Szombaton este kilenckor lép fel az Eskabbéval a Padlásban az Ozone Mama nevű pesti formáció. A szokatlan névválasztásról, az öltönyös pöffeszekről, a klasszikus rock ’n’ rollról, a trendi pesti hardcore-ról és a myspace-ről beszélgettünk a zenekar két tagjával, Gábor Andrissal és Székely Mártonnal.

Index: – Kik vagytok, honnan jöttök, mit csináltok?

Gábor Andris: – Budapesti rock ’n’ roll zenekar vagyunk, akik olyan zenét képviselnek, melyben a ’70-es évekbeli amerikai rock zene vegyül a mai hangzással. Az a magyar zenekar vagyunk, amelyik ha most az USA-ban gyakorolna egy lepukkant garázsban, már rég kapott volna egy lemezszerződést. Viszont itthon nehéz a helyzet. Nem vagyunk trendi banda, nem éneklünk magyarul, nem akarunk hasonlítani senkire, olyat csinálunk, ami belülről jön.

Székely Márton: – A tagok: Gábor András – gitár (korábban Rooster zenekar), Gelóczy István – dob (korábban Leave No Man Behind, Mono), Székely Márton – ének (Memories’ Garden, régebben Newtone) és 2007 közepétől Pallai Attila – basszus (további zenekarok OctoberSun, More Drive, Tengeri Püspök). A banda 2005 óta létezik. Eredetileg közös örömzenélés hozott össze minket, de hamar megéreztük, hogy ez annyira jó, hogy meg kell mutatnunk másoknak is. Felpörögtek az események — számírás, klubkoncertek —, és így egyre inkább ez lett mindannyiunk első számú zenekara. Andris és Isti ma már csak itt zenél.

Index: – Honnan jött a zenekar neve?

GA: – A zenekar neve az egyik kedvenc banda, a Black Crowes egyik dalának címe — miért is kellene ezt tagadni. Szeretjük a Black Crowest, sajnos itthon kevesen ismerik azok, akik Linkin Parkon meg System Of A Down-on nőnek fel. Erről a hazai rádiók tehetnek, valamint azok a médiában pöffeszkedő öltönyös úriemberek, akik eldöntik, mi kerül a hallgatóság elé, és mi nem. Igen, okolom a médiát, hiába mondják, hogy kicsi ország, meg hogy nincs igény... Ez hülyeség. Elég megnézni a zenei fórumokat a neten, vagy megnézni, hogy milyen „rétegzenekarnak” tekintett bandák koncertjére hányan látogatnak el, ha jól van meghirdetve. Igenis nő az igény itthon is, és nemcsak Ausztriába kellene elvinni egy Monster Magnetet vagy Queens Of The Stoneage-t.....

Index: – Van esetleg példaképetek, avagy kinek a zenéje áll közel hozzátok?

GA: – Példakép? Ez mindig olyan ellentmondásos dolog. Ha nincs, akkor nagy az „arcunk”– mondják. Ha van, akkor pedig azokhoz hasonlítgatnak. Inkább úgy fogalmaznék, hogy vannak zenekarok, akiket nagyon tisztelünk: Led Zeppelin, Black Sabbath, AC/DC, Black Crowes, Pearl Jam, Red Hot Chili, Reef, Guns N’ Roses, Creedence Clearwater, Jimi Hendrix, Screaming Trees, Post Stardom Depression, COC, Pride and Glory, és stílusok, melyek közel állnak hozzánk, mint a blues, motown, rhythm’n blues, classic rock, indie, pszichedelikus és grunge bandák…

Index: – A hazaiak közül is van ilyen, vagy csak külföldiek?

GA: – Van itthon is pár elég jó csapat, bár nem teljesen az a zsáner, amelyek mi volnánk. Ott a Chief Rebel Angel, Shapat Terror, Kollaps, Óriás, Turbo...

SzM: – A nagynevű hazai zenekarok közül nem nagyon tudnék egyet se említeni. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretjük egyiket-másikat, de zeneileg nem a mi világunk.

Index: – Milyen a zenétek: saját számok vagy feldolgozások?

SzM: – Elsősorban saját számok, koncerteken becsúszik egy-két feldolgozás is...

Index: – Hogyan születnek meg a dalaitok?

SzM: – Általában Andris hozza a kiinduló ötletet, amit közösen gyúrunk egésszé — néha nagy csatározások árán.

GA: – Leviszek egy témát, Isti indítja a dobot, Attila becsatlakozik, Marci meg ráhuhog, majd énekel, pár próba és összeáll a dal. Ami nagyon nem akar, azt nem erőltetjük, bár véleményem szerint azok a számok lettek eddig a legütősebbek, melyekkel a legtöbbet kellett foglalkozni, és már majdnem kukába kerültek, de megszültük végre, és örültünk a végkifejletnek.

Index: – Van már saját albumotok?

SzM: – Hamarosan lesz, pénz kérdése, nagy része már fel van véve, keverés, borító, meg a sokszorosítás van hátra...

GA: – Segítség elkelne ugyan, de ha készen lesz az anyag, büszkék leszünk arra, hogy minden önerőből jött létre.

Index: – Hogyan keveredik egy pesti zenekar Veszprémbe?

GA: – Veszprémbe az új bőgősünkön, Pallai Attilán keresztül jutottunk el. Általában Pesten játszunk: klubokban, kisebb-nagyobb helyeken, ahol még lehet nyomni, és van igény olyan élő zenére, ami nem megasztár, sem trendi budapesti hardcore, se nem pózer, befésülthajú emo-indie…

Index: – Hm, mi is az a trendi budapesti hardcore?

GA: – Hagyjuk… Nem akarunk senkit megsérteni. Csak arra szerettem volna reagálni, hogy ha körülnézünk a fővárosban és vidéken egyaránt, akkor a mérleg nyelve a metál és a hardcore zenekarok irányába billen. Kevés az ötletes banda. Ez nem azt jelenti, hogy mi azok volnánk, csak annyit, hogy kis hazánkban mindig van egy műfaj, mely beérkezik, betetőzik és stagnál évekig, ahelyett, hogy bármilyen zenei vérfrissítés következne be. Külföldön a nu metált meg a hardcore-t kezdi ismét felváltani az alternatív és a klasszikus rock. Itthon ez még várat magára, mivel minden lassabban megy; előreláthatólag az indie lesz élvonalban jó sokáig, még akkor is, amikor külföldön már a süllyesztőbe került. Ugyanez volt az unalmas dance és rave zenékkel a ’90-es években... Hála Istennek a helyzet mára kevésbé nyomasztó. Amit mi nyomunk, az örökzöldebb, időtállóbb zene ezeknél. Nem alkalmazkodunk aktuális divathullámokhoz. Nem véletlen, hogy a rock’n roll reneszánszát éli a nagyvilágban. Iggy Pop ismét nyomul a Stooges-zal, a Smashing Pumpkins újra együtt van, és sorolhatnám…

Index: – A zenekar megtalálható a myspace nevű internetes oldalon a www.myspace.com/ozonemama címen. Mi a véleményetek a zene és az internet kapcsolatáról, gondolok itt főleg az ingyenes letöltésekre? Inkább bíztok az internetes megjelenésben vagy a hagyományos, koncertes bemutatkozásban?

SzM: – Elsősorban élő zenekar vagyunk, élő zenét játszunk, vagyis a koncertek közvetlen interakciójában hiszünk. Az internetes megjelenés ma már elengedhetetlen része a könnyűzenének. Igyekszünk ezt sem elhanyagolni — hamarosan a saját honlapunk is elkészül.

GA: – Az internet meg az egész myspace kiváló eszköze annak, hogy a zene terjedjen. Nem teheti meg mindenki, hogy megvegye kedvenc külföldi zenei magazinját, ahonnan újabb bandákról értesülhet, és nem mindenkinek van otthon MTV Two vagy VH1 Rocks televíziócsatornája. Nem értek egyet azzal, hogy a letöltés pótolja egy új vagy régen keresett zene megszerzésének élményét, de nagyon jó akkor, amikor megőrülsz egy új számért, és sehogy máshogy sem tudod azon nyomban beszerezni. A koncertek is kellenek, főleg lemezmegjelenéskor. Szerintem a két dolog — virtuális és fizikai megnyilvánulása a dolognak — szimbiózisban kell, hogy működjön egymással.

Index: – Találkozhat veletek a közönség a veszprémi Utcazene Fesztiválon is?

SzM: – Hol? Mikor? Nem hallottunk még róla, de szívesen mennénk!