Hogyan emlékezett meg a város a hatvan évvel korábbi eseményekről, milyen sikereket ért el a megye az iskoláztatás terén, kik hakniztak Veszprémben? Vajon száz évvel ezelőtt milyenek voltak az emberek, hogyan intézték ügyes-bajos dolgaikat, mi foglalkoztatta őket, miről álmodhattak? A Veszprémi Hírlap éppen száz évvel ezelőtti számából válogatott cikkek talán választ adhatnak kérdéseinkre.

„Március 15.
A március 15-iki hazafias ünnepélyt a veszprémi társaskörök együttesen ünneplik. ¼ 10 órakor szt. misét hallgatnak a Kegyesrendieknél. Utána felvonulás a Korona termébe, ahol az ünnepélyt tartják. Az ünnepi beszédet Zsigmond János főgimn. tanár, a megnyitó beszédet dr. Csomasz Béla ügyvéd tartják. Énekszámokkal emeli az ünnepélyt a veszprémi daloskör és a Petőfi-kör dalárdája. A mult számunkban jelzett iskolai ünnepélyek ugyancsak a délelőtti órákban lesznek.”

– Az 1907. október 6-i írások után egyáltalán nem meglepő, hogy hivatalos, városi ünnepségről nem esik szó, csak a civilek megemlékezéséről. Az okokról ugyanitt már esett szó.

„Veszprémvármegye dicsérete.
Vármegyénket népoktatási tanügyének fejlettsége miatt ujabban is nagy kitüntetés érte. A közoktatásügyi miniszternek az országgyűléshez beterjesztett évi jelentése szerint Veszprémvármegyében a tanköteleseknek 96,5%-a, tehát csaknem valamennyi iskolába jár s ezzel Veszprémvármegye az ország összes vármegyéi között ismét a legelső helyre jutott, illetve fényesen megtartotta két éve elért szép pozicióját. A tény igazán örvendetes s megérdemli, hogy mindenek őszinte elismerése szálljon vármegyénk kiváló buzgalmu kir. tanfelügyelője, Papp Sándor úr felé, mert a diadalra a legfőbb tényező az ő fáradhatatlansága, a hivatása iránt való lelkes szeretete, a tanitók iránt kimutatott jóindulata, okos utmutatása, s részéről a tanitói munkának megbecsülése. Kivánjuk, hogy még sok ilyen dicsőség szaporitsa bokros érdemeinek koszoruját.

– Vivát, vivát!

„A Thália-társaság Veszprémben.
Kissé lehütötte a felsrófolt várakozás illuzióit a valóság. Valóban többet vártunk tőlük. Igazi szinésztehetséget és művészetet csak Forgács Rózsiban láthattunk, aki ugy Ibsen, mint Hebbel drámájában valóban megragadó alakitást nyujtott, mély tanulmányok, a természetesség és művészet egyesitésének bizonyitékául. Különösen Nóra szerepében excellált. A Nórában még Herczegh Jenő, a Mária Magdolnában V. Bánóczi Dezső is elég jó volt; általában nagyobb hatást értek el a Nórával, holott a másik darabban jobban játszottak a mellékszereplők. Az ifjusági előadás (Moliere Képzelt betegje) meglehetősen sikerült: a második est darabja nem ért semmit; egy-két komikus szerep ügyes kihasználása sem segitett rajta. – Az első előadást nagy fejetlenség előzte meg a rendezésben; a vendégszereplést pedig nagy kiábrándulás követte a közönségben.”

– Legyen tanulság a városban egyre gyakrabban feltűnő vendégelőadásoknak: a vidéki haknizás már akkor sem jelentett feltétlen sikert.

„Benzinmotorok,
kőolaj-üzemre is alkalmas gőzlokomobilok, nti-mozdonyok, gőzcséplőgépek, aratógépek, teljes malomberendezések, talajmivelő eszközök, stb. stb. A Magyar Kir. Államvasutak gépgyárának vezérgynöksége, Budapest, V., Váci-körút 32. Kivánatra szivesen küldünk költségvetést és árjegyzéket.”

– Egy újabb adalék az apróhirdetések közül a MÁV akkoriban sikeres melléktevékenységeihez.