Zajlik a női kézilabda világbajnokság, így semmi meglepő nincs abban, hogy a sportág a Veszprém Presszóban is szóba kerül. Van, aki szereti, van, aki nem, és ennyi éppen elég ahhoz, hogy kialakuljon a szokásos kis vita…

– Mondhattok akármit, ez szerintem egy másik sportág! Köze nincs a valódi kézilabdához!

– Hülye vagy pajtás, vagy nagyon nem értesz a sporthoz! Nézd már meg, hol vagyunk világszinten! A csajok Európa-bajnokok, a klubcsapataink évtizedek óta jobban szerepelnek a nemzetközi kupákban, mint a faszik. A világbajnoki és olimpiai döntőkről nem is beszélve!

– Pont ez az, cseszdmeg! Hát hogyan buktuk el azokat a döntőket?! Hogy a francba lehet kikapni 5-6-7 gólos vezetésekről? Ez az, amit utálok, ezeket a hullámvölgyeket, amikor minden labdát elejtenek, félredobnak, egyik pillanatról a másikra mintha egyszerre zuhant volna az erőnlétük, a motivációjuk, uram bocsᒠaz iq-juk. Ilyet, öregem, férfi mezőnyben soha nem látsz. Ott nincsenek ilyen hullámvölgyek! A férfiaknál a játékból tisztán következtethető a várható eredmény, a nőknél abszolút nem, bármikor beüthet a ménkő! Na ez az, amin annyira fel tudom húzni magam, hogy inkább elkapcsolok.

– Nézd a jó oldalát. Ahol hullámvölgy van, ott hullámhegy is jön! A nők sokkal inkább képesek – gyakran teljesen váratlanul – kiugró teljesítményre, míg a férfiak kevésbé térnek el az átlagtól. Ez a változatosság adja az igazi izgalmat, sokkal több jó meccset láthatsz, mint a férfiaknál, az eredmények pedig több embert tesznek boldoggá.

– Nana! Azért a férfivonal még mindig népszerűbb! Talán nem véletlen, hogy máshol is így van. Ez a fajta izgalom nálam inkább idegeskedés, ebből nem kérek. Nézz már meg egy női vízilabda vagy focimeccset, komolyan mondom, néha nevetséges. Félre ne érts, nagyon szeretem a nőket, nem általában ellenük beszélek. Van, ami kifejezetten nekik való (ugyanilyen vicces lenne a férfi szinkronúszás), de van, ami nem. A kézilabdához alapfeltétel az erő és a gyorsaság, a genetikai adottságok miatt, itt állatira látszódik a különbség. Vaskohásznak, vájárnak, kőművesnek sem jelentkeznek lányok, a pénzügyi vagy szolgáltató szektorban viszont egyértelműen jobbak.

– Nem mondhatod, hogy a kajakozáshoz nem kell erő, vagy a víváshoz gyorsaság, a teniszhez meg mondjuk mindkettő. Ezekben mégis jók a lányaink, akkor most hol van a genetika?

– Én csapatsportokról beszélek, de elismerem, ezekben igazad van, sőt, ha a taktikáról beszélünk, még a sakkot is ide sorolhatjuk. Azt mondd meg nekem, miért van az, hogy ilyen kitűnő női játékosok – és ezt most nemzetiségtől függetlenül mondom – hogyan képesek akár egy meccsen belül is ilyen hihetetlen formahanyatlásra (vagy éppen javulásra)? Miért van az, hogy öt percen belül ugyanaz a játékos képes klasszismegoldásokra és alapvető technikai hibák sorozatos elkövetésére? Szerintem ez is a „nőiesség” része.

– Ebben egyetértünk, a nők sokkal több érzelmet visznek a játékba, talán komolyabban is veszik, mint a férfiak. Sokkal inkább megviseli őket a hiba – ezért jöhet könnyen az újabb –, ugyanakkor látványosan jobban örülnek nemcsak saját, de egymás jó teljesítményének is. Ez kihat az egész csapatra, és továbblendíti, igaz, ez lehet akár pozitív, akár negatív irány. A férfiak sokkal inkább elfojtják érzelmeiket, gyakrabban individualisták, önfejűbbek, felszínesebbek az emberi kapcsolataik. Lehet, hogy lassabb a játék egy női meccsen, de a játéktér hangulata, közösségi szelleme jobban hat a nézőkre – akár még a tévén keresztül is. Na ez az, amit különösen szeretek. Egyáltalán nem másik sportágról van szó, több a különbség, mint máshol (pl. tenisz), de ez csak azt jelenti, hogy máshogyan játsszák a kézilabdát. Akár szereted, akár nem, az elvárható, hogy az ócsárolás helyett szurkolj a magyar válogatottnak, függetlenül attól, hogy kik viselik a címeres mezt!

– Ezzel nincs is baj, úgyhogy gyorsan koccintsunk, mielőtt jobban belemelegedünk! Hajrá magyarok!