Érdekes dolog Veszprémben kulturális programokat szervezni. Sokszor gondolkozik el az ember (vagy legalábbis a szervező), hogy vajon mivel lehet megszólítani a városlakókat. Immár évek óta gyűrjük eltökélten ezt a SZERET Filmklubot, teszem azt, mivel feltételezzük, hogy szükség van a közös filmnézés élményére, méghozzá úgy, hogy legyen lehetőség utána beszélgetni is az élményekről, gondolatokról.

Soha nem tolongtak a programjainkon, de igazából ez nem is volt célunk: a klubszerűséghez hozzátartozik az is, hogy egy beszélgetés már nehezen működik 15–18 fő fölött. Az viszont feltűnő, hogy az utóbbi években még a csekély érdeklődés is megcsappant. Pedig a sajtónk elég jó, felhívásaink megjelennek a helyi írott és online médiumokban, több száz elektronikus üzenetet küldünk ki minden alkalommal, egyetemi fórumokra is felkerülünk… A pénz sem lehet igazi akadály: néhány évig kértünk ugyan jelképes belépőt, de idén visszatértünk az ingyenes rendszerhez (pedig ezt sok szempontból nem pártoljuk).

Ezt most nem panaszképpen írom, csak furcsálkodva – nem tudom, ennyire irreális-e az elképzelésünk a fiatalok kulturális igényeiről, vagy csupán bénák vagyunk ahhoz, hogy megszólítsuk őket. Továbbra sem vagyok hajlandó elhinni, hogy egy városban, ahol csaknem húszezer középiskolás és egyetemista van, nem lehet erre a korosztályra programokat építeni.

Egyébként a klubalkalmak a szűkös látogatottság ellenére (és miatt) nagyon jó hangulatúak, magvas beszélgetések bontakoznak ki, érdekes vélemények ütköznek egy-egy téma kapcsán. Idei sorozatunk vezérfonala a hivatás vagy – ha úgy vesszük – a pályaválasztási tanácsadás. Minden bemutatott film kapcsolódik egy-egy foglalkozáshoz, munkakörhöz – és mindegyikhez hívunk egy vendéget is, aki valamilyen szempontból kapcsolódik az adott területhez.

Beszéltünk már a főnökökről, a színészekről, a művészekről, ma pedig a tolmácsok kerülnek sorra. A beszélgetést (meglepő módon) Sidney Pollack A tolmács című 2005-ös akciófilmjének apropóján próbáljuk majd megejteni, és ebben ’Sigmond Eszter tolmács, fordító lesz segítségünkre. Maga a film egy bizalmas információ miatt bajba jutott tolmács történetét meséli el, de vendégünk a tolmács-lét hétköznapibb problémái kapcsán is szívesen társalkodik az érdeklődőkkel…

Két hét múlva is magvas izgalmaknak nézünk elébe, hiszen az Én vagyok Jeromos című magyar film a ’70-es évekbe repít minket vissza, amikor a maszekolás (fiatalabbak kedvéért: az államtól független kisvállalkozói tevékenység) még szitokszónak számított. Ennek kapcsán egy mai kisvállalkozót, László Tamás szerelőt kérdezzük majd meg, mi változott (vagy nem) ebben a csaknem 40 évben.

Szóval, aki filmet látni akar, mind leguggoljék – de előtte jöjjön el a Művészetek Háza emeleti klubhelyiségébe (Vár u. 13., a kapualjban, a Csikász Galéria mellett) ma délután ötre! Ha meg még többet akar, akkor kéthetente szerdánként járjon is vissza!

Végül kötelességem elmondani, hogy jelen cikk nem jött volna létre, ha nincs a SZERET Filmklub, ami viszont a Művészetek Háza és a Veszprémi Ifjúsági Közalapítvány támogatása nélkül nem működhetne. Ja, meg persze az is gond lett volna, ha nem írom meg…