Gere Dénes Ákos idén végzett a Kaposvári Színművészeti Egyetemen. A Veszprémi Petőfi Színházban kezdi pályáját. Arról faggattuk, milyen utak vezették el hozzánk, mennyire volt meghatározó számára az egyetem, itt milyen darabokban fog játszani, és hogy érzi magát túlesve első veszprémi évadának első három próbáján.

Index: – Hogy talál helyet magának egy végzős színművészetis?

Gere Dénes Ákos: – A vizsgaelőadásainkra rendezőket, színházigazgatókat hívunk, akik egyetemi éveink alatt szorgalmasan járnak a darabjainkra, és írogatnak. Latolgatják, kire lehet majd szükségük. Az, hogy ma a színházak helyzete Magyarországon elég rossz, kihat a mi szerződési esélyeinkre is. A mi esetünkben például sok rendező el sem jött az előadásainkra, mert azt mondta, biztosan nem tud „embert vinni magával”.

Index: – Kőváry Katalin viszont járt Kaposváron. Publikus, hogy mivel indokolta, hogy téged választott?

GD: –Ezt nem igazán tudom megmondani. Annyit tudok, hogy az Egy, kettő, három előadása után azt hallottam vissza a rendezőmtől, hogy Kőváry Katalinnak tetszett, amit csináltam, és biztatott, hogy hívjam fel. Ezt meg is tettem, találkoztunk is, de ekkor sem hangzott el semmiféle ígéret. A Koldusopera első felvonása után találkoztunk legközelebb, ahol viszont ő kérte el a telefonszámomat, majd meghívott a Delila egyik szerepére. Balázs Péterrel, a darab rendezőjével már Veszprémben találkoztam, de szerződésről még ekkor sem esett szó – csak rebesgették… Ezek után hívtak el egy újabb beszélgetésre, ahol azt mondták, ha kedvem van, jöjjek Veszprémbe játszani.

Index: – Mi irányított a színház felé?

GD: – Nagyapám színész volt. Nem kőszínházban, hanem a Szabolcsban színészkedett egy vándortársulatban. Biztos valami tőle eredő kiskori behatás lehetett az, ami aztán a debreceni dráma tagozatos gimnáziumba, az Ady Gimnáziumba vezetett.

Index: – Láttad nagyapádat játszani?

GD: – Kisgyerek voltam, mikor meghalt, és nem tudom pontosan milyen szerepben, de igen, rémlik, hogy láttam őt játszani.

Index: – Mi volt életed első nyilvános szereplése?

GD: – Talán a gimnáziumban volt az első. Biztosan valami musicalben. A középiskolában nagyon sok zenés darabot csináltunk. A főiskola előtt a József Attila Színház stúdiósa voltam, és ott is volt alkalom játszani, de az első igazi, komoly kőszínházi szereplésem talán a tavalyi évadban történt, amikor a kaposvári színház kihívott egy szerepre: Caragiale Karnebál című darabjában Nae Girimeát, a borbélyt játszottam Réthly Attila rendezésében.

Index: – Néhány napja vagy a városban. Mi a benyomásod róla?

GD: – A város gyönyörű. Tavaly egyszer-kétszer már voltam itt előadást nézni, és próbáltam kicsit feltérképezni Veszprémet. Szimpatikus hely; tele diákkal, tele élettel.

Index: – Milyen érzésekkel ugrasz neki az első évadodnak?

GD: – Azt érzem, hogy jó lesz itt, és ez most nagyon hajt.

Index: – Elégedett vagy a szerepeiddel?

GD: – Igen. A Delilában Berényit játszom, ami jó szerep, emellett Gula Péter is szólt, hogy szeretne nekem szerepet adni a Gogol-darabban, a Rómeó és Júliában pedig Tybalt leszek, és ez az alak nagyon közel áll hozzám.

Index: – Miért?

GD: – Ő a darab rosszfiúja, és ez nagyon tetszik. Izgalmas a rosszat játszani. Érdekel, hogy miért frusztrált ez az alak, érdekelnek az okai. Nagyon tágnak érzem a szerep mögött rejlő tartalmat.

Index: – Milyen színházat nézel szívesen?

GD: – Nem vagyok nagyon válogatós. Ha beülök egy előadásra, kapni akarok valamit, és ha megkapom, onnantól kezdve mindegy, hogy musical vagy Csehov-darab.

Index: – És dolgozni milyen előadásban szeretsz?

GD: – A zenés műfajt nagyon kedvelem – biztos a gimnáziumi évek miatt –, de ha elolvasok valamit, aminek megfog a története és tetszenek a figurái, többé nem számít a műfaj.

Index: – Kik voltak a tanáraid?

GD: – Kaposváron nem osztályfőnökök vannak, a főiskola ideje trimeszterekre oszlik. Mindegyikben más a vezető tanár. Tanított Babarczi László, Kelemen József, Rusznyák Gábor, Keszég László az ottani gárdából, de Balikó Tamás is volt nálunk tanítani Pécsről. Sokféle ember keze formált bennünket.

Index: – Milyen volt a főiskolai közeg?

GD: – Változatos. Voltak jó dolgok és rosszak is. Ha az egészet nézem, azt kell mondanom, nagyon jól éreztem ott magam. Mindig sikerült találnom olyan utat, amin továbbmenjek.

Index: – És milyen érzés elhagyni azt a világot és felcserélni a veszprémivel?

GD: – Ez teljesen más közeg. Csupa új dolog, ami nagyon feldob. Kíváncsi vagyok, milyen itt dolgozni. A kollégák kedvesek, közvetlenek, és a tavaly látott előadások alapján az a véleményem, hogy a veszprémi Petőfi Színháznak nagyon jó színészei vannak. Sokat kell tőlük tanulnom.