Talán a (kulturális, vallásos) hagyományokhoz való viszonynak egyfajta megfogalmazási kísérlete Horváth Lajos festészete. Mózes üres kőtáblája, Európa arctalan nőisége és a bikafej csontváz előtte az asztalon, Jézus űrként tátongó arca a kendőn. Horváth Lajos e tárlaton látható képeinek témáit vagy a Bibliából meríti (Éva, Salome, Judit, Betsabé, Veronika kendője, Saul, Mózes), vagy a művészet toposzai között keresgél (Harlekin, Európa, Fehér hegedű, Pogány oltár).

Képeinek nagy részén egészalakos ember látható, háttérben a végtelennel (hegy/tenger, horizont). Az ember a világ hatalmas díszletei között, melyekből csak parányit mutat meg a művész, vagy épp fordítva, a kicsinység hátterében mutatja fel az örökkévalóságot (Hullámverés). Nagy szerep jut a képeken a meztelenségnek, szinte csak félmeztelen, meztelen testeket látunk, lepleket, melyeket fürdetésnél használnak, vagy egyszerűen a háttérben lógnak a kompozíció részeként.

A Férfi és nő című kép szereplői (a kettéosztott festmény egyik felén félmeztelen férfi, másik oldalán félmeztelen nő látható, mellettük az ellentétes nem torzója, a férfi oldalán kenyér, a nő oldalán lavór) mintha a Különös álom szereplőinek fiatal alteregói lennének. Ezen a képen felöltözött férfit és nőt láthatunk (érettebben, beilleszkedve és megfelelve a szokásoknak), köztük babákat (kellékeket gyermekek helyett) a kanapén. A férfi oldalán hal, a nő oldalán lavór, jelezve ezzel a hagyományos szerepköröket ismét.

A mesterséges és a természetes ellentéteivel is játszik a festő, a teremtő és a teremtett alkotás, az önazonosság, a művészsors kérdéskörét is felveti: Harlekin című képén a bohócnak nincs, ám a maszknak emberi arc van. Európa asszonytoposza jellegét vesztve emberi vonásaitól fosztódik meg, a Metamorfózis című alkotásban pedig párhuzamosan egy bábu emberré és egy ember bábbá válásának pillanatát rögzíti.

Éles színekkel megfestett, figyelemfelkeltő, monumentális kompozíciókban pucér testek kapnak reflektorfényt egy részvétlen mindenség előterében. Tájképeiben is jelen van ez a monumentalitás, a Hullámverés és az Alábukó hullám című alkotásaiban három kő/kenyér mögött, a háttérben jelenik meg a maga nagyságában, örökkévalóságában a tengeróceán. Ezeken kívül több, főleg Erdély ihlette tájképet is láthatunk a tárlaton (Boglyák, Tükröződés, Vihar előtt, Tordai táj, Kőkapu).

A kiállítás október 14-ig tekinthető meg.