Hogyan zárult a Siemens és a város közti vita, mit tett a tapolcafői tüzes asszony, ki az újabb harcias vaszari lakos? Vajon száz évvel ezelőtt milyenek voltak az emberek, hogyan intézték ügyes-bajos dolgaikat, mi foglalkoztatta őket, miről álmodhattak? A Veszprémi Hírlap éppen száz évvel ezelőtti számából válogatott cikkek talán választ adhatnak kérdéseinkre.

„A villanyvilágitás ügye.
Siemens-cég s a város között a villamos telep épitése dolgában fennforgott nézeteltérés kiegyenlitődött. Az a körülmény u. i., hogy a telep az eredeti szerződésben kikötött hely mellőzésével, a mostani helyen épül, bizonyos épitkezéstöbblet miatt uj költségvetést igényelt a cég részéről. A nézeteltérést ez uj épitkezés egységárai idézték fel, azonban ma már ez is megszünt. A cég az eredeti szerződésben nem foglalt épületek költségvetési összegéből 14%-ot engedett s az igy megkötött egyezséghez a város képviselőtestülete is február 3-iki gyülésében hozzájárult. Kötelezte magát a cég továbbá arra is, hogy a tűztorony órájának a lapjait ingyen világittatja, a kapcsoló táblákat magasabbra helyezi, az épületek diszvakolását maga végezteti s két uj ivlámpát felállit. A város kikötötte, hogy a murvát, követ az épitéshez a városi bányák szolgáltatják az épitési tőke terhére, viszont pedig a telekrendezésről s a vizvezeték felállitásáról a város gondoskodik. A falrészek felépitésének egységára köbméterenkint 10.65 koronát meg sem haladhat.”

— Kölcsönös engedményekkel lezárult végül a vita, bár a megegyezésből úgy tűnik, a város engedett kevesebbet.

„A virágzó asszony.
Deák Ferenczhez egyszer igy szólt egy ismerőse: „Feri bátyám, miért nem nősül meg, hiszen maga komoly ember?” „Igazad van öcsém, komoly ember vagyok, de a nősülés is komoly dolog ám! Érdemes egy egész életen át a fölött gondolkozni, hogy megtegye-e az ember, vagy ne.” — felelé a bölcs férfiú. — Borsos Sándor tapolcafői jómodu polgár szintén komoly ember, de a nősülést már nem vette annyira komolyan, mert másodszor is megnősült. De meg is bánta, mert a második asszony két évi boldog házasság után ugy megverte az öreg embert, hogy hivatalból üldözendő sulyos sértésekért kellett az asszony felett törvényt ülni. Az ötvenkilenc tavaszt látott jó öreg panaszkodott is nagyon a biróságnál: „Megkövetem a tekintetes főtörvényszéket — mondja alázattal és szomoruan — megcsapott az asszony. Eddig nem volt rajtam egy karcolás se, most meg csupa sebhely vagyok. A dolog ugy esett, hogy sem a gabona, sem a piz nem ugy fogyott, a mint kellett volna. Mondom az asszonynak: „Te, kedves annyukom, há lett a gabona, há tetted a pizt? Mijé teszel ijet?!” Erre csak felcsattan az asszony és nem azt szidja, a ki elvitte, hanem azt, a ki keresi. Szólok neki e miatt. No, jaj! Hát erre jött a baj, mert én töpörödött öreg ember vagyok, az meg virágzó asszony. Épen mosogatott; forró volt a vize. Csak felkapja a mosogató medencét és vágja a fejemhez, hogy a medence összetörik; akkor meg felszedi a darabjait, s azokat vagdossa a fejemhez. És nem elég neki, hogy a forróviz megégeti a bőrömet, a medence bezuzza a fejemet, hanem elkapja a két fülemet is és lecsavar a földre; ott meg rám térdel. Hát — követem — én mindig békés ember voltam; az asszonyt soha nem bántottam; akkor is csak egyik kezemmel megfogtam az inahajlását, a másikkal meg az orrát, hogy hadd eresszen el, el is eresztett. Én nagyon mérges voltam, de könyörgött, hogy többet nem tesz ilyet. Aztán ott hagyott s most magam vagyok, nincs aki tisztitson rám.” — A virágzó asszony megbüntettetett.”

— A családon belüli erőszak sem újkeletű jelenség. Mindenesetre elég kínos lehetett Borsos Sándornak mindezeket előadni egy, a mainál sokkal férficentrikusabb világ bíróságán.

„A mókusvadász.
Éjjeli őr, szöllőpásztor kiérdemesült öreg cselédből lesz, aki már egyébre ugy se jó. Nem ugy a vaszari csősz! Az kemény legény, ha mindjárt éppen 68 éves is. Teszem azt, hogy elbánt a takácsi-i Nagy Jóskával! Dióböngészésen érte a vaszari szőlőkben és rázörrentvén, kisérte az idegenből jött mókust Vaszar felé. A mókus azonban utközben el akart inalni; hirtelen megfordult és mellbe lökte az öreg csőszt, Kuti Mihályt, remélvén, hogy amig az öreg összeszedi magát, addigra ő egérutat nyerhet. Az ám, csakhogy nem számolt az öreg csősz indulatával és ez a könnyelmüsége a mókusnak azt eredményezte, hogy hetekig nyomta az ágyat attól a golyótól, amit a bántalmazástól fölgerjedt öreg ember rozsdás flintájából a jobb lapockájába puffantott. Ez egy csősztől vitéz cselekedet volna, de a biróság mégis azon a nézeten volt, hogy az öreg túllőtt a célon (ne sutor ultra crepidam — A suszter maradjon a kaptafánál! — döbrögi) és három hónapi fogházra itélte a zord mókusvadászt. Kérdés, vajjon a mókus folytatja-e a böngészést és a mókusvadász felhagy-e a lövöldözéssel? Nincs kizárva, hogy mind a ketten más szórakozás után néznek.

— Vaszaron, úgy tűnik, kemény fából faragták az embereket. Tapolcafő és Vaszar nincs túl messze egyébként egymástól…

„Világhirü!
a „Rekord” festészeti müintézet a kiválóan sikerült életnagyságu arczképeiről, melyeket elismert müvészek által készittet. Számos (kir. közjegyző által hitelesitett) elismerőlevél a világ minden tájáról.
Elsőrangu képek árai:
Olaj,-, aquarell- és pastellfestésben fénykép után 48x63 cm. nagyságban 20 kor.
Legfinomabb kivitelü Blom-, Platin- és krétarajz ára 5 kor.
Részletes árjegyzék bérmentve. Egy életnagyságu képet készitünk mindenkinek teljesen ingyen, ha részünkre 3 rendelést szerez és azokat egyenkint vagy egyszerre beküldi.”

— A Veszprém Kártya kapcsán megismert loyalty-card korabeli alkalmazása.