A veszprémi piarista gimnázium 1950-ben (már állami intézetben) érettségizett osztályában, 1947-ben Benkő Andor osztályfőnök úr kezdeményezésére megalakult a IV. osztály önkormányzata. Miniszterelnökké az osztály Zámbó Istvánt és mellé a kabinet tagjait (minisztereket) is megválasztotta. Természetesen az „államelnök” osztályfőnökünk Benkő Bandi bácsi, Alkotmányunk pedig a Kalazanci Szent József által alapított Kegyesrendi (piarista) Tanítórendbe tartozó iskolánk regulája volt.

A kormány Zámbó Pista (köztünk csak Jumbi) elnökletével – háttérben Bandi bácsival – irányította az osztály napi életét, de nem sokáig, mert az 1948 őszén kezdődő tanévvel mindez megszűnt. A mi „kormányunkat is „megpuccsolta” a kommunista párt államosítása. Jumbi új szerepbe lépett. A piarista gimnázium Balogh igazgató úr által vezetett énekkarának irányítását vette át. Most már nem csak az osztály, hanem a gimnázium szellemi irányítója lett, hiszen az énekkar mellett gimnázium néptánc csoportjának a vezetését is vállalta. (E miatt nemcsak neki, hanem követőinek is sok kellemetlenséget kellett megélniük.)

Érettségi után is összetartottunk, az ötéves találkozókon – legutóbb az 55 évesen is – együtt voltunk, ahol már a feleségek előtt unalomig ismert élményeket elevenítettük fel. Emlékszem Gréti (Jumbi felesége) ilyen alkalmakkor mindig dicsért bennünket, hogy ez az osztály nem öregszik. De a halál nem a kort nézi, csak jön…

Osztálytársaink közül már sokan elmentek. A halál szele először Bartalos Ágnes dr. tragikus sorsával már 1958-ban megérintett bennünket. Azután sorban jöttek a többiek: Badacsonyi Tivadar dr., Bella Elemér, Dani Lea, Izsó Kálmán, Kazányi Tivadar dr., Kondor János dr., Kovacsics László, Kövecses Imre, László Jenő dr., Mádl Márton, Magyar Gyula dr., Móring József dr., Nacsády Árpád, Pió József dr., Rimay Béla, Sárdy István, Szalai László, Sebestyén József…

Ez év húsvétján váratlanul Gréti, Jumbi felesége is elbúcsúzott tőlünk. A múlt héten, szombat délután Lechner Laci hívott fel azzal, hogy Jumbi súlyos beteg. Már terveztem, hogy másnap meglátogatom, délután azonban Bandi bácsi közölte velem a szomorú hírt, hogy elment a felesége után.

(Zámbó István a veszprémi piarista gimnázium diákja volt. Halálhíre ezeket az emlékeket juttatta eszembe.)

Az osztálytársa, Dr. Kevés István