A Lugánói tanulmány úgy látja, hogy minden adat azt bizonyítja, terjed a világban a fegyverkereskedelem, a kábítószer-kereskedők is egyre nagyobb területre terjesztik ki tevékenységüket. Óhatatlan, hogy ezzel egyidőben elképesztő pénzmosások induljanak útjukra, és természetesen virágzik az emberkereskedelem és -csempészet.

A korrupció bizonyos szint felett természetes velejárója a politikai elitnek. (Ismert, hogy amióta a NATO Afganisztánban biztosítja a rendet és segít demokráciát építeni, azóta a kábítószer-termelés megduplázódott.)

A liberális piacgazdaságot két nagy szervezet működteti, a Világbank és az IMF (Nemzetközi Valutaalap). A két intézmény világban betöltött szerepéről megoszlanak a vélemények. Abban semmi kivetnivalót nem lehet találni, hogy bajbajutott országoknak pénzügyi segítségeket nyújtanak, segítik a fejlődést, támogatást adnak katasztrófák esetében, de az már nem egyeztethető össze humanitárius cselekedeteikkel, hogy közben erőltetik a privatizációt. A privatizálásra meghirdetett javakhoz általában más nemzetek egyébként is rendkívül gazdag emberei jutnak hozzá, természetesen alacsony áron. Ez azt jelenti, ha leegyszerűsítsük a gondolatot, hogy néhány ember meg akarja venni a világot. Nem lehet azzal egyetérteni, hogy egy nemzetnek ne legyenek birtokában azok a javak, amelyek a stratégiai alapjait jelentik.

A privatizációnak és a banki szektornak van még egy furcsa kísérő jelensége. Igaz erről a jelentés nem szól, de érdemes megjegyezni. Ahol a pénz van, ott törvényszerűen, felbukkannak gyanús vallási csoportok. Ezeknek semmi közük a történelmi egyházakhoz. Filozófiájuk inkább a tömegpszichózisra épít, és mindenhol első helyen a pénz és a vagyon jelenik meg, amelyből természetesen csak a vezetők, főpapok részesednek. Az igazi baj az, hogy „vallási” filozófiájukban kifejezetten emberellenes kitételek találhatók. Elképesztőnek tartom, hogy egy vallási vezető azt mondhassa nyíltan és büntetlenül, hogy aki ellene van tevékenységüknek, azokkal szemben egyházuk tagjai minden eszközzel felléphetnek. Ad-abszurdum lelőhetnek valakit?

A tanulmány kiemelten kezeli és értelmezi az ENSZ feladatát és fontosságát. Következtetése szerint az ENSZ jelenlegi felállásában nem alkalmas arra, hogy a globalizáció ügyét előre vigye. Intézményeinek nincs súlya, a FAO (Élelmiszer és Mezőgazdasági Szervezete) semmilyen hatással és befolyással nincs a világ élelmiszer-előállítására és elosztására. A globális élelmiszerkereskedelem (mint ahogy az korábbi Palatinus írásokban megjelent) a „vég kezdetének” egyik koporsószöge. Az UNEP – mint az ENSZ környezetvédelmével foglakozó szervezete – teljes mértékben improduktív. Az ENSZ szerepéről talán ez a megfogalmazás tűnik találónak: „Az ENSZ leginkább azért hasznos, mert ez az egyedüli olyan nemzetközi fórum, amely a kisebb, gyengébb országoknak azt az illúziót kínálja, hogy részt vehetnek a világ ügyeinek intézésében.”

A tanulmány részletesen elemzi a globális cégek működésének mindennapi gyakorlatait, amelyek csak saját érdekeiket szolgálják. A pénzpiacok szabályozása mára már öntörvényűvé vált. A valóságban a pénzpiacokon 50-szer nagyobb összegek forognak, mint aminek fedezete van. Mi ez? Szélhámosság? Csalás? Az emberek tudatos kirablása? Ez természetes része a liberális gazdaságnak? A valóságban a globális folyamatok gazdasági szereplői ismerik a veszélyét, mert tudják, hogy a „túlzott siker” a liberális piacot azonnal csődbe juttatja. Ezért fenntartják azt, hogy a túl kevés nyertes túl sok vesztest termel, tehát szabályozó mechanizmusként kezelik. Úgy tűnik, ezt a taktikát sokáig nem lehet folytatni, mert a természet már kezd lecsapni. Első jele a – még néhány éve megmosolyogtató hisztériának nevezett – globális felmelegedés és klímaváltozás. Tehát vannak olyan tényezők, melyek képesek befolyásolni a jövőt.

A Lugánói tanulmány három jövőt befolyásoló tényező köré vonta elemzését.

- a világ népességének növekedése
- a fogyasztás mennyisége és minősége
- azok a technológiák, amelyek a fogyasztási cikkeket előállítják

Megint eljutottunk oda, hogy a népesség növekszik, a gazdaság mindenféle – természetesen zömében – szemetet kíván ránk tukmálni, a kiszolgáltatott emberekre. Kikkel vetetik meg a szemetet? Természetesen azokkal, akik kitermelték a nyersanyagokat, a természet kincseit. Ismert az egyszerű megoldás: „üveggyöngyöket” kell adni, amit most esetleg televíziónak, digitális fényképezőgépnek neveznek. A fogyasztás a jövedelemtől függ, amit mindig a multinacionális cég határoz meg. Az általam gyűlölt modern rabszolgavásáron – amit humán erőforrásnak neveznek – a tőkés soha nem fizeti meg kellően a rabszolgáját. Ennek a multinacionális, felfokozott termelési kényszernek csak az felel meg, hogy a társdalom alsóbb osztályaiban buta, alulképzett emberek éljenek – a tőke és a piacgazdaság ugyanis retteg a tudástól.

Érdemes egy idézettel folytatni az elemzést: „A fogyasztás a jövedelmektől függ. Ezért annak a „morális kérdésnek”, hogy pl. az átlag svájci miért fogyaszt 17-szer többet, mint az átlag nigériai, nincs semmi értelme. Ez a kérdés egyszerűen nem kérdés. A globális piacgazdaság logikája szerint erre a feltevésre csak így lehet reagálni: Na és? Nigéria számára pedig az a megoldás, hogy termeljen többet, és csökkentse lakosságának számát”

A probléma szinte megoldhatatlan, mivel minden technológia környezetszennyező. A profitérdekek miatt a környezetszennyzés egyre növekszik, és egyre jobban érvényesül az, hogy minden megtermelt valami potencionálisan szemét lesz.

A fő probléma (állapítja meg a tanulmány) nem más, mint a népesség növekedése. Ezzel teljesen egy véleményen kell lennünk. Tévesen állítja a tanulmány, hogy jelenleg 6 milliárd ember él a földön. A tévedése 300 millió lélek, ami nagyon nagy hiba. A prognózisoknál a fizetett tudósok alábecslésével számol, mert hiteles és tudományosan bizonyított módon vélelmezhető, hogy 2010-re akár 8 milliárd ember élhet a földön. Ez miért baj? A tények azt mutatják, hogy a szegényebb országokban a lakosság növekedése viszonylag nagy. A gazdagabb országokban a népesség növekedése lelassult, sőt több ember hal meg, mint amennyi születik. Van indok? Igen de ez nagyon zavaros. A liberális gondolkodás szerint ez azért következik be, mert a gyermeknevelés nagyon is költséges! Tessék? Talán nem az utódainkról, a jövő nemzedékéről van szó, akik talán eltartanak bennünket idősebb korunkban. A gyermek gazdasági tényező?

folyt. köv.

Szacsky Mihály