Úgy alakult, hogy a kortárs japán film legismertebb alakja Takeshi Kitano lett Európában. Jakuzafilmekkel indul pályája, de nem a szokványos módon és modorban. Előzőleg médiasztár volt hazája televízióiban, több tucat humoros műsor arca, Beat Takeshi néven. Nem tanult filmművészetet. Egyszerűen csak egyik nap ott találta magát egy filmben.

Egy dilettáns rendező kamerához kerül a nyolcvanas években, s leforgat három gengszterfilmet, amelyek jóval előbb, mielőtt Tarantino elindult volna, már mindent tudtak Tarantino dramaturgiájáról. Alapművek. Az Erőszakos zsaru, a Forráspont és a Szonatina: a posztmodern japán jakuzafilm három sarkcsillaga. Főhőse maga az író és rendező, egy kőarcú férfi, aki többnyire önsorsrontó figurákat alakít. Mindent tud. Nem igazi maffiózó, hanem őrült, és érzékeny lény, poétikus alkat. Kitano mindegyik filmje költői thriller. Egy gengszter vagy detektív egyedül áll a világgal szemben, de legnagyobb küzdelmét önmagával vívja. Mégsem didaktikus vagy allegorikus, legkevésbé pszichologizáló – hanem inkább realista, de olyan módon, akár egy véres költemény a halálról és a valóságról.

A neves médiaguru és rendező aztán motorbalesetet szenved, nyomait ma is hordja testén. Úgy alakul, hogy épp ezután készíti el pályája legnagyobb, azóta is meghatározó filmjét. A Tűzvirágok kérlelhetetlen remekmű, amelyben a kemény zsaru halálos beteg feleségével kilép a világból, és leszámol az előéletével, voltaképpen az egész létezéssel. A film egyetlen kockája sem tartalmaz látható érzelmeket, mégis többet elmond a szeretet mibenlétéről, mint akárhány szép opusz az emberi szívről. A velencei filmfesztivál Arany Oroszlánnal jutalmazza.

Nagy rendező hát, az egész világ megismeri. Szerepeket vállal más alkotásokban, ahol mindig a jellegzetes Takeshi-karaktert hozza. De saját filmjeiben innen már korántsem csupán a sziklahomlokú zsaru és pisztolycső-tekintetű gengszter szerepében tűnik fel. Megváltozott. Emberivé szelídül és ironizálni kezd. Önmagán is. Később önreflexív lesz. A Bábok ennek a pályaszakasznak fontos állomása. Sokak szerint megtorpanás, elbizonytalanodás, mások úgy tartják, az első klasszikusan letisztult Kitano-darab. A színész ezúttal a háttérben marad, s úgy ábrázolja több szálon futó történetben a szerelemnek kiszolgáltatott embert.

A Bábok hősei kreatúrák, akik nem képesek uralkodni érzéseiken, végzetesen összeláncolódnak vágyódásuk tárgyával. A film úgy mutatja be őket, mint démoni hatalomnak engedelmeskedő szánalmas hősöket, akik cselekedeteit egy nagyobb erő mozgatja. Ha szeretünk, egy nálunk hatalmasabb energia, talán a természet szeszélyeire vagyunk bízva. Bábok vagyunk mindannyian.

Én már kétszer láttam. Aki még nem, ma este menjen el az Expresszó klubmoziba 19.30-ra, és DVD-ről nézze meg.

-wolferl-