthelyettes, aki puskagolyó okozta sulyos sebesülése dacára is valószinüleg felépül. – A másik, Deogáró Aladár, a helybeli kereskedelmi iskola középső évfolyamának hallgatója pápai-utcai szállásának kapuja előtt 22-én este halántékon lőtte magát s azonnal szörnyet halt. Végzetes cselekedetük inditó okául többféle hir keringett, amelyekből azonban a valóságot megállapitani vajmi nehéz. A legszomorubb a dologban az, hogy szinte őrületes divattá válik napjainkban az élet munkás terhét, gondjait még nem is ismerő ifjak öngyilkossága.”

– A századfordulón a kivándorlás mellett az öngyilkosságok egyre nagyobb száma mutatta a monarchia közelgő végét.


„Városi közgyűlés
Veszprém város képviselőtestülete április 30-án d. e. 9 órakor tartja rendes tavaszi közgyűlését.
A gyűlés érdesebb tárgyai:
1) A polgármester jelentése a mult évi városi közigazgatásról.
2) A mult évi számadások megvizsgálása.
3) Az uj képviselőknek szakbizottságokba leendő beosztása.
4) Az iparostanonciskola bizottságának megválasztása.
5) A jeruzsálemhegyi óvodára beérkezett ajánlatok elbirálása.
6) Az ipariskola számára rajzterem felállitása.
7) A Holes-féle telek rendezése és értékesitése.
8) Az utca- és piacrendezés keresztülvitelére bizottság választása.
9) A Fehér-féle kallómalomhoz tartozó rétnek a vizvezeték céljaira leendő megvétele.
10) A husbehozatali szabályrendelet módositása.
11) Pozsgay Miklós inditványa a kövezetvám rendszeresitése tárgyában.”

– A közgyűlésről szóló beszámolót a következő összeállításban olvashatják. Egyébként kíváncsi vagyok, vajon a mostani közgyűlési beszámolókat olvassa-e valaki.