A palatinuszi szemlélet megköveteli az elemző tárgyilagosságot, ezért fontos, hogy az elméleti feldolgozások mellett foglakozzunk a tényszerű, megmásíthatatlan, bekövetkezett eseményekkel is. Alábbiakban válogatást (és palatinuszi értelmezést) olvashatnak a 2007-es esztendő legfontosabb „öko”-híreiből.

Hír:
Felborul a nemek aránya a világban?

Bár a globális trend az, hogy csökken a fiúcsecsemők hányada, akadnak kivételek is: a délkelet-ázsiai régióban a nemek aránya a férfiak javára tolódott el. Sokan ezt biztonságpolitikai szempontból aggályosnak vélik: egyre több egyedülálló férfi háborús veszélyt jelent.

Az Egyesült Államokban 1970 óta közel 140 ezerrel kevesebb fiú született, mint ahogy arra a statisztikák alapján számítani lehet. Japánban ez a szám a 130 ezerhez közelít, de Európában is hasonló jelenséget figyeltek meg a demográfusok, amiből sokan azt a következtetést vonják le, hogy az erősebbnek kikiáltott nem talán mégsem az erősebb nem. Egyes tudósok ugyanis azt feltételezik, hogy a fiúmagzatok sokkal érzékenyebbek az anyát ért külső hatásokra.

(Palatinuszi értelmezés – a továbbiakban: PÉ)
A hír számomra nem meglepő. A biológiai élet rendkívül bonyolult rendszere minden változásra azonnal reagál, és megfelelő válaszokat produkál. Nem ismert, hogy a hírben olvasható tudósok mely tudományterületet képviselték. Figyelembe vették-e pl. a megváltozott táplálkozási szokásokat, a betegségek gyógyításánál használatos gyógyszerek hatásmechanizmusát, vagy a géntechnológiával előállított élelmiszerek esetleges hatását. Lehet, hogy az anyát ért külső hatások elemzésénél ezeket – és még más sokféle tényezőt – is vizsgálni kellene – mint pl. a fogamzásgátló tabletták utóhatását…

Hír:
Antropológusok válthatják fel a modern haditechnikát

Lehetnek centiméter pontossággal célba érő rakéták, helyzetmeghatározó készülékkel felszerelt tengerészgyalogosok vagy felderítő minirobotok – ha az ellenség teljességgel láthatatlan, a 21. század hadviselése, a hálózati kapcsolaton alapuló harcászat csődöt mond. Egyre több katonai szakértő vallja, hogy a technika helyett a helyi kapcsolatokat és a pszichológiai hadviselést kellene erősíteni.

Jó tíz évvel ezelőtt a világ legmodernebb hadseregének vezetői és irányítói még meg voltak győződve arról, hogy nemcsak a társadalmakat kellene a jövőben hálózati alapon megszervezni, hanem a hadsereget is. Ha a haderő minden tagja ismeri a másik pozícióját, ha a csapat minden tagja valósidejű összeköttetésben van a többiekkel, ha a terepről háromdimenziós képet kap a parancsnoki központban a művelet irányítója, és ha a térképén – mint egy számítógépes játékban – pontosan követni tudja csapatai mozgását, akkor sokkal hatékonyabbá válhat a hadviselés.

A hálózat-centrikus hadviselés propagálóinak részben igazuk is lett: valóban pillanatok alatt sikerült megdönteni az afganisztáni tálib rezsimet, ahogy az iraki diktátor rendszerét is. A gyors siker döntő részt a hálószerű összeköttetésben lévő csapatok jó kommunikációjának volt köszönhető, hiszen a váratlan eseményeket követő reakcióidő minimálisra csökkent – innentől kezdve pedig immár csak jó stratégákra és kiváló parancsnokokra volt szükség.

Kezdetben a teljes elszigetelődés stratégiáját alkalmazták: az amerikai bázisokról csak szükség esetén vonulnak ki a csapatok, inkább saját védelmükre koncentrálnak, nem merészkednek a helyiek közé. Az elszigetelődés azonban Irakban például csak erősítette az amúgy esetleg Husszein rendszerével sem szimpatizáló helyiek érzését: az amerikaiak megszállják országukat, elveszik azt, ami kell nekik, és kifosztják őket.

Nem véletlen, hogy fél évtized elteltével az amerikai hadvezetés is rájött: a pacifikáció nem a modern technológia felhasználásával, hanem csakis a helyi lakosok bevonásával és megnyerésével érhető el. Nyáron kísérleti jelleggel már küldtek is antropológusokat, szociológusokat és néhány pszichológust is egyes csapattestek mellé, akiknek elsődleges feladata az, hogy az amerikai katonákat megismertesse a helyi kultúrával, hogy közelebb hozza az idegen csapatokat a helyi lakossághoz. A Human Terrain Teams (HTT) elnevezésű csoport munkatársai az előzetes értékelések szerint igen komoly sikereket értek el: olyan falvakat és városokat sikerült valóban biztonságosabbá tenniük, amelyek addig valódi tűzfészeknek számítottak.

(PÉ)
A hír több figyelmet érdemelne. A bevezető sorokban tett óvatos elemzés szerint a politika és a tőke az egyre távolabbra tolt háborúknál szembesült azzal, hogy ott is emberek élnek, akiknek érzelmeik, gondolataik vannak. A helyi lakosok teljesen elfogadható és érthető módon kialakították a történelmükre épülő kultúrájukat, életformájukat. A földrajzi és klimatikus viszonyoknak megfelelően táplálkoznak, és mint példánk is mutatja, történelmi vallásfilozófia hatja át a társadalmat. Ha egy ilyen kultúrába belerondítanak, több tízezer ártatlan embert megölnek, és eközben a demokrácia számukra érthetetlen társadalmi rendszerére hivatkoznak, ott az egyéni és a csoportos agresszió nyilvánvalóan jelen lesz. Nem kell nagy gondolkodónak lenni ahhoz, hogy a nem helyi lakosokat kifejezetten gyűlölni fogják, és persze az opportunistákat (opportunista= lat. megalkuvó, elvtelen, a pillanatnyi előnyökért a fontosabb célokat eláruló, a mindenkori helyzethez alkalmazkodó, kiegyezésre hajló személy) is.

Mint az antropológia tudományával szerényen foglakozó kutató, úgy vélem, hogy a biológiai-antropológiával és szociál-antropológiával foglakozó szakembereket nem a tűzoltásnál kellene alkalmazni, hanem esetenként véleményüket a tervezésnél kellene meghallgatni. Meggyőződésem szerint ez azért is valószínűtlen, mert ebben az esetben sok háborút az antropológusok véleménye szerint el kellene halasztani.

A hírben kifejezetten zavaró az a kitétel, hogy „Egyre több katonai szakértő vallja, hogy a technika helyett a helyi kapcsolatokat és a pszichológiai hadviselést kellene erősíteni.” Teljes tudatlansággal találtuk szembe magunkat. Az antropológia és a pszichológia két különálló, de sok ponton találkozó tudományterület. Az antropológia (görög eredetű szó, ami egyszerűen csak embertant jelent) az emberek természeti adottságaival, szervezeti felépítésével, az élő ember anatómiájával és életfolyamataival (somatologia), valamint az ember származásával foglalkozó tudomány. Értelemszerűen az antropológus az embertan tudósa, kutatója.

Szomorú tényként kell megállapítani, hogy ezt a fontos tudományterületet a politika által irányított oktatás gyakorlatilag kitörölte az egyetemi képzésekből. Jelenleg hazánkban egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány valóban tudós antropológus végzi mellőzötten kutatásait. Ez természetesen nem vonatkozik a szociál-antropológusokra, sőt olyan tantárggyal is találkoztam, hogy jogi-antropológia (ehhez nem fűzök kiegészítést).

Hír:
Műanyagszatyor-tilalom San Franciscóban

San Francisco kaliforniai metropolis – elsőként az amerikai városok közül – megtiltotta műanyag bevásárlószatyrok használatát szupermarketjeiben. A nagy élelmisze áruházak csak textilből, papírból és más, biológiailag lebomló anyagból készült zacskókat adhatnak vevőiknek.

Csak San Franciscóban 180 millió műanyag zacskót osztottak szét tavaly a szupermarketek vásárlóinak. „Ma még sokan kértek műanyagzacskókat, és keserűen reagáltak arra, hogy csak papírzacskót kaphatnak” – mondta egy fiatal eladó, aki a kasszánál segít a vásárlóknak becsomagolni. Neki az a véleménye, hogy „hosszú távon jó ötlet, de az átállás meglehetős tehertétel, és sokaknak nehezen fog menni.”

(PÉ)
A hír bizakodásra ad okot. Későbbi híradásokban hallhattunk arról, hogy Angliában is több helyen vezetik be a műanyagzacskók tilalmát. A reakcióktól meglehetősen félek. Mindazok az iparágak és érdekcsoportok, amelyek érdekeltek a műanyagok előállításában, és mesés profitot termelnek, nagy bizonyossággal válaszlépésre szánják el magukat. Az egyik lehetséges válaszlépés talán az, hogy kis hazánkban viszont tombol a műanyagszatyrok osztogatása. A megoldás kézenfekvő, és egy kicsit hasonlít a verespataki aranybánya történetéhez.

A távoli földrészen megoldják a környezetszennyezés problematikáját úgy, hogy az áttelepítik mondjuk hazánkba. A zöldprogram nemzetközi hírértékű, és a profit is megmarad. Hogyan került ide Verespatak? Ha a kanadai bányavállalat Kanadában kísérletet tenne egy olyan kitermelési mód elindítására, amit rá akar kényszeríteni Verespatakra, akkor szerintem a helyi törvényhozás 4000 év fegyházbüntetéssel sújtaná a bányavállalat igazgatóságát. Ebben az esetben is felfedezhetjük a „megmaradás” elvét, mert a profit nem vész el, csak átalakul.

Hír:
Közeleg az ember-robot szerelem?

Egy brit kutató szerint közeleg az idő, amikor elterjedtté válnak a robotok és emberek közötti szerelmi kapcsolatok, sőt, nem kizárt, hogy az ember-robot házasság is mindennapos lesz.

David Levy – korábbi sakkbajnok – jelenleg a mesterséges intelligencia tanulmányozásával foglalkozik a hollandiai Maastricht Egyetemen. A napokban védte meg doktori disszertációját, melynek címe „Mesterséges partnerekkel létesített intim kapcsolatok”. Ebben Levy kifejti, hogy véleménye szerint 2050-re elterjedtté válik a robotok és emberek közötti érzelmi, szexuális, és akár szerelmi kapcsolat is.

Nem csak élő embert lehet szeretni

Az a gondolat, hogy az ember egy élettelen alkotásba vagy szerkezetbe is szerelmes lehet, igen régre nyúlik vissza. Ezt példázza a görög mitológiában Pygmalion, a szobrász története, aki beleszeret az általa alkotott elefántcsontszoborba, melyet Galateának nevez el. Aphrodité végül életet ad a szobornak, és így összeházasodhatnak.

Körülbelül negyven évvel ezelőtt történt, hogy egyetemi hallgatók különleges vonzalmukról számoltak be, melyet egy ELIZA nevű számítógépes program iránt éreztek. Az ELIZA-t úgy tervezték, hogy kérdéseket tegyen fel a program felhasználójának, és ezáltal mintegy pszichoterapeutaként működjön.

(PÉ)
Nagyon zavarban vagyok. A fenti hírek értelmezésénél külön kitértem az antropológia tudományára, az embertanra, és akkor itt van ez a hír. Egy embercentrikus gondolkodó, aki ráadásul a természet harmóniáját kutatja, és élvezi a sokszor megnyomorított, de még mindig csodálatos természeti szépségeket, mit tud kezdeni ezzel a hírrel?

A természet, az ember és az élettudományok kutatója már akkor is zavarban van, ha az azonos neműek párkapcsolatáról hall. Ilyen esetben sem lehet mást mondani, hogy minden, ami természetellenes, az életellenes is. A kétneműség azért van a természetben, hogy utódlásunk biztosított legyen. A biológia nem ismer mást, mint hím- és nőnemű egyedeket. Létezik az un. hermafroditizmus (hermafrodita= gör. hímnős, kétnemű, olyan egyed, amelyben mindkét nem nemi szervei megvannak), ami azt jelenti, hogy olyan genetikai formáció alakul ki, amelyik az ismert (pl. emberi nem-) formációnak nem felel meg. Létezik természetesen nőies nő, férfias nő, férfias férfi, nőies férfi. Ezek – és még sorolhatnánk számos biológiai tényezőt – jelen vannak napjainkban, de tudomásul kell venni, hogy egyes genetikai módosulások azt is jelentik, hogy annak a több millió éve folyó szerteágazó leszármazási folyamatnak a végéhez érkezett az utódlásra képtelen egyed, azaz az ág nem szaporodik tovább.

Az elmúlt évben sokat hallhattunk az azonos neműek párkapcsolatának politikai rendezési terveiről. A kérdésről és annak problematikájáról hosszasan tudnék írni. Azt, hogy milyen jogi csűrcsavarokkal gondolják esetlegesen a homoszexuálisok vagyoni helyzetét megoldani, az nem érdekel. Az viszont elgondolkodtat, hogy homoszexuálisok örökbe fogadjanak-e kisgyermekeket. Határozott véleményem az, hogy a gyerek biológiai és szellemi fejlődését nagyban és károsan befolyásolja egy ilyen gyermekkor. Azon is aggódom, hogy egy erőszakos politikai nyomás hatására nehogy kötelezővé tegyék ezt az életformát.

Meggyőződésem, hogy a robotokkal való szerelmi és szexuális kapcsolatok lehetőségéről egy csalódott, és partneréből kiábrándult homoszexuális tudós elmélkedett. Sajnos ezt nem lehet viccként kezelni. A természet törvényét megsérteni semmilyen területen nem célszerű, mert az kilátástalan folyamatokhoz vezethet. Rosszízű pletykák azt is felvetették, hogy pl. az AIDS vírust eredetileg a szovjet hadsereg tisztikarában előforduló nagyszámú homoszexuális kapcsolatra építették. A csodafegyver megfelelő expozíciót követően megfosztotta volna a szovjet hadsereget a tisztikarának jelentős részétől. Hangsúlyozom ez csak pletyka szintű, de mi van akkor ha…

folyt. köv.


Szacsky Mihály
palatinus