Elérkezett immáron hozzánk is a tengerentúlról ez a film. Ahogy egy ismerősöm mondta: „Ezt a filmet Oscar-ra csinálták.” A filmre a hozzáértők (értem ezalatt a maffiasztori- imádókat és Denzel-fanokat) már korábban felfigyelhettek, egy egész hangulatos trailer formájában. Namost, itt jegyzem meg, aki mostanában látta a trailert, gyorsan vegyen részt egy agymosáson, vagy csináljon valamit, mert ugyan jó trailer, hangulatos, azonban a film összes jó jelenetét lelövi, dúúúrván.

Én szerencsémre jó régen láttam, és vízfejű is vagyok, így csakis a Denzel – Russel Crowe ellentétre emlékeztem. Persze a moziban mellettem ülő haverok végig sziszegték a filmet, hogy „******, többet trailer se nézek”.

Visszatérve a gengszterekhez: nagyon erős kezdéssel indít a film. A durva nyitójelenet hatására az ember lassan belecuppan a moziszékbe és odaszögeződik”. Egyébként nem kell félreérteni az első jelenetet, nem akciófilmre jöttünk. Egy modern időkben felvett, klasszikus maffiatörténetről van szó – ha mondhatom ezt.

A film a ’70-es évek legnagyobb drogüzletét mutatja be, ezúttal új szemszögből. Az olaszokat (némileg) félretehetjük, és üdvözüljünk egy újfajta nézőpontot: hogyan lett Amerika legbefolyásosabb maffiózója egy afroamerikai, aki ráadásul tanyáról származik? Most mondhatnám, hogy Scott nem eredeti, de ez butaság. A Keresztapa és más maffizó-filmek receptjét és tanításait nagyon hatásosan alkalmazta itt, és ezzel nem „másolt”, hanem inkább tisztelgett a klasszikusok előtt.

A film ugyanis nagyon hangulat-orientált. De olyan szinten, hogy én a 160 perces játékidőt meg sem éreztem, pedig félni szoktam a hosszabb filmektől. De feleslegesen aggódtam, sőt, azt mondom, még hosszabb történetkibontást is elbírtam volna. A végjátékot túl hirtelennek éreztem, kibírtam volna még egy félórás pluszt.

Hogy tudott teljesen beszippantani a film? Két olyan főszereplő lavírozik a filmben, akik már önmagukban eladták volna az egészet, ráadásként rendkívül tehetséges rendező irányítása alá kerültek. Russel Crowe, mint pusztakezes, igazságra törekvő rendőr nálam legalább olyan jó volt, mint Denzel, a profi gengszter. Sokak szerint játékot tekintve Crowe ebben a filmben erősebb, de ők azok, akik Denzeltől egy Training day vagy Tűzben edzett férfi szintű karaktert vártak. Ne tegyük.

Denzel karaktere nagyon mély, és szerintem nagyon hangulatos. Egyértelműen kétoldalú. A film bemutatja a céltudatos afroamerikait, aki mesterétől tanulva szem előtt tartja, honnan jött, és szigorú szabályok szerint éli életét. Szereti családját, céltudatosan vezeti üzletét, törekszik a fehér elnyomás ellen. Ezzel szemben kulcspillanatokban szembesülünk azzal, hogy ez a férfi mégiscsak gengszter, hidegvérű gyilkos. A rendező megdöbbentő jelenetekkel szinte hasba rúgja a nézőt, helyre teszi a dolgokat. Biztosan mindenki ismeri a mozis szituációt, mikor egy meglepetésszerű, brutális csavar/kegyetlenség történik, és a közönség egy-emberként szisszen fel. Ilyenkor szívesen nézném a nézőteret az ellenkező irányból. Érdekes lehet látni, ahogy annyi ember egyszerre rándul össze.

Kétoldaliság figyelhető meg a film történetvezetésében is, mivel az folyamatosan váltogat a rendőr és maffiózó szála között. A váltások nagyon jól időzítettek, mire teljesen megfeledkeznénk a másik szálról, hirtelen átváltunk az ellenkező főkarakterre. Érdekes jelenet továbbá, mikor láthatjuk a szereplők Háladását… Erős kontrasztot ad, nem hagyja, hogy elfogadjuk jónak Denzel karakterét.

A film maffiasztori, valós alapokon. (Aki kíváncsi, itt olvashat némi háttérinformációt a témával kapcsolatban. Ajánlott inkább csak a film megtekintése után.) Mint kiemeltem, a hangulat, a karakterek és a történetvezetés a film fő erőssége. Az akciójelentekről még keveset szóltam, mivel nem akarom akciófilm-jellegét kelteni az Amerikai gengszternek. Ez ugyanis nem az. Ennek ellenére olyan akciójelenetek vannak benne, hogy földbe dögölik a nézőt. Ezek hatásossága ismételten a jó időzítésnek és a remek kivitelezésnek köszönhető. Kevés az akció, de azok olyanok, hogy csak néz az ember. Nincs jobb szó rá, egyszerűen odab@sz!!!

Egyébként, aki szereti a Drót/Wire nevű sorozatot, annak szerintem tetszeni fog a film. De tényleg, témában és hangulatban kicsit talán hasonlítanak is egymáshoz. (Bár számomra a régimódi gengszter-stílus jobban tetszett.) Érdekes színfolt továbbá, hogy „Stringer”, a Wire egyik fő-főkaraktere feltűnik az Amerikai gengszterben is egy érdekes mellékszerep erejéig…

Ha már mellékszereplőknél tartunk, ismerős lehet két további arc, igaz csupán a hip-hop stílus kedvelői/ismerői számára: RZA és Common, a minőségi hip-hop két jelentős alakja is tiszteltét teszi a filmben.

Összegezve mondandómat, a múvit mindenkinek ajánlom, aki remek színészi játékra és rendezésre, vagy megdöbbentő igaz történetre kíváncsi. Gengszter-rajongóknak pedig egyszerűek kötelező. Életmentő falat, „mustsee”.

Zárásul, ahogyan Frank Lucas, a Denzel által megformált valósszemély nyilatkozta: „I know what I am, I know what I did.”

Molnár Dániel