Néhány éve egy okos politikus néni olyat talált mondani, hogy az interneten alig van használható információ, és mindenki csupán pornóképek nézegetésére használja. Nem becsülve le az Internet napi pornóadag hozzájutásához nyújtott segítségét (amiért nem mondhatunk elégszer köszönetet), ki kell mondanunk, hogy a fenti megállapítás égbekiáltó baromság. Annak idején sokan meg is tették. Vitába szállni épp ezért felesleges, ám soha nem árt, ha bemutatunk sok-sok ellenpéldát. Mint mondjuk, miként változtathatja meg az Internet a televíziózási szokásokat.

Az Internet az „új média” szakszóval illetett tömegkommunikációs eszközök zászlóshajója, vagy oszlopa, vagy egyéb, a képzavar lehetőségét magában hordozó kifejezés. Az új média tagjaira leginkább a tartalombőség, az interaktivitás, és platformfüggetlenség jellemző. Esetünkben az utóbbi tulajdonság fontos, hiszen ez azt jelenti, hogy az Interneten is tudunk újságot olvasni, rádiót hallgatni, vagy akár „tévét nézni”. Márpedig ha ez így van, mi szükségünk van a megszokott televíziónkra és a távirányítóra?

Tudom, fotelban terpeszkedni, és a távirányítón kapcsolgatni sokkal kényelmesebb, de én speciel utálok már végigzongorázni a több tucat csatornán, hogy találjak valami értelmeset. Márpedig ha létezik tudatos vásárló, akkor létezik tudatos médiahasználó is (mint ahogy ez így is van, mutatja számos médiahatás-kutatási elmélet, de ezek taglalása kicsit messzebb vinne minket). És én szeretem megválasztani, hogy mit nézek, és nem fogom dülledt szemű zombiként hagyni, ahogy a varázsdobozból rám zúdul a tengernyi médiaszemét. Nincs kedvem a reklámokhoz. Nincs kedvem az agyzsibbasztó műsorokhoz, csak azért mert épp nincs más. Nincs kedvem a korhatárkarikákhoz, és hogy még ezen felül is megvágják a filmeket (emlékeznek még a teljesen kiherélt Hatodik érzékre valamelyik kereskedelmin?). Ja, és tudom, hogy már volt, de a hangsúly kedvéért: nincs kedvem a reklámokhoz.

Az első lépés, hogy azt a filmet akarom megnézni, amihez épp kedvem van, és nem azt, amit egy hosszú megbeszélésen néhány programigazgató számomra tök idegen szempontok alapján előírt. Azért megnézegetem a műsorújságot, mert ötletet adhatnak (akár a napilap mellékletét, akár a neten (www.port.hu), akár egyéb kedvcsináló oldalon (comment.blog.hu), majd felkutatom a neten. Így legalább eredeti hanggal élvezhetem, nem kell szentségelnem az elrontott szinkron miatt, ha pedig nem beszélném az adott nyelvet, tuti találok egy lelkes rajongó által készített feliratot (home.of.donsystem.hu ). Valamint azokat a sorozatokat (www.sorozatjunkie.hu ) és filmeket is megnézhetem, amik nem jutottak el kis hazánkba, vagy épp olyan régiek, hogy már nem is tűzik műsorra. Ó, igen, ez csúnya dolog, a „filmmásolás is lopás”, és így tovább. Akkor máris javítom magam, kikölcsönzöm a sarki videótékából.

A filmek és sorozatok mellett ott vannak még az úgynevezett szórakoztató, ismeretterjesztő, és tájékoztató műsorok. Lehet, hogy egyedül vagyok ezzel, de én nem tudok túl sok műsorról, amit érdemes megnézni a tévében. Azért akad egy-kettő, de ezek hálistennek megnézhetők az adott csatorna honlapján is (Mtv Kultúrház). Híradót nem érdemes nézni, hiszen a híreket el is tudom olvasni a neten, pláne csak azokat, amik engem érdekelnek, és így kihagyhatom az olyan „szenzációkat”, mint a san diegoi vizisíző mókus. Persze még így is akad néhány, amiről sajnos lemaradok, és nem tudok bekapcsolódni a másnapi ebédnél a kollégák eszmecseréjébe. Miszerint mi történt Győzikével, vagy már megint mit bénázott Frei Tamás, de egyrészt épp ezeket akartam elkerülni, másrészt, ha tényleg olyan fontos médiatörténeti eseményről van szó, amelyről ha lemaradok kiközösít a társadalom, akkor tuti pár óra múlva fent lesz valamelyik videómegosztó portálon.

Apropó videómegosztó portálok. Megvan itt minden ami kellhet: kandikamerás felvételek, vicces házi videók, bakik a világ minden tájáról, őrült japán tévé-showk, és így tovább, ha mégis inkább a könnyed kikapcsolódást választanánk. Itt viszont felbukkan a bevezetőben említett interaktivitás, hiszen a neten könnyen válhatunk mi is filmrendezővé. Ha van kameránk és némi kreativitásunk, akkor mi is megmutathatjuk a világnak, amit tudunk. A YouTube.com még saját díjat is alapított, de mindenképpen megemlítendő a daazo.com, ami direkt kezdő filmesek részére készült (ráadásul magyar kezdeményezés).

Vannak viszont direkt műsorkészítéssel és közvetítéssel foglalkozó honlapok, amik tovább szélesítik a palettát. Kiemelném személyes kedvencemet, az ugyancsak magyar Webcsatornát. Az oldalon rengeteg témában találhatunk néznivalót, legyen az főzés, autók, technika, női dolgok, utazás, vagy zene. Két konkrét műsort említenék, az egyik a Gordon és Blő címet viselő „zenés-táncos-kulináris esztrádrevü”, amelyben két fiatalember vadidegen lakásokban főzőcskézik, az épp ott talált hozzávalókból. A másik a Kettőnégy, amely leginkább a kortárs metaléletet igyekszik bemutatni, a rock’n’roll életérzés minél hűbb prezentálásával (sex, drug, ésatöbbi), és némi kísérletezéssel, hogy a gonzó műfaját a tévére ültessék. Ám mindkét műsorra abszolút jellemző a Webcsatorna ars poeticája, miszerint: „Vannak műsoraink, amikben néha csúnyán beszélnek. Továbbá nincsenek se szépen sminkelt sztárjaink, se csicsás stúdióink sem. A WebCsatorna néha furcsa, néha érthetetlen, néha nyers. Sajnáljuk, de ez NEMTÉVÉ.”

Ennél jobb végszót nem is tudok.