Maga a gomba termőteste a tönkből és a kalapszerű részekből áll, a „kalap” 3–10–(12) cm, szabálytalanul hullámos szélű, tölcséres, a tölcséresség a tönk bázisáig tart, pikkelykés, fekete vagy szürkésfekete; a „tönk” lefelé fokozatosan keskenyedő, lehet excentrikus és görbe, csoportos; színe fekete vagy feketésszürke. (Ilyeneket írnak a szakirodalomban...)

Erdei talajon, árnyas helyeken, bükkösben, tölgyesben és fenyvesben találjuk, de fiatal sűrű erdőben is, nyirkos, mohás helyeken, erdei árokparton is seregesen terem. Néha nehéz észrevenni, a talajjal összeolvad a színe. Ha tehát találunk, érdemes tovább keresni, mert sokszor nagyobb mennyiséget szedhetünk.

Kitűnő fűszergomba, azt mondják, a szarvasgombához hasonlít, meg hogy kissé emlékeztet ízben a kucsmagombákra is. De szerintem trombitagomba íze van. A látszólag kicsiny, vékony gomba elég kiadósan felhasználható húshoz, rizshez vagy más gombás ételhez, de inkább szárítsuk le, mert aromája, illata még jobb, mint frissen, meg amúgy is egymagában kissé rágós és feketít. Gombaporba igyekezzünk ezért trombitagombát is keverni.

Jellegzetes termőteste és sima trámája miatt csak a ráncos trámájú – szintén ehető – (Cantharellus cinereus: szürke rókagomba) fajjal téveszthető össze, mellyel közösen is teremhet.

Tehát, ha a képen látható gombával találkozunk, bátran szedjük le, szárítsuk, és használjuk.