A cím azt sejteti, hogy szokványos, talán kissé bulvár stílusban írható fejezetről van szó, amelyben a szabadidő hasznos eltöltéséről, a reformétkezésről, csodálatos hatással bíró, egészséget fenntartó táplálékkiegészítőkről, vitaminokról, fogyasztószerekről, lakásban használható alakformáló kütyükről lesz szó...

A fejezet mindezeket mellőzi. Nehéz olvasmányról van szó, melyben az egészség fenntartásának bonyolult mechanizmusain túl az egészséget befolyásoló tényezőkről is sok szó esik. Biztatom az olvasót arra, ha úgy érzi, hogy első olvasatra nem érti a leírtakat, olvassa át még egyszer, és próbálja átrágni magát az egész anyagon. Több esetben úgy tűnhet, hogy messze elkalandozik az írás az eredeti témától, de ígérem, hogy minden esetben visszakanyarodunk az egészség kérdésének megválaszolására - tesszük ezt úgy, hogy az olvasás közben ismereteink egyre bővülnek. A tudományos, sokszor száraznak tűnő értelmezések, leírások halmazába minden esetben igyekszem beleszőni az aktualitásokat és mindazokat a gondterhes témákat, amelyek szerintem minden embert foglalkoztatnak. Induljuk el tehát a kályhától, és "táncoljuk körbe" az élet szobáját.

A Földön, bolygónkon a biológiai lét megjelenése óta az élőlények létüket fenntartják, folyamatosan megújítják - ezzel biztosítva a biológiai élet fennmaradását. A semmitmondónak tűnő bevezető mondat mögött tartalommal bíró, bonyolult természeti folyamatok zajlanak. Néhány ismert fogalom, mint például az örökítés, az ökoszisztéma, táplálékláncolat, állandóan változnak úgy, hogy a véletlenszerűség mindig jelen van mint divergens (egymástól elhajló, eltérő, széttartó…) folyamatok halmaza. Történelmünk folyamán ezek a szigorú egymásrautaltságon alapuló természeti folyamatok kiegyenlítették egymást, ezáltal biztosítva az ökológiai egyensúlyt. A biológiai rendszerek egyben egymás táplálékát is jelentették. Ezt az összetett folyamatot nevezik táplálékláncolatnak, ami biztosítja az élet fennmaradásán túl a szén, nitrogén, oxigén, stb. elemek természeti körforgását is. Ebben a rendszerben helyezkedik el és él az Ember, mint a természet egyik része. Sem elméletileg, sem gyakorlatilag ezekkel az állításokkal szemben jelenlegi ismereteink alapján nem lehet kétségeket felvetni, és azokról vitát folytatni. A XIX. században a tudomány előretörésével vetődött fel az, hogy az ember tudatával és cselekvőképességével hogyan tudná a természetet legyőzni, és azt saját érdekeinek megfelelően átalakítani. A tudományt nagyon sokan misztikus dolognak tartják, a tudósokat pedig furcsa szerzeményeknek. A természettudományok és azok művelői ellentétben ezzel a szemlélettel, megalapozott ismereteken és tudományos programokon nyugszanak. A természettudósnak nem az a feladata, hogy egy sarokban üldögéljen, és zseniális dolgokat találjon fel, hanem az, hogy a természeti jelenségeket megfelelő alapossággal tanulmányozza, az ott zajló különféle folyamatokat minden összefüggésében írja le és értelmezze, ráadásul úgy, hogy minden folyamat reprodukálható legyen.

Nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy kijelenthessük, a tudomány elsődleges feladata nem más, mint az, hogy feltárja azokat a természeti folyamatokat, melyek meglétével képesek lehetünk Földi létünket optimálisan leélni.

Néhány kérdés vetődhet fel, például az, hogy mit jelentenek ezek a kijelentések, mint pl.optimális életvitel, egészség, ökológiai egyensúly, stb.

A válaszok nagyon egyszerűek. Minden földi életnek van úgynevezett "kimérete", ami azt jelenti, hogy minden fajnak, biológiai lénynek hozzávetőleges pontossággal ismerjük a maximális élettartamát - legyen az a tiszavirág vagy a több száz évig élő fa. Az élettartam tehát a fajok egyik sajátossága. A biológiai ionszerkezeti elmélet (saját kutatás alapján felállított elméletem) lehetőséget adott arra, hogy becsülni lehessen a radioaktív izotópokhoz hasonlóan a biológiai felezési időket. A biológiai felezési idő elmélet abban különbözik a radioaktív izotópok felezési idejétől, hogy nem csak a bomlási soroknak megfelelő átalakulásokról beszélhetünk, hanem úgynevezett akkumulációs és deakkumulációs időtartamokról, periódusokról.

(Felezési idő, felezési állandó: általában az időben exponenciálisan csökkenő mennyiségek esetében azon időtartam, amely alatt a kezdeti érték a felére csökken… Az atomfizikában az egyes radioaktív izotópokra jellemző azon időtartam, amely alatt az időtartam kezdetén jelenlevő mennyiségük radioaktív bomlás útján felére csökken. A különböző radioaktív izotópok felezési ideje igen tág határok között van a több milliárd évtől a másodperc töredékéig terjedően.)

Az élőlények esetében tehát a biológiai felezési idővel arányosan a biológiai aktivitás (anyagcsere, életfolyamatok, stb.) is csökken, ami azt is jelenti, hogy az organikus lények életük folyamán fokozatosan veszítenek aktivitásukból. Felvetődik a kérdés, hogy ezt az elméletet az egészséges élet vizsgálatakor hogyan értelmezhetjük. Ellentétben az orvosi megítéléssel a humánbiológiai értelmezés szerint egy szépkorú ember (80 év felett) lehet egészséges, és tekinthetjük biológiailag egészségesnek, annak ellenére, hogy egyes életfolyamatai lelassultak, és a szervek és szervrendszerek leépülése is megfigyelhető. Tehát nem beteg, csak idős.

A biológiai felezési idő ezáltal nem keverhető össze az un. "biológiai indeterminizmussal" ami nem más, mint a biológiai tudományok területen egy félresiklott elmélet alkalmazása. Egyes biológusok a természet törvényeit figyelmen kívül hagyva az atomfizikában megfogalmazott Heisenberg-féle határozatlansági reláció folyományaként kialakult akauzális szemléletet próbálták átvenni mint új biológiai irányzatot.

Reménykedem abban, hogy az olvasó eljutott az olvasásban idáig. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy olvashatatlan irományokkal ostromlom az érdeklődőket. Lehet, hogy feleslegesnek tűnnek a korábbi írásaimban megfogalmazottak és a fentebb leírt sorok, de úgy érzem, hogy fontos a háttérinformációk akár vázlatos formában történő közreadása.

Az emberi Egészséget vizsgáljuk a maga összetettségében és bonyolultságában. A téma kimeríthetetlen, de bármely oldalról közelítjük meg a kérdést, néhány alapelvet célszerű meghatározni, mint pl.:

- A biológiai élet fennmaradásának alapja a "biocönózis", azaz a biológiai rendszerek egymásrautaltsága (korábbi írás).

- A biológiai lét fennmaradásának földi feltételei ismertek, hisz életünk ennek a viszonylagos stabilitásának köszönhetőek (hőmérséklet, meteorológiai tényezők, ivóvíz, levegő, stb.).

- Minden biológiai élőlény meghatározott bioritmusban él, és az adott fajra jellemző biológiai felezési idő áll rendelkezésre a növekedés, szaporodás, egyensúlyi állapotok kialakítására, valamint az életfolyamatok lecsökkenésére mindaddig, míg az organikus lény a faj fennmaradását fenn tudja tartani.

- Az emberi élet folyamán meghatározhatóak a biológiai ritmusok, ismertek a humánbiológiai törvényszerűségek, illetve mindazok az életfolyamatok, amelyek reverzibilisek (visszafordíthatóak) vagy irreverzibilisek (visszafordíthatatlanok).

- Számos ismert biológiai folyamat nem változtatható meg, nem módosítható, a természet törvényei szerint zajlanak, mint pl. az öregedés.

- Minden biológiai lény rendelkezik (nevezhetjük így) hibajavító mechanizmusokkal, azaz bizonyos külső és belső hatásokra megfelelő korrekciós válaszokat képes adni. A biológiai szervezet hibajavító folyamatai biztosítják azt, hogy az optimalizált életfolyamatok képesek legyenek visszarendeződni. Az is mondhatjuk, hogy mindaddig tekinthetjük egészségesnek magunkat, míg ezek a biológiai korrekciós folyamatok automatikusan képesek stabilizálni az életfolyamatot, tehát a külső hatásokra kialakult életminőség romlását automatikusan vissza tudják állítani. Ismert, hogy minden gyermek átesik olyan fertőző betegségeken, amelyek nehezen kivédhetőek - ezeknek a bakteriális és vírusos megbetegedéseknek az első érintettségnél nagyon kellemetlenek a hatásai. Láz, levertség, étvágytalanság, sorolhatnák tovább a hatásokat, enterális zavarok, bőrtünetek, stb. Elterjedt, hogy a kezdeti tüneteknél azonnal orvosi beavatkozásra kerül sor, amivel azt érik el, hogy a gyermek már három nap múlva iskolába mehet, néhány óra alatt normalizálják a testhőmérsékletét. Ezt az orvostudomány eredményeihez sorolják. Az ilyen típusú orvosi kezeléseknél kétségek merülnek fel a biológusokban, hogy valóban jót teszünk-e akkor, amikor a biológiai feladatmegoldó rendszert kiiktatjuk, és gyógyszerekkel csillapítjuk a betegséget, tesszük tünetmentessé a megbetegedett gyermeket. Ismert, hogy amikor egy emberi szervezet elsőként válik érintetté egy mutáns baktériummal vagy vírussal, akkor a szervezet úgy védekezik, hogy "mintát" vesz, és azonnal mozgósítja a természetes biológiai védekezési mechanizmusokat, ellenanyagot termel, az immunanyagok termelését hozzáigazítja a kórokozóhoz, azaz erősíti az immunrendszert, és mintát hoz létre ahhoz, hogy egy ismétlődő fertőzés esetében azonnal képes legyen ellenanyagot termelni. Minden olyan fertőzésen átesett ember, akiknél ez maradandó károsodást nem okozott, arról azt is mondhatjuk, hogy megerősödött az immunrendszere. A védőoltások valójában ezeket az immunfolyamatokat hivatottak beindítani úgy, hogy nem lehetnek katasztrófális mellékhatásai. A védőoltásokat vakcinának nevezik.

(Vakcina, vaccina: megelőző, védő oltóanyag, amely elölt v. legyengített fertőző csírákat tartalmaz az immunitás létesítésére. Ismertek a tífusz-, kolera-, himlő-, enchefalitis-, influenzavakcina, stb.)

- Kimondhatjuk, hogy a betegség megfogalmazása túlságosan általános megjelölés. Az egészség megváltozása esetében ismerni kell a szerzett, egészséget károsító folyamatok minden részletét, elemét. Terápiás zavar keletkezhet abból, ha nem ismert a kórfolyamat minden részlete, nem tudjuk, hogy a megbetegedés visszafordítható, konzerválódott vagy visszafordíthatatlan kórfolyamat. A leírt három egészséget befolyásoló tényezőt nem lehet egységesen és rutinszerűen "gyógyítani".

- Fő tételként azt is állíthatjuk, hogy az emberi élet folyamatában a hangsúlyt az egészség fenntartására és megőrzésére kell helyezni. Egy olyam minisztériumnál, amit egészségügyinek neveznek, csak az egészség megőrzésén kell fáradozni.

- A modern orvoslás fő feladata a betegségek kezelése és megszüntetése, tehát olyan emberek ellátása, akiknél az egészség egyensúlyi állapota (kornak, nemnek megfelelően) rövidebb, illetve hosszabb időre felborult.

- A társadalom feladata, hogy a népesség egészségével törődjön, foglalkozzon a környezeti egészséggel, a népegészséggel, humán ökológiával, stb. Erről azt is tudhatjuk, hogy az Alkotmány egyértelműen rendelkezik arról, hogy minden állampolgárnak elidegeníthetetlen joga van az egészségéhez.

folyt. köv.

Szacsky Mihály