Az orientális tánc a világ egyik legrégibb, mai napig szinte változatlan formában fennmaradt tánca. A mostanában egyik legjobban elterjedt és kedvelt válfajában – a hastáncban – a hangsúly a csípő érzéki, hullámzó mozgásán és az érzelmeket elmesélő finom kézmozdulatokon van. A Türkiz Kulturális és Művészeti Egyesület vezetőjével, Nagy Szilviával a tánc filozófiájáról, a technikáról és a tanulási, gyakorlási lehetőségekről beszélgettem.

– A Pannon Egyetem egyesületeinek sorában szerepel tánccsoportotok, mely egyből megragadta a figyelmemet. Megosztanád velünk azokat a legfontosabb információkat, melyeket tudni kell rólatok?

Nagy Szilvia: – Öt évvel ezelőtt egy budapesti tanárnőmtől vettem át az akkori csoportot, majd 2007 januárjában hivatalosan is egyesületté alakultunk, melynek vezetője és oktatója vagyok egy személyben. Az egyetemmel a táncterem bérlésekor kerültem kapcsolatba, de nem csak egyetemisták jöhetnek hozzánk, hanem bárki, aki kedvet kap hozzá. Egy héten többször tartok órákat háromféle csoportnak. A társulat igazi magja kilenc főből áll, ők azok, akikkel fellépek. A többieket – vagyis a már gyakorlottabb középhaladókat – csütörtökönként este fél héttől nyolcig várom a rendőrség színháztermébe, a kezdőket pedig ugyancsak csütörtökön fél öttől fél hatig az egyetemi vívóterembe, egy igazi kis közösségbe.

– Ha valakinek kedve van ezt a táncot elsajátítani, milyen feltételeknek kell megfelelnie – gondolok itt a korhatárra, az előképzettségre, vagy éppen a testalkatra.

– Mint minden táncnak, úgy a hastáncnak is a balett az alapja, így az mindenképp előnyt jelent, ha valaki már balettozott, azonban ez semmiképpen nem feltétel. Az életkorral kapcsolatban nincsenek határok, a testalkat pedig végképp nem akadály. Aki egy kicsit husisabb, annak a rázás megy könnyebben és áll neki jobban, aki pedig vékonyabb, annak más technikákat javaslok. Ezen belül mindenki azt alkalmazza, ami neki tetszik.

– Tapasztalataid alapján milyen szándékkal jönnek hozzátok a táncolni vágyók?

– A hastánc eredendően a szórakoztatásról szól, emellett azonban ugyanolyan fontos az önkifejezés, az az öröm, ami közben felszabadul belőlünk. Személy szerint nekem teljes mértékű kikapcsolódást jelent egy-egy stresszes nap után, tíz perc elteltével már el is száll minden gondom. A lányok nagy része azonban vagy azért akarja elsajátítani ezt a fajta táncstílust, mert szeretnének a divattal lépést tartani, vagy egyszerűen csak szeretnek táncolni. Az sem titok, hogy a nők többsége úgy érzi, a tánc segítségével meg tud újulni, és a nőiességét még jobban ki tudja fejezni az által, hogy egyre jobban megismeri önmagát.

– Hogyan folyik egy-egy óra általában?

– Mindig bemelegítéssel kezdünk, a nyújtás nagyon fontos. Ezután rendszeresen átvesszük a hastáncos technikákat, végigtáncoljuk az egy órát, hiszen a folyamatos gyakorlás a lényeg. Heti egy alkalom nem elég, az otthoni gyakorlást is szoktam javasolni, hiszen az ember így tudja a mozdulatok mikéntjét és az izolációt egyre jobban elsajátítani, valamint a testtudatosságot elérni. Őszintén megmondom, megkövetelek egy bizonyos színvonalat, folyamatos fejlődést, mert a megfelelő mozdulatok begyakorlása után már lehet figyelni az érzelmek kifejezésére, amitől életszerűvé válik az egész.

– Hol lehet titeket látni, milyen jellegű fellépéseitek vannak, jártok-e versenyekre?

– Főképp nagyobb rendezvényeken lépünk fel. Ilyen esemény volt többek között az egyetemi öntevékeny körök délutánja, és nyáron a szentkirályszabadjai repülős nap. Emellett felkérések alapján bálokra, születésnapi bulikba is elmegyünk. Versenyekre inkább egyénileg járunk, azonban a különböző táncos fesztiválokat is kedveljük, mert rengeteg jó ötletet lehet belőlük meríteni.

– Milyen zenére és ruhában táncoltok?

– A klasszikus egyiptomi zenére való tánc nagyon nehéz, hiszen ott a szöveget kísérni kell a táncmozdulatokkal, ezért különféle egyszerűbb ritmusos-popos keleti zenéket használok fel a kezdő csoport óráin. Ezek egyrészt ellazítanak, másrészt a darbuka dobok által megadják a tánc ritmusát. Hastáncos ruhát csak fellépéseken használunk, ezek amúgy is igen költségesek. Az órákon a lényeg, hogy a kényelmes ruhából kilátszódjon a has, hiszen a mozgás így általunk is követhető és ellenőrizhető a tükörben. Mindenképp ajánlom a kendő használatát, mert segítségünkre lehet azzal, hogy jobban kiemeli a csípőnket, és ezáltal rávezet a mozdulatok mikéntjére. A fellépőruhákra visszatérve, minden stílushoz különböző illik. Nekem kettő vagy három türkiz színű is van, mivel ez a kedvencem, így nem véletlen, ha egy gyors döntés következtében az egyesület is ezt az egyszerű, ám különleges nevet kapta.

– Hogyan lehet jelentkezni a csoportokba?

– Személyesen is el lehet jönni egy órára, de fel is kereshetnek kérdéseikkel az érdeklődők a turkizhastanc@gmail.com emailcímen, és persze végig lehet böngészni a táncklub oldalát is: www.turkiztancklub.extra.hu.

Farkas Andrea