Egy jó előzetes után egy közepesen rossz film. Kevés filmnek tett jót, hogy elkészítették a második részét, és ez az alkotás sem tartozik közéjük. Az első rész szarkasztikus, gúnyos felhangjából létrehoztak valami manapság divatos „családfilm” kategóriát.

Evan Baxter (Steve Corell) frissen megválasztott metroszexuális kongresszusi képviselő. Csinos feleségével és három fiával elhagyja Buffalo-t. Első hivatali napja előtt kissé szerencsétlenül Istenhez imádkozik, hogy a világot tegye jobbá. Fényesnek ígérkező karrierje a feje tetejére áll, amikor Isten (Morgan Freeman) arra kéri, hogy építsen egy bárkát. Evan Baxter aztán a közösségen belül különcé válik egyre bujább fejszőrzetével és ruhájával. Röviden ennyi az alaptörténet, hogy aki még nem látta, annak is maradjon látnivaló.

A minden idők egyik legnagyobb költségvetéséből készült komédia nem mutatja meg a belé fektetett 175 millió dollárt. Egy filmnek ritkán jó ekkora költségvetés, és ez jelen esetben is bebizonyosodott. Több garnitúrányi díszletet tettek tönkre, elhúzódott a forgatás, és a többször újraforgatott jelenetektől harsogott a sajtó. Az sem vált javára a filmnek, hogy a Passion of Ark forgatókönyvét csapták hozzá a korábbi Minden6ó történetéhez.

A hatalmas méretek jellemzőek a bárkára is, amit 24 méter széles, 18 méter magas és 83 méter hosszúra építettek, és ezt digitálisan 137 méterre nagyobbították. A hajót 177 különböző fajú állattal töltötték meg. A digitális trükkökön egy egész stúdió egy éven keresztül dolgozott, ám ez sem látszik a filmen. A kort meghazudtolóan szegényes a látnivaló, és a valóságérzetet teljesen mellőzi a film vége.

Azt már az első részben elfogadtuk, hogy Isten fekete, na de az, hogy az emberekkel hülyéskedik, tönkreteszi a film tanmese jellegét, és csöpögős hollywoodi mázat ad a mozinak. A másik megdöbbentő dolog a filmben az özönvíz! Mi? Na persze, a digitális trükkökkel és gagyival tönkretett rész. Csak egy példa: a turisták az árvíz mellett fényképeznek! Na ne már!

Totálisan langyos, semmitmondó film született végül, egy komédiának nevezett Noé-történet, modern washingtoni környezetben elferdítve, a családi filmek minden előnyével és hátrányával, mindez kiegészítve örökzöld erkölcsi és környezetvédelmi mondanivalóval. Egy unalmas, esős vasárnapi délutánra való mozi.

Biszkót Péter