A tizedik Tánc Fesztiválja alkalmából a megszokottnál nagyobb felhajtást, több versenyprogramot, számos kísérőrendezvényt vártam. Hiába. Sajnos a fesztivál kevesebb pénzből, kevesebb programot tudott produkálni. De ami a legfájóbb, kevesebb néző és fáradtabb hangulat jellemezte a jubileumot. A Tánc Fesztiválja életben tartásáért, fejlesztéséért összefogásra: ötletekre, pénzre, kapcsolatokra van szükség.

Veszprém egyik legszínvonalasabb művészeti seregszemléje a Tánc Fesztiválja. Tíz éve a legjobb hazai táncegyüttesek jönnek el hozzánk a legjobb produkcióikkal. És ami a legszebb ebben, hogy ők nemcsak itthon, hanem külföldön is elismert művészeti társulatok. Tehát világszínvonalú produkcióknak tapsolhatunk évről-évre.

Igaz, kezdetben kevesebb néző érdeklődött, de aztán szépen lassan megtelt a nézőtér. Ennek nagyon egyszerű az oka: a tánc nehéz műfaj, meg kell tanulni a nyelvét. Veszprém az évek folyamán megtanulta. Ezért volt fájó tapasztalni, hogy idén kevesebb előadást kínáltak a szervezők, amit a szokásosnál is kevesebben néztek meg. Sajnos a kísérőprogramokban sem dúskálhattunk.

A Táncfesztivált is utolérte a gazdasági helyzet, vagyis a pénztelenség. Kevesebből kevesebb telik. Ez nem elfogadható, mert a hazai táncélet egyik legfontosabb találkozójáról van szó, de érthető.

A szervezőknek lépniük kell! Nem szabad hagyni, hogy szépen lassan hangulatát veszítse a fesztivál. Mindig azt mondtam, egy művészeti alkotás, egy fesztivál nemcsak pénzkérdés, hanem fantáziáé is. Az ötletek kapcsolatokat, és idővel pénzt hoznak. Itt megvan az elismert, magas színvonalú alap, amire építkezni lehet.

A jelenkor elvárásai szerint több reklámmal kell megalapozni a fesztivált. Szükséges lenne már egy országos média támogatása. Fontos: egy fesztivál nem a nyitónapján kezdődik, és nem az utolsón záródik. Folyamatosan életben kell tartani. Ezt lehet megelőző kampánnyal, internetes oldalon folyamatos játékkal, tartalomközléssel… Ma már elengedhetetlen a vendéglátás. Erről is sokat beszéltünk, írtunk. A sikerhez, a nagyobb látogatottsághoz – ami több szponzori pénzt jelent – szükséges az étel-ital. Kellenek a könnyebb hangvételű kísérőrendezvények.

Tudom, leírni könnyebb, mint csinálni. De a mi szerepünk, jelen pillanatban, ebben merül ki. Mi ezzel tudunk segíteni!

Szükséges lenne meghallgatni azoknak az embereknek a véleményét, akiknek fontos ez a fesztivál. Lehet, hogy a szervezőknek már nincs erejük a fent vázolt ötletek megvalósításához. Akkor társulni kell más szervezetekkel, más rendezvényekkel, hogy egymást segítve-felhasználva jussanak előre.

Mint nekünk embereknek, a fesztiváloknak is meg kell újulniuk, előbbre kell lépniük. Mert a haladás jelenti az életbemaradást. És Veszprémnek szüksége van erre a Tánc Fesztiváljára!