Olyannyira frissek, hogy nemcsak megunni nem lehet ?ket, de be- illetve eltelni sem lehet velük. Bármelyik számukat hallgatom újra, nincs egy új rész, szó, egész, amit ne tudnék a korábbiaktól eltér? módon érteni, belehelyezni egy teljesen másféle összefüggéstelenségbe. Hangosak és rémesek, tündériek és agyamentek, ?k maguk a válasz a tyúk-tojásra: kívül a fehér, s bévül az árja.

Az emberiség nagy szerencséjére nyelvek közül csak egyen makogok valamelyest, s ez: ez. De hogy mások a maguk makogását ily? magas szinten tegyék, ez mindenkor ámulatba ejt. Kopácsoltak és pengettek is már húrokat elegen e nyelven, de rap-et így még kevesen ?ztek. Zúztak s t?ztek szavakat, gondolatokat képzelt zászlajukra, avagy bármiféle vár fokára, de csak keveseknek adatott meg, hogy nevüket a saját avagy utódaik kora feljegyezze. Márpedig e népromboló titániákról ? reményeim szerint ? litániákat fogunk még hallani, s ha id?vel egyre többeknek koppan le bel?lük bármi kevéske is, még az is megeshet, hogy a következ? veszprémi koncertjükr?l, mint össznépnemzetirockramazurimegagigaeseményr?l számolhatunk be.

Mert hogy kevesen voltatok kispajtások! És tessék magatokat szégyellni, igazán ott lett volna a helyetek! Persze kis hazánkban a legkevésbé sem szégyen nem tudni olyan zenekarokról, akiket még nem kapott fel eléggé a média, hogy kell?képpen elkoptassa a nevüket vagy a maga éget? tüzén el ne hamvassza, azonban én mégis azt gondolom, hogy ezek a lányok ? és fiúk ? megérdemlik egyrészt az ismertséget, másrészt pedig a sikert. Ráadásul ? ha nem tévedek túl nagyot ? a tavaly novemberben megjelent dupla lemezük gyakorlatilag már a harmadik albumuknak számít, s mi tagadás, elég jóra sikeredett!

Szó mi szó, hallomásból olyan infóim voltak, hogy nagy jelmezes-beöltöz?s, bulizós, zúzós koncertjeik vannak, s kicsit erre is vártam, hogy majd mindenféle flancos cuccokban fognak villogni, de nem így lett. Szerencsére ez a kés?bbiek során sem hiányzott. Tündériek, aranyosak voltak ezek a csajszik ? így gésátlanítva is. A mosolyukat és egyes mozdulataikat ? szavaikról nem is szólva ? még így jelmeztelenül is tanítani kellene. A két Fiáth-tesó, Buppa és a zenésztársak mindenféle szempontból jelenségeknek min?sültek. Buppa ? a folyamatos átöltözéseivel talán a csajok ilyen jelleg? visszafogottságát kompenzálta ? mindent igyekezett elkövetni, hogy legyenek valóban látványos elemei is a show-nak.

Az igazán nagy dobást azonban azt hiszem, hogy valóban a számok, a zenék jelentették. Jutott bel?lük b?ven a korábbi albumokról is. Volt a Nyócker!-b?l ismert Kurvaélet, a címével is sokat mondó Moslékország, s az új dupla lemezr?l nagyon-nagyon eltalált más pörg?s-morgós-odamondós szerzemények. Az egyik kedvenc számomnak a refrénje így szól: ?Én odaadnám a fele karom, ha velem bulizna a zenekarom.? Gyönyör?! Hasonló szövegekb?l nyilván van és volt még rengeteg. Talán a Tizenegyest emelném még ki, ami egyben az új dupla album címadó dala is. Ebben szeptember 11. jelent?ségét hozzák össze Böll A kapus félelme a tizenegyesnél cím? regényével, Bródy János Koncz Zsuzsa által megénekelt soraival, valamint Radnóti Miklós idevágó gondolataival. (Jelz?t, azt nem találok.)

Szóval Drágáim, elég nagy hiba volt otthon vagy bárhol máshol távol lenni err?l a koncertr?l. Akiben a most olvasottak során azért sikerült némi lelkiismeret-furdalást keltenem, azoknak azt tanácsolom, hogy minél el?bb szerezzék be maguknak ? természetesen törvényt tisztel? módon ? a Ludditák albumait, vagy menjenek el, ha tehetik a legközelebbi koncertjükre, hátha lesznek leplek vagy egyéb meglep?dések is.

A zenekar tagjai: Fiáth Titanilla, Fiáth Marianna
A koncerten közrem?ködtek: Buppa ? emszí és sómen, Gerdesits Ferenc ? dob, Bacsa Gyula ? billenty?k, Vastag Gábor ? szólógitár, Mezei András ? basszus

A koncert 2008. február 15-én volt az Expresszóban.