Avagy mit írt újévi első számának vezércikkében a lap? Vajon száz évvel ezelőtt milyenek voltak az emberek, hogyan intézték ügyes-bajos dolgaikat, mi foglalkoztatta őket, miről álmodhattak? A Veszprémi Hírlap éppen száz évvel ezelőtti számából válogatott cikkek talán választ adhatnak kérdéseinkre.

„A jövő feladatai. A kiegyezés verte hullámok elsimultak, a kvótaemelés izgalmai elültek, még a horvátkavarodás haragos felhői is elvonultak a magyar Karszt szirtes vidékeire s igy a reánk hasadt ujesztendőnek már a legelső időszaka kedvező alkalmul kinálkozik sok beigért reformnak keresztülvitelére. Érthető tehát a kiváncsiság, mely a miniszterek ajkáról a közel jövő munkaprogramjának legalább körvonalazását, a legsürgetőbb alkotásoknak sorrendbeli kijelölését várta.

Kormányférfiaink szokásos ujévi nyilatkozatai szétlebbentették kissé a politikai jövendő fátyolát. Különösen Wekerle és Kossuth (Kossuth Ferenc — döbrögi) ajkáról hangzottak el a magyar politika borus, felhős perspektivájába bevilágitó szavak, a melyek a gyengeség és ingatagság látszatának sok szomoru jelenségét megszüntetvén reményt, bizalmat és megnyugvást árasztanak mindenfelé. A miniszterelnök nagyszabásu gazdasági politikát tüzött ki a beköszöntött év egyik főfeladatául. S ma már a legkurucabb s a sérelmi politika igazában és hitelében leginkább bizakodó politikusok füleiben is kedvesen csendül meg a magyar politikának par excellence gazdaság irányzata, s megszivlelik azt a nagy igazságot, hogy nemzeti, alkotmányjogi küzdelmet csak akkor lehet sikeresen megvivnunk, ha mind e magasztos törekvéseknek alapjául a nemzet gazdasági megerősödését, vagyonosodását készitjük elő.

Ehhez azonban nemcsak ígéret, hanem cselekedet is kell. Cselekedet, amely a gazdasági föllendülésnek eszközeit megteremti és pedig ugy teremti meg, hogy annak előnyeit, hasznait ne csak egyes kiváltságos osztályok, hanem az egész nemzettársadalom megérezze. Megérezzék pedig legelsősorban a kisemberek milliói, mert csak az ő megelégedésük gránittalapzatára épithetjük fel az igazán független Magyarországot.

Wekerle és Kossuth továbbá a közeli tavaszra beigérték a választási reform törvénytervezetét is. A parlamentáris rendszer megalkotása óta kevés oly törvényt alkottunk, amely a magyar állam jövendőjére, a magyar nemzetnek, a magyar imperiális politikának sorsára oly nagy erővel hatott volna, mint hatni fog az uj, a beigért ált. választói jog. Sok emberi kivánalmat, az állampolgárok sok méltányos és jogos követelését, de igen sok állami és nemzeti szempontot is figyelembe kell vennünk e törvényalkotásnál. Ugy látszik, e törvény lesz az a hajó, amelyen édes hazánk jövendő sorsa kisiklik az uj század, az uj ezredév nagy Oceánjára, amelynek viharai, zátonyai, szirtjei oly gyakorta és erősen próbára teszik a hajónak erősségét. Erőssé, biztossá kell tennünk tehát e hajót, vagyis e törvényalkotást és pedig erőssé, minden akadálynak ellenállóvá annak nagy és magasztos gondolatnak a megtestesitésével, amelyet Andrássy után Kossuth is hangoztatott: a választási reform megalkotásának feltétele az legyen, hogy Magyarországnak, mint az államalkotó magyar nemzet hajójának mindörökké fönn kell állania.

Cimeres szavak! Kifejezik az alkotás célját, lényegét és szellemét. S intenek is egyben megfontolásra, mérsékletre, hazaszeretetre. Főképen a függetlenségi párthoz szólnak, mint amely a választói jog reformját programjául hirdeti régtől fogva s a nemzet ellenesei most ezzel a csalétekkel akarják őket beleejteni a megfontolatlanság csapdájába. Ha az előbbi intelmet megértik, ujabb jelét adják politikai okosságuknak s igaz hazafiságuknak. A liberalizmus fénye lidércfény. Csábitva vezet, hogy erkölcsi szakadékokba buktasson. Ne essünk utána. Kövessük Andrássy jelszavát, kövesse a parlamenti többség is, és akkor a választói reform a nemzeti erősödés gazdag forrásává váland.”


— A Koalícióval — és annak egyik pártjával, a Katolikus Néppárttal — azonos platformon lévő Veszprémi Hírlap nagyjából a maival azonos elvárásokat támasztott az 1908-as esztendő elé. Gazdasági reformok, amelyek a jövő biztos alapját jelentik majd, illetve a választójogi törvény módosítása. Ez utóbbi – vagyis a kisebb országgyűléshez szükséges törvénymódosítás – választási ígérete volt 2006-ban valamennyi parlamenti pártnak, s kíváncsian várjuk, lesz-e lépés ez ügyben (valaha).