Hogy egy remek közhellyel nyissam az írást: a karácsony a nagy evések, ivások és társasjátékozások időszaka. Bár elvileg nekem most ismét csak erről (www.hattrick.org) az online focimenedzserjátékról kellene írnom, tekintettel az ünnepekre – és szociális mivoltom éppen bimbózó fázisára – mégis inkább a társasjátékokról lesz alant szó.

Régebben nagy sláger volt, ha megjelent a boltokban egy-egy új társasjáték. Persze mindenki a Gazdálkodj okosanon(-en, -ön) meg Ki nevet a végénen (-on, -ön…) nőtt föl, de a nyolcvanas évek végén már kezdett bővülni kínálat. Az évtized máig becses darabja az Ezüst tó kincse, a Végvári viadalok és a Harc Európáért, amely két utóbbi nem kis hatást gyakorolt későbbi pályaválasztásomra is. (Ez, mondjuk, az én bajom.)

A kilencvenes években aztán elárasztották az országot a gagyibbnál gagyibb, műanyagherkentyűs játékok — a korszakos bukás nálam a Game of Games volt —, illetve a lakosság gondolkodásának átalakítást célzó különféle gazdasági társasjátékok, köztük olyan blamákkal, mint a Hotel. Ez utóbbi tulajdonképpen nem más, mint a Capitaly vagy a Monopoly kicsit butább, de vizuálisan rendkívüli módon feltuningolt változata.

Az ezredforduló újabb változást hozott. Minőségi, gondolkodtató és egyben szórakoztató játékok jelentek meg először külföldön, majd fél évtizednyi késéssel itthon is. Máig élek egyébként a gyanúperrel, hogy a társasjátékok reneszánsza mögött a számítógépes és a szerepjátékokat megunt — és időközben felnőtt — emberkék állnak, akik kettesben maradva párjukkal, kénytelenek voltak az evidens szórakozási formán kívül máshoz is nyúlni. A géphez ugye mégse illik fél napokra odaülni „doomolni” vagy „civilizálni,” öt-hat fegyveres vitézt meg még a legjobb asszonyka sem visel el túl szívesen a lakásban, főleg nem heti rendszerességgel, 10–12 órában.

Ezen játékok generációját legjobban talán a Catan jelképezi. Összetett, gazdasági-stratégiai-fantázia játékról van szó, amelyben a rövid- és hosszú távú célok összehangolásával lehet győzni. A játék népszerűségét mutatja, hogy több mint huszonöt nyelvre fordították már le, köztük magyarra is, továbbá számos folytatás és kiegészítés jelent meg hozzá. Így az elvileg 3–4 játékos számára készült játéknak létezik kétszemélyes változata, illetve 5–6 fős kiegészítése is. Hazai népszerűségét az iwiwes adatlapokon lehet jól lemérni: sok júzernél található meg a játék a személyes adatoknál.

Vannak olyan játékok is, amelyeknél egyértelműen fölfedezhető megalkotójának számítástechnikai gondolkodása. Erre szép példa a Vilajet nevű magyar játék, amely vélhetően a Végvári viadalok alapötletéből is merített, nem is kicsit. Tipológiája szerint gazdasági-történelmi-háborús játék, azonban csak az olyan elvakult történelemfanatikusok számára okoz élvezetet, akik képesek 40–50 órát játszani vele. Ennyi ugyanis a középhosszú játékvariáns játékideje — ennek nagy részét ugyanis a felek gazdasági adminsztrációja teszi ki, amelyet számítógépes algoritmusok segítségével töredékére lehetne csökkenteni. Csak akkor meg éppen nem társasjáték lenne. Egyébként én még nem találkoztam olyan játékkal, amelyben a szerencsefaktor ennyire minimális lenne. Volt már arra példa, hogy a dobókocka csak a tizedik óra környékén került elő.

Ennél is durvább a Diplomácia nevű társasjáték. Bár ez is a háborús-történelmi típusba tartozik, lényegét tekintve nagyon közel áll a szerepjátékokhoz. Két nagy hátránya az időigényessége (6–10 óra) és az, hogy csak 6–7 játékossal lehet jót játszani. A játék 1900-ban indul, és a hét európai nagyhatalmat testesítik meg a játékosok: vagyis Angliát, Francia-, Német-, Olasz-, Török- és Oroszországot valamint a Monarchiát. A cél természetesen az általunk irányított ország győzelemre vezetése, azonban a hangsúly a diplomácián van. Ugyanis valamennyi ország azonos erősségű, s mivel páratlan a mérkőző felek létszáma, ezért a játékba szinte kódolva van a szövetségkeresés kényszere. És természetesen az is, hogy ezek a szövetségek egyszer fel fognak bomlani…

E néhány játékismertetés csupán egy apró szelete a hatalmas társasjáték kínálatnak. Budapesten több klub is működik — mint annak idején a szerepjátékos klubok —, ahol heti-kétheti rendszerességgel összegyűlnek a népek játszani. Számos honlap foglalkozik külföldi játékok importjával, magyarra fordításával, régi játékok újrarajzolásával és azok internetről letölthető verziójának közzétételével. Szóval hajrá, játékra fel, a kínálat hatalmas, győzzünk jót választani!