Hogyan képzelte a város a piaci árak letörését, milyen intézkedéseket hoztak az állatok védelmében, milyen volt a börtönkoszt? Vajon száz évvel ezelőtt milyenek voltak az emberek, hogyan intézték ügyes-bajos dolgaikat, mi foglalkoztatta őket, miről álmodhattak? A Veszprémi Hírlap éppen száz évvel ezelőtti számából válogatott cikkek talán választ adhatnak kérdéseinkre.

„A piac decentralizálása.
Egyik szépen fejlődő dunántuli város tanácsa a piaci drágaság megszüntetésének egyik tényezőjét abban találja meg, hogy a központi piacot decentralizálja, megosztja a város különböző helyeire. Érvül hozza fel, hogy a közp. piac a város külső részeihez messze esik s mert egy piac lévén, azt a kofák kihasználják és az árakat kedvük szerint emelik. Ha pedig különböző ponton létesülnek piacok, bármily kicsinyek is, mégis változtatna a mai piacuzsorán, mert a közönség nem volna egy piacra utalva s igy az árak bizonyára csökkennének. A piacrendezésnek ez a módja nem kerül ezerekbe, de nem is legyezi az egy helyen lakó érdekeltek számitásait, hanem egyedül az adózó közönség javát tekinti, amelyre figyelemmel kell lennünk akkor is, ha ennek legnagyobb része nem a központi piac zónájába tartozik.”

— Persze felszínes a párhuzam és sántít is rendesen, de valami hasonló folyik ma az egészségbiztosítási pénztárak kapcsán.

„A tanács és az állatvédelem.
Perényi Antal tanácsos inditványára a tanács felhivta a rendőrkapitány figyelmét, hogy az igavonó állatok kinzói s tulterhelői ellen a kihágási büntetőtörvény 26. szakaszát alkalmazza s erre vonatkozólag a legényeit oktassa ki. A mezőrendőri törvény 25. szakaszának rendelkezései szerint pedig a hasznos madarak pusztitói ellen járjon el. A tanács kiadja a hasznos madarak jegyzékét a mező- és erdőőröknek, a kártékony madarak pusztitását elrendeli s az erdőőröknek lövődijat biztosit. Megkeresi a tanács a vadásztársaságot is, hogy a szarkákat pusztitsák. Minthogy pedig a flóberozók és gumipuskások az éneklő madarak legnagyobb pusztitói, utasitotta a tanács a mező- és erdőőröket, hogy az ily lövőeszközöket kobozzák el, a tettest pedig jelentsék be a hatóságnak. Az iskoláknak is figyelmükbe ajánlja a tanács, hogy a hasznos madarak gazdasági jelentőségére a növendékek gyakorta figyelmeztessenek. Amely községi közegek az állatvédelem körében érdemeket szereznek, azokat a tanács jutalomra ajánlja az orsz. állatvédő egyesületnek.”

— Múltkor a köztisztasági intézkedésekről olvashattunk, most az állatvédelemről. Ilyen „felvilágosult” város lett volna Veszprém vagy csak számomra hatnak újdonságként az efféle rendeletek?

„Sürgetés.
A Siemens-cég egyre hallgat a városnak a pótépitkezési költségvetésre tett észrevételeiről. A tanács megunta a hallgatást s megkérdezte a céget: mit szól mindezekhez, t. i. a tett kifogásokhoz? Vajjon kielégiti-e a cég a tanácsos urak kivánságát? És ha nem? … Akkor a tanács bizonyára nem kérdez, hanem cselekszik.”

— És tényleg folytatódik a Siemens-ügy…

„A toloncok élelmezése.
A polgármester legutóbbi hivatalvizsgálata alkalmával arról győződött meg, hogy a rendőrségi börtön lakóinak nagyon vékony kosztot szolgáltak ki. Megesett a panaszon a tanács szive s ugy intézkedett, hogy a toloncoknak is a szegényház jó konyháján főzzenek. Igy már vigasztaltabb lesz a dutyibeli szenvedő élet.”

— A „dutyibeliek” számára a szegényház konyhája már előrelépés a szigorú hierarchiában. Kíváncsi lennék, ma mit szólnának akár a szegényházban, akár a börtönben, ha ilyen koszton kellene élni.

„A rendőrség figyelmeztet.
Komjáthy László dr. rendőrkapitány felhivja a közönséget, hogy sikos időben a járdák felhintését annál is inkább eszközöljék, mert ilyen esetben a mulasztók ellen a kihágási eljárás fog megindittatni.”

— És a végére a kedvencem: igen, már akkor is kellett volna szórni, és nem tették, bár a felszólítás megtörtént, és büntetni is lehetett elmulasztását – éppen úgy, mint manapság.