Tudod, nem mentegetőzni akarok, de hát így alakult. Gondolom észrevetted, hogy nem vagyok jelen, annak ellenére, hogy meghívtál. Ez igazán kedves, meg minden, de nem tudtam elmenni. Pedig emlékszem, mekkora buli szokott lenni ilyenkor, de tudod, bármi közbejöhet. Hát közbejött. Bár az is lehet, hogy nem is hiányzom, mert annyian vannak, fel sem tűnik, hogy nem tűnök fel. Istenem! De jó lenne ott lenni...

Velem egyébként minden rendben, megvagyok. Pénzem az már nem sok van, mert a hó végére mostanában már összehúzom a gatyaszárat. Igen, tudom, ettől még elmehettem volna, mert a beszélgetés meg a zene is ingyen van, sőt "gyalogospálya-díjat" sem kell fizetni, de akkor is. Az azért elég ciki, amikor jön egy ismerős, hátba vereget, mosolyog, mizuzik, aztán persze jön az "igyunk valamit". Ilyenkor lehet "ááááá neeeeem"-ezni, de felesleges. Jön a "naaaaa" meg a "meghíííííívlaaak" meg a "necsináldmááááár", "beteeeegvaaagy?". Ha bevallom, hogy nem, csak hó vége, azt mondja, jaj, hagyjad, majd legközelebb te hívsz meg, ha találkozunk. De nem találkozunk, mert csak itt szoktunk, egy évben egyszer! Hát ezért jövünk le! Na! Ja, ha meg belemegyek valami kamuba, hogy antialkoholista lettem, vagy nem vagyok szomjas, az még cikibb. Mert nem hülye. Én viszont simán csinálok magamból egyet.

A család is megvan, a gyerekek nőnek. Mondjuk, ez a dolguk. Ők meglesnek majd téged, mert az apjuk tegnap átutalta a gyerektartást. Úgy várták, mint a messiást. Tudod, hogy van ez náluk… A haverok, meg a buli, az most minden. Igazából nem is akarom, hogy kimaradjanak, mert jó kis fesztivál vagy, na. Jó gyerekek, nem ugráltak a torkomon, nem hisztiztek, csak néztek nagy szemekkel. Reméltem, hogy megjön a pénz, mert a szívem szakadt meg értük, na. De most már minden oké, a nagyobbikat felvették az egyetemre, ahova menni akart. Most megünnepli, nálad. Vettem neki sört a boltban, mert az igazság, hogy te kicsit drágán méred - nekem. Aztán értetlenkedtünk az utcai alkoholtilalmon, mármint a "most hogy van, és a majd hogy lesz"-en. Mondtam, ihat az öcsi is egyet, de csak egyet. Remélem, betartják! Mindenesetre megtiltani felesleges.

A tiltásról jut eszembe... Te, ugye nálad nincsenek drogok? Mert a szomszéd Jutka azt mondta, hogy ő azért nem engedi el a gyerekeit, mert csúnya dolgokat hallott. Én mondjuk, magamból kiindulva, azt hiszem, hogy hazudik, nem hallott ez semmit, csak neki sincs pénze. Meg volt férje se, mert tavaly elvitte a pia. Na, mindegy, ne is beszéljünk erről, mert a végén elkezdek aggódni, meg panaszkodni. Én bízom benned, jó?

Szóval még egyszer ne haragudj, de nem tudok elmenni. Üdvözlöm a többieket, a negyveneseket külön meg az ötveneseket. A gyerekek meg úgyis mesélnek majd, ha hazaérnek. Megvárom, addig úgysem tudok elaludni, amíg nem jönnek meg. Majd jövőre találkozunk. Legalábbis bízom benne...

Szeretettel üdvözöl,

Anci