Fenyvesi Ferenc. Aki Veszprémben csak egyetlen lépést is tett a kultúra felé, az a hetvenes évek elejétől idén nyárig feltétlenül találkozott a nevével, vagy vele magával. Nos, Fenyvesi Ferenc 2007. június 4-én tőlünk, veszprémiektől, tőlünk mindnyájunktól elbúcsúzott. Több híradásban (megyei lap, városi lap) invitálta azokat a barátokat, ismerősöket, akik valamilyen úton-módon kapcsolatban állnak, álltak vele. Az ilyen veszprémiek száma pedig meglehetősen magas. Közülük mégis csak egy töredék jött el a – legalábbis most – eléggé véglegesnek tűnő búcsúpohárra a Tűztorony udvarába.

Aki a Dimitrov Megyei Művelődési Központba legalább kétszer betette a lábát egy-egy izgalmas összejövetelre, találkozhatott vele. Feltűnhetett neki az ő némiképp harsány és életteli beszéde, amelyből az eredendő humor mellett a kultúra iránti elkötelezettség és a problémákra, megoldásukra érzékeny alapállás szinte sugárzott. Ő volt az, aki munkatársaival rendszeressé és emlékezetessé tudta tenni a nyári várkoncertek szebbnél szebb, közben igényesnél igényesebb hangverseny-szériáit. A fellépők között szinte minden jelentékeny zenei szerveződést megtalálhatunk, akik a belföldi elismerések mellett Európában, nem egyszer a világban is muzsikusaink nem mindennapi jelentőségéről tanúbizonyságot tettek. Aki csak egyszer is végighallgatott egy egykori várudvari programot, akkor még tudta, hogy az élményt Fenyvesi Ferencnek köszönheti.

A veszprémiek, ha azt hallják: Éneklőhét vagy Europa Cantat és helyi élmények jutnak eszükbe, eszükbe kell jusson az alig néhány napja elköszönt szakember is. Ebből is következik, hogy Veszprém Város Vegyeskaráról sem beszélhetünk nevének említése nélkül, hiszen hosszú időn át foglalt helyet a kórus vezetőségében. Hasonló szerepet játszott számos művészeti csoport (zeneiek és néptáncos) születésében, kibontakozásában, működésében. Egykori Ki Mit Tud?-ok, Repülj pává-k itteni lebonyolításából is kivette a részét és az ő közreműködése is kellett a tévétalálkozó legendássá válásához.

Az eddigieknek is következménye, hogy az országos szakmai szakfelügyelet szakértőjeként tevékenykedett, a szakminisztérium igen sok megbízást adott neki települések kulturális életének elemzésével, értékelésével kapcsolatban. Nem csak a szűkebb régióban, de szinte az egész országban megérdemelten tartják tiszteletben, tartják számon a kulturális szakemberek. E tekintény alapját az jelenti, hogy évtizedeken át – vezetőként és beosztottként is – szerepet vállalt a kultúra különböző közösségeinek létrejöttében, életbenmaradásában. Közéleti sorozata a rendszerváltás hajnalán olyan neves előadókat sorakoztatott fel a veszprémi közönség számára, mint Sárközi Tamás, Ágh Attila, Lengyel László, Ferge Zsuzsa, ifjabb Marosán György, Antal László.

A Művészetek Háza élére a kilencvenes évek közepén került; a várbeli intézményt az NDK-s írógép-monstrumok és az olajfűtéses klubtermek, irodák állapotából juttatta el odáig, hogy az mára egy korszerű technikai eszközökkel felszerelt, a kultúrához és művészethez méltó körülményeket kínáló épületegyüttessé, a művészeti befogadást, teremtést segítő szervezetté válhatott. A Vass Gyűjtemény egy romból megvalósult intézményének tető alá hozása, kiharcolása az ő erőfeszítéseinek is köszönhető. A Dubniczay palota László Károly Gyűjtemény olyan értelemben vett létrejöttében vállalt oroszlánrészt, hogy a felújításon túl a kiállítóhelyi működésre, a modern művészetre nyitott közönség fogadására valóban alkalmassá váljon.

Az irodalmi élet alapfeltételét jelentő könyvek, periodikák hátterét jelentő intézmény és az általa nagyobb eséllyel elnyerhető pályázatok elkészültének, benyújtásának segítése is szívügye maradt a hosszú éveken át.

Megvált Veszprémtől, de rengeteg terv megvalósítása felé indult, amelyben a magánéletiek mellett most is markáns szerep jut a közösségek segítésének, a magyarságtudat erősítésének.