A VMK „Sorok között” estjének házigazdája csütörtökön este Géczi János (többek között) író, vendége Varnus Xavér (többek között) író volt. Az, hogy a beszélgetés fő témája irodalom és írás, hogy Géczi János tanárom, továbbá a szervezők szimpatikus hozzáállása, vagyis hogy diákoknak ingyenessé tették a belépést, eldöntötte, hogy ott a helyem.

Xavér a mai fiatalságnak nem épp klasszikus sztár. Nem annyira szimpatikus, sem megjelenésében, sem művészetében. Nem agyonimádott. Meg is látszott ez a közönség sorain, alig ültek korombeliek – az „ingyenesség” ellenére is. Persze, én sem vagyok különb, igazából nem is tudtam, hogy írt könyveket.

Fordított. Cáfolta az előítéleteket, és olyanokkal is előállt, amit sosem feltételeztem volna. Válaszai nagyon hosszúak és tágak voltak, ezért kevés kérdés volt. Mégsem vált unalmassá, mert van humorérzéke. Nem is csak van, hanem nagyon sokrétű; viccelődött komolyban és komolytalanban – válogatás nélkül. Végig nevettük, mindegy, milyen magasságokban pergett a szó.

Mindemellett Xavér rettentő intelligensnek is tűnt. Géczi Jánosról sok mindent beszélnek a városban, de egy ponton összecsengenek a vélemények, mégpedig ott, hogy lenyűgözően művelt. És szereti is mások tudását próbálgatni. Nem meglepő hát, hogy vizsgáztatással kezdte! Felolvasott Xavér írásaiból kifénymásolt papírlapokról, és kérte, mondja meg, hogy honnan idéz pontosan? Itt – már rögtön az elején – volt az első megdöbbentő pillanat. A vizsgáztató tanárnak megbotlott a nyelve olvasás közben, a vizsgázó pedig azonnal javította, és befejezte az adott sort!
– „Tényleg lenyűgöző a memóriád.” – zárta elégedetten, maga is meglepődve, a tanár úr.

Ahogy ebben nem, úgy lexikális tudásban sem maradt alul egyszer sem Xavér. János a diákjain – természetesen – mindig könnyen talál fogást, ha akar, de rajta nem tudott. Ez számomra nyilván jó pont volt. Vagy az is lehet, hogy a legjobb pont!

A meghirdetetthez képest keveset beszélgettek írásról és irodalomról, helyette sokat hallottunk Xavér életéről, pályafutásáról. De nem bántam, jó volt ez így. A végére úgy éreztem, hogy végre egy igazi „sztár” ül előttem. Nem is itthon sztár, hanem a világon, vagyis – világsztár. Ami nagy dolog.

„Magyarországon összekeverik a gyakran látott ember fogalmát a sztáréval, márpedig némi különbség azért van a kettő között: az igazi sztároknál, akik valós szellemi teljesítménnyel jutottak el a csúcsra, a siker nem cél volt, csupán melléktermék. Az ál-sztároknál nincs egyéb teljesítmény, csak az, hogy sokszor szerepelnek a képernyőn, és ez azért tud hosszú távú bajokat okozni egy országban: manapság az emberek nálunk egy Balassi verset nem tudnak elszavalni, vagy nem tudják, ki volt Sinkovits Imre. Ez máshol nem így van, és ez egy kicsit aggaszt.” – nyilatkozta korábban Varnus Xavér.

Tanulságként arra jutottam, hogy jobban kell rá figyelni, sokkal jobban. Gondolataira és irodalmára is.

(A programelőzetesek nem jelzik, mikor lesz a következő része a ”Sorok között”-nek, de rövid telefonos közbenjárás után kiderült, hogy március 26-án Katona Klári lesz a vendég, továbbra is Géczi János vizsgáztató székén.)

straubbazsi
straubbazsi@gmail.com