Egy jó kazán olyan, mint egy kedves cicus. Dorombol, meleg, kedves, némi pénzbe kerül, és – ami talán a legfontosabb – rendkívül sok szeretetet és törődést igényel. Ugyanis azonnal megérzi, ha nem foglalkoznak vele, hanyagolják, netán rosszakat gondolnak róla. Ilyenkor aztán bosszút áll használóján, vagyis nem fűt.

A lakótelepi lakásból kiköltözvén albérletünkben a régóta csodált cirkofűtésre bukkantunk, kedves és dizájnos termosztáttal a szobafalon. Bár első találkozásunkkor ugyan csődöt mondott kis barátunk, és se meleg vizet, se fűtést nem volt hajlandó rendelkezésünkre bocsátani, de a magyarázat szerint ennek az volt az oka, hogy már rég nem használták (az előző lakó több mint egy hónapja költözött ki a lakásból). Így aztán rövid ismerkedési időszak után használatba vettük kazánkánkat, amely az első hónapban azóta is megismételhetetlen nagyságú gázszámlát produkált. Jellemző, hogy a többszöri gázáremelkedés óta sem érte el a költség az akkori szintet.

Biztos bennünk volt a hiba, hogy csúnyán néztünk rá a következő hónap elején, ezért több se kellett neki, januárra úgy döntött, hogy fityiszt nekünk meleg víz és fűtés. Gázszerelő kihívása következne ilyenkor logikusan, azonban tekintettel arra, hogy albérlők voltunk és vagyunk, engedély kellett a tulajdonostól. Megkaptuk, kihívtuk a gázszolgáltatót. És itt következett az a pillanat, ami azóta újra és újra megismétlődött: mire kijött a szerelő, megjavult a kazán. Első alkalommal még persze nem értettük a dolgot, a szerelő sem, eltette a kiszállási díjat és elment. Szerintem még be sem fordult a sarkon a kocsija, amikorra a kazán már ismét csak bemondta az unalmast. Telefon gázszolgáltatónak, másnap szerelő kiszáll. Kazán működik. Ezt párszor eljátszottuk, mire egy olyan szaki érkezett, aki valamivel többet konyított a típushoz, mint a többiek (vagy csak kevésbé volt aznapra leterhelve), és szétkapta a gépezetet. Beállította a nyomást, és megmutatta, hogyan kell ezt a későbbiekben nekem utánacsinálni, ha ismét probléma lenne.

Amely probléma a rákövetkező nyáron jelentkezett is. Ugyanis fűtés híján csak a meleg vizet használtuk volna, ha lett volna. A kazán azonban, vélhetően az irányában szép lassan kiépülő bizalmat és az ezzel párhuzamosan kifejlődő közömbösségünket érezvén, ismét csak hallatott magáról. Illetve inkább csak gubbasztott némán a falon, ugyanis egyszerűen nem kapcsolt be, hiába folyattunk el több hektoliter vizet. Nosza, állítottam kicsit a nyomáson, majd most. Persze semmi. Szerelőt kihív. Kijön, kazán működik. Elmegy, nem működik. Néhány újrázás után a szerelő végül megtisztogatta a víz átáramlását érzékelő szelepet és, láss csodát, kazán működik. Ajvé.

Közben eltelt egy újabb tél és a tavasz. A téli szerelőkihívások száma ismét kétszámjegyű lett, de hát a túlzott bizalomért és közömbösségért ugye meg kell fizetni. Tájékozódtam, persze, hogy mások mit csinálnak ilyen esetben — a legriasztóbb az volt, hogy a házban máshoz soha nem jött addig gázszerelő (vagy csak mi nem vettük ezt észre), és lassan már ott tartottunk, hogy vajon mi rontottuk-e el a többszázezres kazánt, amit aztán majd fizethetünk ki a lakás tulajdonosának. Akire egyébként egy rossz szavunk sem lehetett, a felmerülő költségeket mindig betudta a havi lakbér költségeibe, ezért külön nem kellett pénzt kiadnunk. Szóval lassan-lassan körvonalazódott, hogy a kazán típusa a rossz — na persze, ahogy mondjuk a cirmos rosszabb a sziáminál… —, meg a veszprémi víz túl kemény a francia gépezetnek — használjon a fűtéshez Ön is kalgont… —, esetleg át kellene mosni az egész rendszert — és szóljunk Noénak, hogy adjon kölcsön egy bárkát a víz leeresztéséhez.

Szóval épp tavasz volt, épp működött minden, fűtés is, meleg víz is, én viszont indultam Krakkóba egy hónapra. Gondoltam, beállítom még a nyomást, hogy ne szegény menyasszonykámnak kelljen ezzel bajlódnia, de itt rontottam el a dolgot. Aznap ugyanis a városi vízszolgáltató elzárta a vizet az utcában, amiről szokás szerint senkit sem tájékoztatott (talán mindig kellene egy vödör vizet a lakásban tartanunk a vécé tisztán tartása végett, minden eshetőségre felkészülve KÉTEZER-HÉTBEN???). A kazánban lévő nyomást az elzárt, tehát alacsony víznyomás időpontjában állítottam éppen be, aminek egyenes következménye lett, hogy a főnyomócső megnyitása után a kazánban túlnyomás alakult ki, amire a kazán automatikus biztonsági berendezése a rendszerben lévő víz leengedésével válaszolt. Elázott az emelet, leesett az alsó szinten lévő gipszkarton álmennyezet, stb. Erről én már csak a Keletiben értesültem, a Cracovia egyik kupéjában ültömben.

Idén télen karácsonyig nem volt különösebb gond kis házikedvencünkkel. Amikor azonban hazatértünk az ünnepekkor szokásos Tour d’Hongrie-nkról, ismét csak szembesülnünk kellett az aktuális meghibásodással, amihez hasonlót eleddig még nem produkált a masina: fűtés nyista, azonban meleg víz volt. Hibabejelentés, kiszállás, nyomásbeállítás. Két napig üzemelt, majd újév napján ismét bemondta a masina az unalmast. Kihívtam, aki közölte, hogy a termosztát a rossz — ez volt az egyetlen, amit addig még nem vizsgáltak —, hívjunk villanyszerelőt. Egyébként a szaki érkeztekor ismét csak volt fűtés, majd estére újra csak nem… Aztán a villanyszerelő kijött, majd megállapította, hogy ami elektromos berendezés rossz lehetett volna a termosztátban, az hibátlanul funkcionál, így feltételezhetően a kazán elektronikája rossz, vagyis nem veszi a termosztát utasítását. A kazánhoz ő viszont nem nyúlhat, csak a gázszolgáltató embere…

Akit péntekre várok. Most itt tartunk, érdeklődve várom a fejleményeket az éppen meleg radiátor mellől. Ugyanis elégedett lehet a kazán, híres lett, sőt még az újságban is megjelent. Azonban az is biztos, hogy olyan lakásba nem fogunk költözni, ahol a kazánnak ez a típusa.