Milyen fejlemények születtek a „Város kontra Siemens”-ügyben, milyen stilisztikai bravúrokra volt képes az ambiciózus szerkesztő, milyen végkiárusítás zajlott a Kossuth utcában? Vajon száz évvel ezelőtt milyenek voltak az emberek, hogyan intézték ügyes-bajos dolgaikat, mi foglalkoztatta őket, miről álmodhattak? A Veszprémi Hírlap éppen száz évvel ezelőtti számából válogatott cikkek talán választ adhatnak kérdéseinkre.

„Értekezlet a gőzfürdő ügyében
Vasárnap, december 1-én d. e. 11 órakor értekezlet lesz a városház gyűléstermében, melyre az érdeklődőket tisztelettel meghívják az alapitók. Az értekezlet célja az eddig jegyzett részvények számbavétele és az eddigi eredmény felett való határozathozatal, továbbá az épület berendezése és az üzem megnyitása érdekében teendő intézkedések megállapitása.”

— Lassan, de biztosan haladunk a gőzfördő megnyitása felé.

„A Siemens-cég ajánlata
Emlitettük, hogy a Siemens-cég az eredeti szerződésen történt változtatás, illetve a villamos telepnek a mostani helyen történő épitése miatt épitési költségtöbbletet és pedig 63 ezer koronát kér a várostól. A világitási bizottság felhivására ujabban egyezségi ajánlatot adott be, amelyben 5% engedményre hajlandóságot mutat. A bizottság ez ajánlatot tárgyalta s ezuttal is visszautasitotta, mert a terv a gépészlakásra 22 ezer koronát vesz fel, holott a bizottság egy tagjának számitása szerint a gépészlakás 16 ezer koronáért is felépithető. A bizottság csak a gépcsarnok felépitésének kitüntetett összegét fogadta el a beajánlott engedménnyel.”

— Úgy tűnik, továbbra is a város maradt a diktáló fél. Végül is a megrendelő fizet a szolgáltatásért, minden egyéb módosítás megtérítése egyeztetés tárgyát képezi, ahol lehet nemet is mondani a kivitelezőnek.

„A lépre került ravasz
Nem éppen kellemes meglepetés érte Pernesz Gáborné oroszi lakost, midőn f. évi október 21-én arra ébredt fel, hogy a tiszta szoba padlóján egy idegen férfi alszik, akinek összes ruházata két darab fehérneműből állt. A megijedt asszony rögtön zajt csapott, de az alatt a nyájas idegen meglépett és lakására haza érve, gyorsan kiegészitette hiányos öltözékét; ennek megtörténte után pedig bebujt az ágyába, és ugy tett, mintha aludnék. Pernesz Gáborné konstatálta, hogy 10 koronát tevő összes készpénze hinyzik, az üldözők meg rájöttek, hogy az üldözött Fodor Ernő többször büntetett notórius tolvaj, aki Orosziban nem a legjobb hirnévnek örvend. Az egész esetben az volt a feltűnő, hogy miért ment pusztán fehérneműben lopni? „Hogy a ruháimról fel ne ismerjenek”, felelte a kis ravasz. „Miért aludt el a helyszinen?” „Be voltam csipve”, válaszolt az Ernő. „Hát otthon miért épen felöltözve bujt az ágyba?” „A félrevezetés miatt.” A többször büntetett emberek ravaszságával kibélelt tolvaj beismerte azt is, hogy az ablakon mászott be és az éjjel jó részét kutatással töltötte el, amig ráakadt a pénzre, de akkorra meg elnyomta a buzgóság és a pompásan kieszelt betörésnek csak épen a vége, a félrevezetés nem sikerült, miért is 8 kis hónapig szuronyos ember csukja be az agyafurt betörő mögött a rácsos vasajtót.”

— A tipikus balek, ha lopni megy.

„Az anya szive
Özvegy Hofstädter Mátyásné esetéből a következő tanulságok vonhatók le: 1., bolond az a szülő, aki még életében átadja vagyonát gyermekeinek, mert attól kezdve az örökséget már nem váró háládatlanok gorombák a szülőhöz és szeretnék ha már nem kellene őket tartani; 2., két kakas nem fér meg egy szeméten; 3., az anya szive a legméltatlanabb bántalmazást is megbocsátja. — Polgárainknál szokás az, hogy tartás kikötése mellett átadják a vagyont házasuló gyermekeiknek; az esetek 90%-ában azonban megbánják a szülők ezt, mert a két asszony, a napa meg a menye eppen ugy nem fér meg egy konyhában, mint két kakas egy szeméten. A vége pedig az, ami az özv. Hofstädter Mátyásné sorsa lett, a fia megveri és megtorkolja; a tárgyaláson azonban, — hogy meg ne büntessék a rossz gyereket — az anya mindent megbocsát és panaszát visszavonja. A Hofstädter Sándorok pedig tettüket meg fogják ismételni.”

— Újabb adalék annak bizonyítására, hogy a Kárpát-medencében alig változnak az emberek, bár évszázadok jönnek-mennek…

„A beborozott Pálinkás és társai
Jó az idei murci, de nem mindenkinek, amint az alábbi eset mutatja. Siómaroson a legények murciztak egy szeptemberi vasárnap és hamar a fejébe szállt a murci gőze Pálinkás Imrének és több társának. Hazai szokás szerint ilyenkor a kést kell elővenni és meg kell támadni a boros Pálinkást; az éjjeli őrnek pedig — ha ugyan van hozzá bátorsága — kötelessége rendcsinálás okából beleszólni a patvarkodásba, aminek viszont az szokott a vége lenni, hogy a beborozott Pálinkás helyett a Miszlai Istvánok az éjjeli őröket szurják meg. Ezt a hazai ősi szokást azonban a törvény nem tűrheti s e miatt a Miszlai Istvánok többé-kevésbé hűsre tétetnek, mert itt nem igen lesznek borosak és az alatt nyugton borozhat tovább Pálinkás. Miszlai István a Bali Ferenc éjjeli őrön ejtett testi sértésért 8 napi fogházra itéltetett.”

— Kertész Kálmán felelős szerkesztő stílusgyakorlatait olvashattuk az utóbbi három rövidhírben.

„Karácsonyi Occasio!!
A mélyen tisztelt közönség szives tudomására hozom, hogy a közelgő karácsonyi ünnepek alkalmából Kossuth Lajos-utcai üzletem feloszlatása miatt, felhalmozott raktáromat, különösen játék és diszmű ajándéktárgyakból mélyen leszállitott árakban kiárusitom. Ennek folytán a tisztelt vásárló közönség még eddig nem létezett olcsó árban szerezheti be nálam szükségletét, ugy a játék, diszmű, valamint egyéb cikkekben is. Felkérem tehát a tisztelt közönséget, saját érdekében is, raktáram megtekintésére, hol mindenféle szépet, ujat, óriási nagy választékban, hallatlan olcsón találhat. Tisztelettel Meiszner Lipót.”

— Erről az a budapesti cipőbolt jut eszembe, amely immár több éve magát felszámolás alatt állónak hirdeti…