Múlt heti írásunkban a világot fenyegető veszélyeket felismerő csoportosulások, szakértők, klubok véleményeit ismertettük, mert mindezek az anyagok szükségesek ahhoz, hogy a Luganoi tanulmányt mélységében, összefüggéseit feltárva elemezni tudjuk.

A tanulmány szerzője Susan George, amerikai filozófus és politológus, tehát nem természettudományokkal foglakozó szakember. Meglepő, hogy 1994-től feladta amerikai állampolgárságát, és jelenleg francia állampolgár, aki közismert globalizáció-ellenes nézeteiről. A Lugánói tanulmány 1999-ben jelent meg egy furcsa alcímmel: „hogyan őrizzük meg a kapitalizmust a XXI. században”.

A könyv és tanulmány megjelenését kellő titokzatosság lengi körül, mert a szerző állítólag „titkos megbízói kör” kérésére vonult el a svájci Lugánóba, ahol valószínűsíthetően a megbízók kérdéseinek megfelelően tanulmányozta a világ jelenlegi helyzetét. A tanulmányozás során nem kerülhette meg a Római Klub jelentéseit, és biztosan hatottak rá Brown elemzései is. Azt sem lehet kizárni, hogy a „titkos megbízók” más szakembertől is szerették volna tudni, hogy pl. a Brown-i pesszimizmus mennyire valóságos problémákat feszeget. Ez azért is valószínűsíthető, mert a megbízói megjelöléskor olyasmit lehetett kivenni, hogy a „globalizáció irányítóit és menedzsereit” érdekli a kérdés, hogy milyen drámai következménnyel járnak majd a világ gazdaságpolitikájára a globalizáció káros hatásai.

A szerző, Susan George, a tények hatására vagy meggyőződésből kegyetlen realizmussal írja le gondolatait, ezért egyesek krimibe illő írásnak is tekintik a tanulmányt.

A tanulmány reális alapokon nyugvó adatok alapján keményen kritizálja a liberális és a globális gazdaság jelenlegi helyzetét és azt az irányt, amin haladunk a jövő felé. Az átlag olvasó meghökkenve olvashatja azt a részt, amelyben az író azt taglalja, hogy a „titkos megbízók” fennmaradásukat csak egy módon érhetik el, ha grandiózus népességcsökkentő terveket „készítenek.

A tanulmány három fő fejezetet tartalmaz.
1) veszélyforrások
2) mi befolyásolja a jövőt?
3) a „grandiózus népességcsökkentő terv” elemei

Érdemes néhány elemet kiragadni a fejezetekből, hogy érthetővé váljon a tanulmány rideg valósága.

A liberális nézetrendszer és a globalizáció végső győzelmét gátolhatja maga a természet. Ezt részletesen fejti ki úgy, hogy kitér az erdőirtásokra, az erőforrások indokolatlan kitermelésére, a vizek és a levegő szennyezésére, és a hulladékra. Minden palatinuszi anyagban ezekre a tényekre hivatkozunk, amit semmilyen érvvel, elmélettel nem lehet megmagyarázni, mert lassan valóban a hulladékkal bevont bolygón élünk. Miért teszi fel a kérdést Susan George? Hogy győzedelmeskedjen a liberális gazdasági szemlélet? Tisztában van azzal, hogy az esetleges ökológiai katasztrófák vagy a megváltozott termelési viszonyok, a lelőhelyek kiürülése helyi konfliktusokhoz, háborúkhoz vezetnek. Brown megállapításaihoz hasonlóan kitér arra, hogy a termőföldek hozama rohamosan csökken, ezért egyes területek elnéptelenednek, és elindul ökomenekültek gigantikus áradata. Brown 2010-től valószínűsíti a kínai ökömenekülők áradatát. A szám riasztó: elérheti az 500 millió embert.

Érdemes egy részletet kiemelni Csath Magdolna írásából, amelyben a Lugánói tanulmány értelmezésénél így ír: „A helyzet a globalizáció szerencsefiai számára is egyre ellentmondásosabbá válik, hiszen az óriáscégeknek és a gazdagoknak is hosszútávon kell együtt élniük azokkal a természeti környezet rombolásból fakadó következményekkel, amelyeket éppen az ő meggazdagodásukhoz vezető liberális gazdaságpolitikák és a globalizáció okoztak. Mivel a globalizáció a nemzeti érdekek ellen lép fel, a kormányok sem tehetnek semmit a destruktív gazdasági gyakorlatok ellen. Nem lesz tehát senki, aki a folyamatokat megállítsa”.

Meggyőződésem szerint a liberális gazdaság gyenge pilléreken áll. Nem olyan régen köhintett egyet a pekingi tőzsde, és lavinaszerűen zuhantak a világban a tőzsdei indexek. Valóban igaza van Susan George-nak akkor, amikor azt mondja, hogy egy küszöbértékű katasztrófa akár az egész világ gazdaságát romba döntheti. Korábbi Palatinus-írásban a madárinfluenzával kapcsolatban elmélkedtünk arról, hogy egy kiterjedt, csak madarakra ható fertőzés a globális élelmiszerkereskedelmen keresztül elsöpörheti a világ folyamatosan billegő gazdaságát.

A helyzetet csak rontja, hogy a liberális gazdaság alappillére az állandó növekedés. Abban az esetben, ha csak a mai szinten tartjuk a gazdaságot, már akkor is ki lehet tűzni a „végzetes összeomlás” időpontját.

A többlettermelésre épülő liberális szemléletű, folyamatos és indokolatlan kényszer már eljutott odáig, hogy kifejezetten emberellenes. A liberális értékekhez és a gazdasági növekedéshez sorolják mindazokat az inproduktív munkákat, amelyek nem az emberiség érdekében történnek, hanem csak egy lidérc fenntartásához kellenek. Az eredmény pl. a hadiipar növekedése. Azt hiszem, ezzel mindent megmagyaráztam. A tanulmányokban ide sorolják a börtönépítéseket, a vízszennyezések víztisztítóinak építését, de morbid módon a halálozás növekedésével a koporsógyártás-igény megnövekedését és a temetkezési ipar fejlődését is említik.

Szomorú szívvel kellett leírnom egy korábbi tanulmányban, hogy a kultúra is a liberális szemléletű gazdasági érdekek áldozatává válik. Minden esetben, amikor tehetem, leírom a felelős oktatási minisztériumi ember nyilatkozatát, melyben azt mondta, hogy „az oktatás az nem más, mint humán erőforrás-befektetés”. Ezt soha nem tudom megemészteni, de azt sem, hogy egészség csupán ipar.

De folytassuk a Lugánói tanulmánnyal. Susan George a tényekre hivatkozva állítja, hogy a globalizáció éppen a jövedelmek polarizálódásához vezet. A társadalmi rétegek még elkeserítőbb mértékben szakadnak szét, és a már érezhető kasztosodás tovább erősödik. A liberális gondolkodás csak nevében liberális, mert azoknak, akik nem a felső körökbe születnek, születésüktől kezdve megpecsételődött a sorsuk. Látható, hogy a jövő társadalmát alkotó gyerekeket, fiatalokat, egyetemistákat hogy kényszerítik térdre és fogják igába a tandíjrendszerrel, a diákhitelekkel és a családok elszegényesedésével. Igaz, jött a megváltás, (miközben a fenti problémák nem szűnnek): az iskolák pályázhatnak interaktív iskola „táblára”. Annyira „kilóg a lóláb”, hogy nem az oktatás színvonalának a javítása a cél, hanem az egyes gyártók beszállításának a fenntartása a fontos.

A Lugánói jelentés pontosan felvázolja, hogy ez miként megy végbe. Azok az országok, akik behódoltak a liberális globális gazdaságnak, elvesztik minden nemzeti hovatartozásukat, így az országok is polarizálódnak. A szegény országoknak egyre kisebb a reményük, hogy felzárkózzanak az „álom”országokhoz, ami viszont tömeges kivándorlást indíthat el a gazdag államok felé.

folyt. köv.

Szacsky Mihály