Hajrá magyarok! Hajrá belgás csávók! Jó pár éve rajongója vagyok ezeknek a hungaro-pannon mezbe öltözött, naciofób interkakikulturális hapsiknak. Könnyűzene és kabaré ötvözését kevés zenekarnak sikerül úgy megoldaniuk, mint nekik. Csodálattal töltenek el, felvidítják télbe burkolózott lelkemet, énem egyik felének csontot dobnak, s én zabálom, zabálom őket két pofára.

Utolsó – egyébként dupla – lemezük két évvel ezelőtt jelent meg. Talán érthető volt a várakozás, ami legújabb Zigilemezüket megelőzte. Én is naggyon-naggyon vártam, hogy mikor hallgathatom már végre meg, amikor azonban ez megtörtént, kicsit csalódottka lettem. Többet vártam. Nem éreztem lényeges eltérést az előző anyagokhoz képest, nem találtam rajta új témákat, új formákat, egyáltalán nem rossz, de nagyobb pukira gondoltam.

A koncert persze teljesen más! Ha valahol, akkor ott lehet nagyokat durrogtatni, mondani, dalolni, gondolni, érezni. Ez most sem volt másképp. Indításnak stílusosan Királyok a házban, később – ahogyan azt kell – Nemzeti hip-hop, a nagy sikerű Szerelmes vagyok, és persze új dalok is. Az újak közül nagyon bejön a Kavboj, a Boros, a Jenő, kedvesek, viccesek, aranyosak.

Jó a srácok formacucca! Narancssárga pufidzseki-mellényük jól mutat a színpadon, amit remekül egészít ki a hozzájuk viselt napszemüveg és sísapka formáció. Amit nagyon kedvelek bennük, hogy kitűnően élnek és mozognak a színen. Erő, energia és intellektus árad még a trágárabb dalaikból is. Amivel azonban csak nagy nehézségek árán tudtam megküzdeni, az a rengeteg „csipkés kombiné”-zés volt, amit ez alkalommal műsoruk gerinceként sikerült megalkotniuk. Valóban nagy ziccerlehetőség rejlik a „híd alatt” taktusban, de nem érzem annyira szórakoztatónak, hogy egy egész este műsorát érdemes lenne köré építeni. Értem és kedvelem is a haknifíling-paródiát, de talán egy kicsit sok volt ez a megalakodlamas gagyibrutality. Persze egy idő után már azon röhögtem, hogy meddig lehet még ezt tovább fokozni, de úgy látszott, hogy ment nekik. A közönség vevő volt rá, és innentől kezdve igazából nincs min fanyalognom.

A hatás fokozásaképpen azért egyikőjük biztos – ami biztos –; testén-lelkén kívül még az egyik hangfalat is a közönség közé dobta… Szóval, hangulat az volt! Volt show, vicces átkötő szövegek, egymás nyíltszíni zrikálása és ugratása, szakmai egyeztetés és kitűnő, remek előadás. Csak kár, hogy korán abbahagyták! Én hallgattam volna még órákig őket, ha nem is sikeredett szemöldökbefonósra az utolsó lemez, azért ők még a világ azon jelenségei közé tartoznak, akiket soha-soha nem lehet megunni!

A koncert 2007. november 19-én este volt az Expresszóban.

Kapcsolódó oldal: www.belga.hu