Július 18–22-ig, azaz a múlt héten került megrendezésre első alkalommal a Balatone Fesztivál Zánkán. A rendezvényen újságíróink is jelen voltak: lepirultak, berekedtek és elfáradtak, de azért tudósítanak is. A BalaTONE Fesztivál csak erős túlzással nevezhető nagyszabásúnak, de minden bizonnyal nem is ez volt a cél. A szervezők nem akartak rongyrázós gigabulit, hanem egy kisebb léptékű, barátságos, megbízható rendezvényt. Nem voltak fellépők és programok ezrei, hogy az ember elszédüljön a választéktól, majd azon keseregjen, hogy mi mindenről csúszott le.

Az elmaradhatatlan krisnások, vízifoci, civil sátrak, henna tetoválás – ezek a kötelező fesztiválkellékek. Kis színfolt a retro témát meglovagló kiállítás és autentikusan unalmas faliújság az egykori úttörőmozgalomról, de egy bágyadt mosolynál többet nem érnek az egykori fotók és tárgyak (najó, csak még annyit, hogy elmerenghetünk azon, vajon az úttörő-egyenruha miért nem volt olyan szexis, mint az angolszász leányiskolák egyenruhái).

Nagyobb sztárok sem akadtak, a manapság már kevésbé reflektorfényben szereplő Asian Dub Foundation és a Dog Eat Dog tekinthetők húzóneveknek (és naná, hogy időben ütötték egymást), mellettük a jól megszokott magyar bandák léptek fel, Kispál, Tankcsapda és így tovább. Persze ettől még nem lehet panasz a zenei felhozatalra, hiszen minden napra akadt valami jó koncert. Csütörtökön például a KFT, akit talán nem csak a „Balatoni nyár” című számuk miatt hívtak meg. Pénteken a PASO, majd a Subscribe, akiken minden egyes alkalommal elámulok, hogy milyen szinten érzik a metal minden műfaját, és bírják frappánsan vegyíteni akár egyetlen számban (és aztán, csak a poén kedvéért, ugyanezt megtegyék a reggae-vel). No és persze ezen a napon élvezhettük az Asian Dub Foundationt is, akik rendesen megmozgatták a fesztiválozókat. Szombaton pedig a Brains és a Colorstar koncertjei voltak számomra a legfrankóbbak, keresgélném a jelzőket, de mindig a „zseniális”-hoz jutok, az meg már olyan elcsépelt.

A BalaTONE Fesztivál összességében tehát nem sok újdonságot vagy kiemelkedőt tud nyújtani, megszokott fesztiválképek maradtak csak meg bennem, sör és hőség, ezerarcú, mégis homogén tömeg, egyentetkók és egyencsöcsök. Ám ez nem is olyan nagy baj, elvégre az egész fesztivál célja, hogy egy megbízható bulihátteret nyújtson a balatoni nyaraláshoz, ahogyan azt a szlogenjük is sulykolja. Hiszen nincs is annál jobb gyógyír a másnaposságra, mint pancsolni a langyos vízben és stírölni a csajokat, no meg annak is utánozhatatlan a hangulata, hogy sörrel a kézben álljuk a mérsékelt balatoni hullámokat, miközben a parti dj jóvoltából a Doors L. A. Womanjére bólogatunk.