Egyetértve a közelmúlt történelmünk szégyenletes eseményének elemezgetésével, számomra az a kérdés, hogy ez pusztán történelmi ismeretek bővítésére jó (különösen a fiatalabb korosztályokra ez nagyon is ráfér), vagy levonhatók-e a mára vonatkozó következtetések, húzhatók-e párhuzamok jelenünkkel, esetleg jövőnkkel.

A cikkben említett „jól szervezett, de a társadalom kicsi részét jelentő csoport” a mai Magyarországon szerintem csak és kizárólagosan a szélsőjobb szféráiban keresendő. Miért is tudott illetve tud egy ilyen csoport sikeres lenni? „Mert erőszakos, gátlástalan, erkölcstelen volt. Míg ellenfelei, a polgári társadalom megszokott játékszabályait, jogi elvárásait betartották, ők azt nem vették figyelembe.” – írja a cikk. És manapság mit tapasztalunk. A liberális demokrácia talaján álló európaiság képtelen jogállami eszközökkel kezelni a rá fenekedőket, holott épp a liberális demokrácia és a globalizáció által kitermelt eszközök (SMS, internet) teszik lehetővé a szélsőjobbos szubkultúrák és jelképrendszereik terjedését.

Manapság is ismertek a nemzeti szocializmus, a nemzetvesztő hungarizmus, a nacionalizmus, a nép-nemzeti retorika (szalonképesen Európában ez le sem fordítható más nyelvre), a fundamentalizmus és a vallási fanatizmus emberi lelkeket torzító, társadalmat romboló példái, azok mégis tudnak hatni sok honfitársunkra. „A kommunisták a butaságra, az emberi hiszékenyégre alapoztak, és ehhez tudatos, jól szervezett propagandát illesztettek” – írja az elemzés, hozzáteszem, akárcsak manapság a szélsőjobb és a fundamentalizmus szerte a világon. „A lebutítás érződik még mind a mai napig” – állítással maradéktalanul egyetértek.

Végezetül annyit: NEMZETMENTŐK KÍMÉLJENEK!

Szalay András
önkormányzati képviselő (SZDSZ)

Kapcsolódó cikk: A vörös csillag árnyékában