Mi volt a színházi sorsjegy-játék fődíja, miért gyanúsak a zirciek, mit terveztek a kaposváriak, meglett-e röfi gazdája? Vajon száz évvel ezelőtt milyenek voltak az emberek, hogyan intézték ügyes-bajos dolgaikat, mi foglalkoztatta őket, miről álmodhattak? A Veszprémi Hírlap éppen száz évvel ezelőtti számából válogatott cikkek talán választ adhatnak kérdéseinkre.

„A veszprémi szinház-sorsjegyek huzása.
Óriási érdeklődés mellett folyt le 15-én d. u. a városháza tanácstermében a szinpártoló-egyesület által a szinházalap javára kibocsátott képeslevelezőlap-sorsjegyek huzása. A tanácsterem szorongásig megtelt a választmányi tagokkal és az érdeklődő közönséggel; a lépcsőház is tele volt reménykedőkkel, sőt a városház előtt az utcán is nagy tömeg várta Fortuna kegyét; ez utóbbiaknak egy darabig csak kikiáltgatták az erkélyről a számokat, de aztán az eső véget vetett ennek. A pénzügyi hatóság képviselőjének, Zweimüller p. ü. biztosnak jelenlétében kibontották a számokat tartalmazó csomagokat és az elnöklő polgármester találó humorával „szerencsekerék”-nek ad hoc kinevezett kosárba rakták a számokat, melyekből egy árvaleányka huzta ki a 167 nyerő számot. Először huzták az 5 koronás nyereményeket, aztán a 10, majd a 100 koronásakat, azután az 1000, végre a 2000 koronás nyerőszámokat. A huzás eredménye a hivatalos jegyzék szerint ez: A 2000 koronás főnyereményt (egy motorbiciklit) nyerte a 52729. szám. Az 1000 koronás főnyereményt (egy Keresztély-féle zongorát) nyerte a 196011. szám. 100 koronás értéket (ékszert, Könyves Kálmán-féle képeket) nyertek 41690, 46937, 72946, 76630, 177874. (…)”

— Többek között ebből a sorsjátékból épült fel az állandó veszprémi kőszínház. A mindenkori nyeremények jól jellemzik az adott korszakot.

„Megyegyülés.
F. hó 14-én tartatott meg vármegyénk őszi közgyülése. (…) Zombor város adomány- és gyüjtés iránti kérelmét — II. Rákóczi Ferenc szobrára — elutasitotta, mert a vármegye központban felállitandó szoborra fog adományt juttatni és gyüjteni; míg Bihar- és Háromszékvármegye közönségének átiratát a korcsmák és pálinkamérések vásár- és ünnepnap zárvatartása tárgyában, Arad város átiratát márczius 15. és október 6-ának országos iskolai emlékünnep létesitése iránt, Győrvármegye átiratát április 11-ike helyett márczius 15-ének nemzeti ünneppé avatása törvénybe iktatása tárgyában, Nagyvárad város átiratát az osztálysorsjáték eltörlése, a lóversenyfogadások eltiltása, a tőzsdei szerencsejátékok korlátozása és a hazárd kártyajátékok büntetés tárgyában pártolja a törvényhatóság és hasonló szellemben felir az országgyüléshez. (…)”

— Kíváncsi vagyok, hányan tudják ma, mit ünnepeltek április 11-én? Megsúgom: az április törvények szentesítését. Az ünnepek szintén jól jellemeznek egy adott korszakot.

„A székesegyház épitése serényen folyik.
Már a mult héten megtartották az ugynevezett gleichni-ünnepélyt, vagyis a falak elkészültének ünnepélyét. A templomot zöld gallyak és nemzeti szinü lobogók diszitik. Nagyon helyesen, az áldomást otthon tartották, nem az épitkezés helyén. – Itt emlitjük meg, hogy Horváth Sándor épitész néhány zirci munkást fogadott föl, akikről nem tudta, hogy demokraták. Veszprémi munkásai azonban megtudták, s küldöttségileg megkérték az épitészt, hogy a demokratákat bocsássa el, mert azokkal ők nem dolgoznak. Horváth Sándor készséggel teljesitette a méltányos kérést és a zirci demokratákat elbocsátotta. A munka akadálytalanul folyik. A székesegyház uj alakjának körvonalai már kezdenek kibontakozni.”

— Avagy kik is azok a demokraták és miért nem hajlandóak velük együtt dolgozni a veszprémiek? Megoldás: a vörös csütörtökről szóló hírben .

„Küzdelem a piaci drágaság ellen.
Nem Veszprémben történik biz ez, hanem Kaposvárott. Szó van pedig nem kevesebbről, mint egy somogymegyei gazd. egyesület felügyelete alatt álló szövetkezet mellett egy vásárcsarnoknak felállitása. Bogyay Emil, gazd. egyesületi titkár a következő felhivásban fordult a kaposvári fogyasztókhoz:
<Évek óta hallatszik az a folytonos panasz, hogy az élelmi cikkeket méregdrága áron árusitják piacunkon, hogy az egyes élelmiszer-ügynökök és kofák már a kora reggeli órákban az élelmi cikkeket összevásárolják, s azt három-négyszeres áron adják tovább. Általános a panasz a hus árak drágasága miatt is. A husárakat, dacára a marhaárak nagy csükkenésének, – nem szállitották le eddig nálunk. A társadalom minden rétege érzi ezt a nagy drágaságot, amely az utóbbi években az élelmi cikkekben beállt, de tehetetlen volt azzal szemben s kénytelen volt nagy nélkülözés árán is megadni azokat az árakat, melyeket az árusitók kivántak, csakhogy élni tudjon. Ennek akarunk tehát gátat vetni s megszüntetni az uzsoráskodást, azzal a cikkel, mely az emberi létnek alapját s fenntartásának legszükségesebb tényezőjét képezi. Törekvésünk odairányul, hogy a város fogyasztó közönsége részére egy oly vásárcsarnokot állitsunk föl, ahol a város fogyasztó közönsége hamisithatlan, tiszta, jó árukhoz jusson olcsó árak mellett. Most tehát a város közönségén a sor megmutatni, hogy az eddigi tarthatatlan állapoton változtasson s lehetővé tegye az olcsó élelmezést. Hisszük és reméljük, hogy sikerülni fog a város közönségét az élelmicikkekkel eddig üzött uzsoráskodástól megvédeni, ha a város közönsége törekvésünkben bennünket támogat.>”

— Ismét csak egy ma is ismerős hír.

„Talált malac.
A kádártai határban egy ½ évesnek látszó malac találtatott, ismertető jelei: fehér szőrü, siska fülü, a hátulsó részén festékkel huzott fekete sáv van. Tulajdonosa a kádártai birónál felvilágositást kaphat.”

— Reméljük nem kallódott el a röfi.