– Hallottad? Nem járnak majd a buszok, szerintem akkor én be sem tudok jönni aznap a suliba.
– Áh, én veszprémi vagyok, megszívtam! Jó neked, ne aludjak nálatok ma?
– Simán! Plusz csomó tanár nem is tanít majd holnap, tiszta jó. Te nem nézel híreket?

Ilyen, meg megannyi hasonló örömteli eszmecsere zajlott a diákok körében a sztrájk előtti napokban. Persze hogy ténylegesen miről volt és van is szó, azt kevesen tudták, még kevesebbeket foglalkoztatott. Mit értékelt ebben az egységes „nemdolgozásban” a tanuló? Hogy lógás van.

– Hogy kik sztrájkolnak? A buszosok. Miért? Mert kevés a pénz, meg rozogák a járgányok. Tényleg azok, én meg tudom őket érteni. Persze, az egész főként Pesten, itt a városban még arra sem képesek, hogy normálisan beszüntessék a munkát egy kis időre. Tényleg elég lenne mondjuk 8-ig, első órában töri tz.

– Én tudom, én hallgattam, miről is van szó. Az a probléma, hogy nincsenek megbecsülve – mondjuk a tanárok meg az orvosok itt Magyarországon. A fizetésük kevés, mindenki hálátlan. Ezért majd a tanárok kitűzik a szalagot, meg nem tanítanak. Nálunk persze tanítanak, holmi elégedetlenség nem ok az óra elmaradására. Érted…

Nyugdíjkedvezmény? Egészségpénztárak? Szóba sem kerültek. Kik melyik nap próbálták felhívni magukra a figyelmet? Összemosódott. A vasutasok állítólag azért nem dolgoztak, mert kevesen utaznak a vonatokon, így álltak bosszút. A tanárok ügye, hogy éhenhalnak, nem holmi egész államot érintő gond a vita tárgya. Az orvosok simán szolidárisak, csatlakoztak, nagy a hatalmuk, megtehetik.

Minden tanuló, akit kérdeztem, bólogat, várható volt valami hasonló, régóta gyűlnek a felhők. Meg hogy nem lesz itt ennek vége, jön majd a forradalom. A „nép” mindig eléri, amit akar, csak meg kell nézni a könyvekben. Aztán persze elér minket a harmadik világháború is, a szembenálló felek a magyar kormány és a nem kormány lesznek. Meg a kormány és kormány. Persze majd Magyarországon belül a romák is harcolnak ellenünk, meg elfoglalnak minket a kínaiak a piacaikkal. Továbbá ez majd egy súlyos láncreakciót indít el, senki sem dolgozik majd, megáll az élet itt, kicsiny országunkban. Mert ez is kiszámítható. Szerencsénk van, hogy ifjú prófétáink időben szóltak.

A sztrájk tehát tényleg lényegtelen, valakik valami nemes eszme miatt nem dolgoztak. Ők tudják, ez nem is a diákok ügye. Viszont legalább egy kicsit képben lenni nem árt, hiszen volt, aki kreatív gondolkodásmódra hivatkozva közölte, hogy igazából a dolgok mögé kell látni. „Azért sztrájkolnak, hogy az azonos neműek házasodhassanak. Ilyen komoly kérdéssel pedig ugye nem versenghet holmi egészséggel, meg izé… az öregekkel kapcsolatos ügy.”