Napjainkban mind több szó esik az egészségről és az egészséges életről. Ez a jelenség áthatja egész Földünket, még ott is, ahol a mindennapok éhezéssel, nélkülözéssel telnek el. A társadalmak kötelezettségüknek érzik azt, hogy az adott országban lakó emberek egészségével foglakozzanak, vagy legalább is úgy tűnjön, hogy fontos feladatként kezelik az emberek egészségét.

Tüzetes szemlélődés után furcsa összefüggéseket vehetünk észre. Az egészséget és az orvostudomány fejlődését mindig együtt emlegetik. Napjaink hazai „egészségügyi” törekvéseit szemlélve ellentmondásokkal szembesülhetünk, kezdve azzal, hogy az egészségügy jelenleg nem másra terjed ki, mint a betegellátásra. A betegellátás viszont nem más, mint az egészségipar. A mindennapok egészségügyi törvényi változásait és alakulását nyomon követve az körvonalazódik, hogy az egészség fenntartásával senki nem foglakozik. A fő hangsúly a méregdrága diagnosztikákra és a betegellátásra, a gyógyszerforgalmazásra, a betegellátó intézetek fenntartására koncentrálódik. Az egészség megőrzésére, fenntartására gyakorlatilag semmilyen pénzügyi forrás nem marad.

Egyes közgazdasági, gazdasági orientációjú, kereskedő szemléletű politikusok esetében elképzelhetetlen, hogy olyan társadalmat építsünk, ahol mindenki egészségesen élheti le az életét, és nem kell igénybe venni profitábilis orvosi szolgáltatást. E mondatot értelmezni kell, mert ismereteim szerint az orvosi tevékenység szolgálat, amit napjainkban süllyesztettek a szolgáltatás szintjére. Mindenhol azt láthatjuk, hogy a szolgáltatás jellegű egészségipar azt sugallja, hogy minden társadalom csak betegekből és az azokat kiszolgáló orvosokból áll. Az egészséget, az egészséges életet a betegségektől és a betegellátástól élesen el kell különíteni. Egészségügyi miniszter asszonyunk azt találta mondani egy esetben az OPNI bezárása kapcsán, hogy nem szükséges egy ilyen intézményt fenntartani, mert vannak korszerű gyógyszerek, amivel a pszichiátriai betegeket meg lehet gyógyítani. Ennek a kijelentésnek van egy kis szépség hibája, mégpedig az, hogy egy visszafordíthatatlan elmekórtani folyamat szerény ismereteim szerint néhány szem gyógyszerrel nem gyógyítható, hanem csak megfelelő gondoskodással és folyamatos kontroll alatti gyógyszeres kezelésekkel tartható egyensúlyban.

Egy ember életében folyamatosan zajlanak olyan folyamatok, amelyeket már betegségnek lehet nevezni, de bizton tudható, hogy a végén a páciens meggyógyítható. Ezeket visszafordítható, azaz reverzibilis folyamatoknak nevezhetjük. Sok esetben ezek a folyamatok az emberi szervezet természetes védekező mechanizmusaitól is megállnak. Ezzel nem mást állítok, hogy mint azt, hogy minden biológiai lény képes károsodásmentesen leélni az életét úgy, hogy azt nem kell minden esetben „gyógyítani”.

Teljesen téves az a szemlélet, amikor kikiáltjuk betegnek azt az idős embert, aki esetleg nehezebben mozog és fáradékonyabbnak tűnik. Az egészséggel foglakozó szakembereknek ilyen esetekben arra kell törekedniük, hogy a kornak, nemnek megfelelő egészségfenntartó életvitelt és életmódod biztosítani tudják. Sajnos ilyen programokról és orvosi gyakorlatról nincs tudomásunk. Az orvosi szemlélet mindent, ami az egészséget befolyásolja, vagy rövidebb-hosszabb időre megváltoztatja, gyógyítani, szeretné (ami általában költséges folyamat). A biológusi szemlélet (ember esetében humánbiológia) azt sugallja, hogy egy biológiai lény élete akkor válik teljessé, ha élete folyamán a létfenntartáshoz szükséges környezet ideális, és a tápanyagforgalom ideális feltételek között zajlik. Megfelelő ismereteink vannak arra vonatkozólag, hogy a biológiai lény esetében mit tekinthetünk optimális feltételrendszernek. Növények esetében az évszakváltozások, a napsütéses napok száma, a talaj összetétele, a csapadék mennyisége, a kórokozók jelenléte, illetve a biológiai diverzitás mértéke adja az optimális feltételrendszert. A biológiai rendszerek egymásrautaltsága határozza meg pl. a biológiai rendszerek vitalitását is. Az egészség fenntartásának kapcsán felvetődik a kérdés, hogy mi köze az orvosi ellátásnak és a biológiai sokszínűségnek egymáshoz. Az összefüggések végtelen halmaza nem csak a biológiai rendszerek egymásrautaltságától, hanem a természet folyamatos alakulásától, átalakulásától is függ.

Próbáljuk egyszerűsíteni a sokszor teljesen összefüggéstelennek tűnő állításokat, és ezzel mintegy rendezőelveket is próbáljunk kialakítani.

Külön ne térjünk ki arra a tényre, hogy a Föld kivételes helyzetben van a többi bolygóhoz képest. A biológiai élethez elengedhetetlenül fontos feltétel: az optimális gázburok, a víz, a viszonylagos hőmérsékleti stabilitás, és nem utolsó sorban a Nap sugárzása. Jelenleg még nem vagyunk birtokában annak a tudásnak, hogy feltételezni, vagy akár csak modellezni tudjunk olyan biológiai élőlényeket, amelyek ezek nélkül a feltételek nélkül is életképesek lennének. Azt a tény, hogy egy megfelelő földtörténeti időszakban megjelentek, kialakultak az első élő lények, nem lehet vitatni, és azt sem, hogy ezek az élőlények képesek voltak szaporodni és mutálódni, azaz Földünkön folyamatos a biológia lét. A biológiai élőlények között kialakult egy sajátos kapcsolati rendszer, amit táplálékláncolatnak neveznek. Tudomásul kell venni, hogy csak a növényvilág képes létével biztosítani a biológiai lét körforgásának fennmaradását. A szén, nitrogén, oxigén körforgásának alapja a növényekben keresendő, mert a botanikai sokszínűség képes arra, hogy a napsugárzást felhasználva fotoszintézis révén ezeknek az anyagoknak a körforgását biztosítani tudja. Az embert ebben a rendszerben nevezhetjük „végfelhasználónak”. A biológiai életeket sajnos napjainkban az ember már csak egyszerűen „tápláléknak”, és ezen keresztül gazdasági tényezőnek tekinti. Ezzel a szemléletével jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a természet egyensúlyát felborítsák.

Már tudjuk, hogy a fejetetejére fordított és erőltetett természeti törvények megváltoztatásának kísérlete csak kudarccal végződhet. Nagyon leegyszerűsítve: bolygónkon az ember – mint biológiai lény – ökológiai lábnyomát messzi túllépve szaporodik. Korábbi írásokban megismerkedhettünk azzal a vélelmezéssel, amit szakmailag hiteles kutatócsoportok állítanak: miszerint ennyi ember számára (jelenleg 6,3 milliárd lélek) kb. két Földnyi területre volna szüksége ahhoz, hogy képes legyen önmagát eltartani. Az eltartás ebben az esetben csak és kizárólagosan az élelmiszerekre vonatkozik. Az élelmiszer termelése is hatalmas kockázatokat jelent mind a Föld, mind az emberiség számára, mert élelmiszert (növényi) nem csak önmagunk számára kell termeszteni, hanem annak a hihetetlen számú élőlény számára is (baromfi, szarvasmarha, sertés stb.), akik életét is a növényi táplálékok biztosítják. Ezért megtévesztő az, amikor pl. a gabonatermesztéssel foglalkozó szakemberek azt állítják, hogy gabonaféleségből képesek lennének annyit termelni, hogy akár 15 milliárd embert is tudnának táplálni. A tudományos eredményként beharangozott, géntechnológiával előállított növény- és állatfajok esetében sincs tisztázva minden kockázati tényező, melyek arra vonatkoznának, hogy a teljes biológiai életre milyen veszélyt jelentenek.

Vegyünk egy általánosan ismert géntechnológiával előállított növényt, a kukoricát. A terméshozam növelése érdekében olyan genetikai módosítást végeznek el a növénynél, amely alkalmassá teszi arra, hogy egy bizonyos kártevővel szemben toxikus anyagot termeljen. Ez egy lepke, ami viszont Európában még nem jelent meg, csak Amerikában honos. A számos kockázattal nem számolva teljesen ismeretlen, hogy ez a takarmánykukorica a toxinjaival hogyan hat a táplálékláncolaton keresztül mondjuk a végfelhasználó (fogyasztó) emberre.

folyt. köv.

Írta: Szacsky Mihály