Nem könnyű egy új csapattal! (Edzőnek, vezetőnek, régi és új játékosnak egyaránt, de én most kizárólag a szurkolóról elmélkedem.) Ez pláne gondot jelent, ha éppen a bajnokság – szerencsére elég ritka – elvesztését is fel kell dolgoznunk. Most mégis úgy néz ki, túl vagyunk a nehezén. Az elmúlt egy hétben az MKB Veszprém csapata kettős győzelemmel jutott a KEK-ben a legjobb 8 közé, és megalázó vereséget mért a regnáló Pick Szegedre a magyar bajnokságban.

Kiben a félelem, kiben a féltés több, amikor szembesülnie kell azzal, hogy kedvenc klubjánál a csapatépítés időszaka következik. A józanabbja erőltetett türelemmel – alkalmanként – sikeresen feledkezik meg a mindig olyan fontos elvárásokról, és az aktuális meccsnél – vagy akár bajnokságnál – megpróbál egy kicsit tovább is látni. Ez bizony már csak azért is nehéz, mert hosszú távon úgy unblock képtelen gondolkodni az ungarisch fajta. Mert szitkozódni mindig könnyebb, de ezt a témát már kiveséztük, több szót nem érdemes
ezekre pazarolni.

Mi marad hát? A gyermeteg technikai hibák – és az ilyenkor elengedhetetlen felszisszenés, felhördülés, felkiáltás – után elnézően mormolgatunk „sebaj”-t, a rossz passzokat követő fejrázás közben már kölcsönösen nyugtatjuk bérlet-szomszédainkat egy-egy „leszezmégjobb”-bal. És várunk.

Várunk arra, hogy egyszer összeálljon a védekezés, végigmenjenek a figurák, vállalkozókedvvel telve és önbizalomtól duzzadóan játsszanak fiataljaink, bizonyítva, hogy tehetségük immáron konkrét eredményre váltható. Örömmel jelentem, ez a pillanat eljött! Frappáns választ adott a csapat azoknak a kétkedőknek, akik szapulták őket, megnyugtatták azokat, akik féltették őket attól, hogy nem bírják a rájuk nehezedő terhet, és bátorítást nyújtottak mindenkinek, akik féltek attól, hogy ez a – szükségszerűen bekövetkező – hullámvölgy évekig is eltarthat.

Magabiztos játékkal – hazai pályán és idegenben is egyaránt 8 góllal – verte meg az MKB a harcosan küzdő Steaua Bukarest gárdáját a második legrangosabb európai kupában az elmúlt szombatokon. De ennél is fontosabb, hogy az ősszel hatalmas mentális erőt mutató – a nyáron szintén átalakult – Pick Szeged gárdáját igencsak bátor (néha már szemtelen) játékkal, óriási motivációval küzdve döngölték a földbe.

Ezek után már nem féltek senkit. Talán azért, mert már ők sem féltek senkitől…