Tudom, baromi nagy közhely az írásom címe, de jobb nem jutott eszembe, mikor leültem, hogy közlendőmet megosszam veletek Orszáczky „Jackie” Miklós produkciójáról a Man At Work színpadon. De nem csak ő, hanem egykori zenekara, Syrius is, amely nem túl hosszú ténykedése alatt emlékezeteset alkotott, nem csak itt, külföldön is.

Legalább harmincöt éve nem játszott Jackie a városban. Ezt mondta a műsorközlő is, de bevillan Sebők János egy írása valamelyik könyvéből, egy veszprémi Syrius buliról is. No, ez volt az alkalom, amikor ezt megelőzően itt járt.

Érdekes felállású zenekarral jött el. Bár Jackie basszusgitáron játszik, mégis volt mellette egy négyhúros játékos, biztosítva az alapokat – a dobossal együtt természetesen –, viszont ő hangszerét szinte szólógitárként kezelte. Érzésem szerint legalább egy oktávval feljebb hangolták, hogy Jackie így vinni tudja a szólókat a dalokban. Mindenesetre nagyon izgalmasan hangzott Jimi Hendrix Manic Depression dala két basszusgitáron: ízekre szedték, kifordították az egyébként sem lineáris nótát. Aztán egyre többen csatlakoztak hozzá a színpadon: először egy pozanos és egy trombitás, majd egy fantasztikus hangú énekesnő is feltűnt a színpadon, így már Jackievel ketten vitték az énekesi posztot: nagyon jól hangzott egy whiskey áztatta bluesos nótázás a hölgy elképesztő hangjával. Bár halk bírálatként megjegyezném, hogy Jackie nem mindig volt szinkronban fúvós zenésztársaival. De ettől eltekintve a buli nagyon rendben zajlott.

Nem túl fiatal közönség kagylózta a mestert. Szemmel láthatóan sokan meghatódtak, néhányan közülük talán ott voltak azon a bizonyos Syrius koncerten az egyetem menzáján, és még együtt láthatták Jackievel Rádulyt, Patakit, az azóta elhunyt Baronitsot és Veszelinovot. Azt a bandát, amiből simán nemzetközileg elismert banda lehetett volna, ha egy kicsit nyugatabbra születnek. De hát - főleg itt kishazánkban - ők az ékes bizonyíték rá, hogy a tehetség nem elég. Mindegy, őrüljünk annak, hogy a zenekar vezéregyéniségét köszönthettük a fesztiválon.