Mint ahogyan nemzeti színű lobogónk is három színű, úgy tagolódott Budapest is három részre szombaton, az 1848-as forradalom és szabadságharc 160. évfordulóján. Mint a zászló fehér színe, olyan volt Budapest legtöbb pontja a nap folyamán. A hűséget jelképezte.

A Nemzeti Múzeumnál, a Lánchídon, a Váci utcán vagy a Roosevelt téren is hagyományhű programok várták az érdeklődőket. A múzeumnál látványos énekes előadással szórakoztatták mindazokat, akik a különböző biztonsági kapukon átjutottak. A Roosevelt téren történelmi ruhába öltözött katonák, huszárok, valamint fegyverek, ágyúk és korabeli játékok várták a kicsiket és nagyokat egyaránt. A Váci úti kirakodóvásárban mindenki megtalálhatta azt, amire vágyott. Volt itt furulyás mester, kürtöskalácsos, mézeskalácsos, népies ruhák árusa… A Lánchíd pedig a gyermekeknek nyújtotta a legnagyobb szórakozási lehetőséget, ahol játékos feladatok megoldása mellett – pl. a Szózat elmondása vagy az 1800-as évek étkezési szokásainak megismerése után – jutalomban részesítették a legjobbakat.

Nem is olyan messze ezektől a rendezvénytől találhattuk meg a város „zöld” részét, akik a reményt jelképezték. Az Erzsébet-híd pesti oldalán több ezres tömeg gyűlt össze, mely több száz méteren át töltötte meg a széles utcát, ahol még az Astorián túl is nagy kivetítők és hangszórók várták a Fidesz gyűlésére érkezőket. A párt által rendezett nagygyűlésen az emberek áhítattal hallgatták, és örömmel nyugtázták a felszólalásokat, melyeket gyakran hangos és hosszú tapssal törtek meg. Azért gyűltek össze, hogy megmutassák, ők még remélnek, bíznak egy jobb jövőben. Persze minden csak nézőpont kérdése.

A „piros” részt – azaz az erőt – már többen is jelképezték: a rendezvények helyszínén összegyűlt megannyi rendőr, vagy Gyurcsány Ferenc, aki nem tartva a támadástól vagy a füttykoncerttől, feleségével sétált a Lánchídi rendezvény helyszínén. Az erőt azonban még ennél is többen kívánták megmutatni. Napközben tojások dobálásával, este Molotov-koktélok hajigálásával akarták megzavarni a rendet, ám a rendőrség könnygázzal és megannyi rendőrrel válaszolt, így tizenegy órakor már jórészt nyugalom volt a városban.

A széthúzás következtében nem csak lobogónk három színe és annak jelentése tagolódott el, hanem a zászló szétszabdalásával a nép is szétszabdalódott – ezt jól példázta a XI század „ünneplő” Budapestje.

Nagy Bálint