Tisztában vagyok azzal, hogy az észérvek, a természeti egyensúly visszaállításának javaslata a bértudósoknál nem nyerhet teret. Ismét a pénz motivációja került előtérbe. Számomra ez olyan, mintha egy akasztásról vitatkoznánk, aminél tudott, hogy az elszenvedője meg fog halni, de az akasztók sem szeretnék, hogy ez bekövetkezzen. Azt a javaslatot, hogy talán ne akasszák fel a szerencsétlent, mindenki elveti, mert ezt tudományosan kell megoldani, mondják az okosok.

Javaslatok készülhetnek arra, hogy pl. kellemes pasztellszínű legyen a kötél, mert a színdinamika jótékonyan hat az emberi életre, vagy gerinclemezekkel rögzítsék előre a nyakcsigolyát, mert a kötél rántása akkor nem lesz halálos, vagy építsenek be fém légcsövet, hogy ne fulladjon meg, de akkor is fel kell akasztani. Ez a fajta pesszimizmus az alábbi hírhez hasonló elképzelések miatt alakult ki bennem.

Hír:

„Meghökkentő ötletek a klímaváltozás ellen

Miközben az unió környezetvédelmi miniszterei egyre radikálisabb tervekkel rukkolnak elő az üvegházhatású gázok csökkentésének érdekében, a tudósok három futurisztikus ötlettel is előálltak a globális felmelegedés ütemének mérséklésére.

A brit, a spanyol és a szlovén környezetvédelmi miniszterek most megjelent közös írásukban még az év elején bemutatott európai bizottsági környezetvédelmi és energiapolitikai célkitűzéseknél is messzebb mennének. Ennek feltétele „csupán” megnyerni előbb az unió környezetvédelmi minisztereit, majd ezt követően az unió országainak kormányát.

Davis Miliband brit, Cristina Narbona spanyol és Janez Podobnik szlovén környezetvédelmi miniszterek közös előterjesztésükben azt javasolják, hogy az unió 2020-ra ne 20, hanem 30 százalékkal csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását Európában.

A miniszterek szerint egyértelműen az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még cselekedhetünk. Az írás szerint létre kellene hozni egy valódi és globális, tehát az egész világot átfogó károsanyag-kibocsátást érintő kereskedelmi rendszert. Ezen túlmenően a széndioxid föld alá vezetése kínálhatja a legjobb megoldást a globális felmelegedés ütemének csökkentéséhez – írják közös fogalmazványukban a környezetvédelmi miniszterek. A tanácskozáson minden valószínűség szerint egyetértés fog uralkodni, hiszen az EU környezetvédelmi miniszterei ülnek össze, ám hogy konkrét cselekvési programmal rukkolnak-e elő, az egyelőre kérdéses.

Az eredmények napvilágra kerüléséig a felmelegedés problémáját figyelemmel kísérők három újszerű, akár futurisztikusnak is mondható ötleten is tűnődhetnek. Az egyik legfrissebb elképzelés szerint a felmelegedés megállítható lenne, ha a sztratoszféra magasabb rétegeibe megfelelő módon ként juttatnánk, amely aztán kéntakaróként fokozatosan beborítaná a magasabb légköri rétegeket. A kéntakaró csökkentené a Föld felszínére jutó napsugárzás mennyiségét, ezzel gátolván a további felmelegedést.

Az ötlet pikantériáját sokan abban látják, hogy az ötletgazda, Paul Crutzen 1995-ben éppen azért kapott Nobel-díjat, mert felismerte, hogy a különféle háztartási gépekből és dezodorokból kiáramló, káros CFC gázok nagyban hozzájárulnak a globális felmelegedéshez és az ózonlyuk növekedéséhez. Kutatásainak is nagyban köszönhető, hogy mára már az ilyen jellegű gépek és dezodorok kikerültek a kereskedelmi forgalomból.

Crutzen most azonban egészen merész elgondolással állt elő. Köztudott, hogy a kén, ha nem megfelelő magasságba kerül nagyobb mennyiségben a légkörbe, kénes esőt okoz, ami a környezet egyértelmű pusztulásával jár. Megfigyelései szerint azonban amennyiben a sztratoszféra felsőbb rétegeibe kerülve alkot egységes takarót, úgy egyértelműen megszűri a Földünkre érkező napfényt.

Crutzen elképzelései szerint „csupán” nagy mennyiségben kellene fellőni olyan rakétákat a sztratoszférába, amelyek kénrészecskéket tartalmaznak. Több millió tonna kén olyan felhő- vagy takaróréteget képezne, amely megvédené a Földet a további felmelegedéstől. A BBC News-nak nyilatkozó professzor elismerte: kissé paradoxnak tűnhet, hogy a kilencvenes évek közepén éppen az ő kutatásainak hatására sikerült megtisztítani a légkört különféle veszélyes gázoktól, most pedig éppen ő javasolja azt, hogy mérhetetlen mennyiségű ként juttassanak a levegőbe, hogy fékezzék a felmelegedést.

Felhőduzzasztás

Egy másik elképzelés szerint olyan mesterséges felhőduzzasztó-flottát kellene az óceánok bizonyos pontjaira telepíteni, amelyek képesek megnövelni a természetes felhők vastagságát. John Latham szintén a BBC News honlapján közzétett írásában azt fejtegeti, hogy amennyiben sikerülne a természetes felhők visszatükrözési arányát 3 százalékkal feljavítani, akkor az így létrehozott „lehűlés” mérsékelné a felmelegedést.

Egy harmadik elképzelés szerint azon zsákállatoknak a mennyiségét kellene megnövelni az óceánokban, amelyek képesek megkötni a vízben lévő szén-dioxidot. Ezek a szalpák ugyanis csőalakú testükön átengedik az algákat, majd a kiválasztott végterméket széngolyócskák formájában kiengedik magukból.

Ezek a golyócskák aztán az óceán fenekére merülnek le, ahol az egyik ötletgazda, Phil Kithil szerint nagyon biztonságos helyen lesznek. Az ilyen jellegű természetes szén-dioxid tárolást a szalpaállomány növelésével és egy megfelelő forgatópumpa üzembe helyezésével könnyen el lehet érni, így a szén-dioxid kivonása még költséghatékony is lehetne.”

A hírből a szokásosnál bővebben merítettem. Sajnos ezeket nem tudom kommentálni. Egy biztos, hogy a kiemelések nem vicclapból származnak. Továbbra is tartom magam ahhoz: nem azzal kellene foglakozni napjainkban, hogy az emberiséget miként lehetne a Marsra átköltöztetni, és ott széndioxid-kibocsátással miként lehetne megnövelni a légköri hőmérsékletet (korábbi Palatinus-írás), és ugyanilyen futurisztikus elgondolásnak tartom a kénszállító űrrakétákat is. Az erdőültetés is ilyen meghökkentő lenne? Teszem fel a kérdést. A további hírek elemzése is figyelmet érdemel.

Hírek:

„Egyre magasabb a légkör metán koncentrációja

Bár a kilencvenes évek közepén úgy tűnt, hogy a Föld légkörében az üvegházhatásért is felelős metán koncentrációja stagnál, sőt, kis mértékben csökken, a klímakutatók most azt állítják, a statisztikák csalókák voltak. A földből kiáramló metángáz valóban csökkent, ám az emberi eredetű metán mennyisége növekedett.

A klímakutatók sokáig keresték az okát a kilencvenes évek vége felé annak a jelenségnek, hogy a légkörben megfigyelhető metángáz mennyisége a globális felmelegedés ellenére miért nem növekszik. A nyolcvanas évek mérései ugyanis azt mutatták, hogy az üvegházhatásért felelős metán koncentrációja drasztikus mértékben emelkedett, amely természetesen nagyban hozzájárult a globális felmelegedés ütemének gyorsulásához, ám ez a növekedés megtorpant a kilencvenes évek közepére. Környezetvédők és optimista szakemberek a jelenség mögött azt feltételezték, hogy figyelemfelkeltő munkájuk eredményeképpen stabilizálódik a metánkoncentráció. Ám ez csak illúzió – állítja a Nature legfrissebb számában megjelent tanulmány.”

Ez ismert és tudott probléma. A kérdés az, hogy ha a széndioxid természetes módon megköthető (pl. erdőtelepítésekkel), akkor mit lehet alkalmazni a metánkibocsátás ellen. Egy tudományos hírben talán választ kaphatunk erre is. Meg kell jegyeznem, hogy ezt sem egy viccújságból vettem.

Hír:

„Tablettával az üvegházhatásért felelős bélgáz ellen

Fellélegezhet a világ: német tudósok marhabélszélfogó tablettát fejlesztettek ki. A szarvasmarhák kérődzésükkel ugyanis jelentős részét teszik ki az üvegházhatást okozó metángáz termelésnek, így ha az új szer valóban beválik, jelentős előrelépés lesz a klímavédelem terén.

A Hohenheim Egyetem kutatói olyan pirulát fejlesztettek ki, amely megfelelő takarmányozással és szigorúan időzített etetéssel kiegészítve csökkenti a szarvasmarhák metántermelését. A tehenek ahelyett, hogy egyszerűen elpuffantanák emésztési gázukat, szőlőcukrot termelnek belőle, és javul tejhozamuk.

A gond csak az, hogy a pirula hatalmas, jó ökölnyi, és nincs olyan marha, amely készséggel lenyelné. A méretet viszont nemigen lehet csökkenteni, mert a gigatablettának lassan kell feloldódnia a tehenek bendőjében, hogy hónapokra elnyújtva fejthesse ki szélfogó hatását – írja a Greenfo.”

A bértudósok fantasztikus kutatási eredményei „nagyon” a jövőbe mutatnak, és nem kizárt, hogy alkalmazásukkal még több kárt okozhatunk sérülékeny bolygónkon. A veszély már nem csak a kapuban van, hanem folyamatosan gázol át rajtunk.

Hír:

„Ázsia barna felhőjéből nem hull csapadék

A legújabb kutatások szerint Kína ipari létesítményeiből és a közlekedéséből származó légszennyező anyagok jelentősen csökkentik a hegyvidékben lehulló csapadék mennyiségét.

Míg egy, a múlt héten napvilágot látott tanulmány szerint az egyre növekvő kínai légszennyezés erősödő viharokat eredményez a Csendes-óceánon, a Science című tudományos lap legfrissebb számában megjelent publikáció szerint ugyanennek a szennyezésnek a szárazföldön gyakorolt hatása teljesen más: a csapadék drasztikus csökkenését eredményezi.

A levegőben egyre növekvő mennyiségű kis méretű szennyező anyagok hatására a felhőképződés valójában felgyorsul, hiszen több kondenzációs mag van jelen, amelyen a levegő páratartalma kicsapódhat, viszont az esőképződéshez szükséges méretű esőcseppek vagy hópelyhek nem tudnak kialakulni. Ráadásul a kutatók szerint túl rövid életű felhőkről van szó, ami szintén gátolja, hogy csapadék képződhessen belőlük.

„Az elmúlt évek során egyértelművé vált, hogy Délkelet-Ázsia rohamos ipari fejlődése tetemes mennyiségű szennyező anyagot juttat a levegőbe. A szakértők ezt „ázsiai barna felhőnek” hívják. Ezek a por, korom és egyéb szennyező anyagok nem csak az iparból, hanem a mezőgazdaságból és az egyre növekvő közúti közlekedésből származnak” – nyilatkozta a hírügynökségeknek Daniel Rosenfeld, a jeruzsálemi Hebrew Egyetem kutatója.

A kutatók viszont most azt figyelték meg, hogyha nagyon szennyezett levegőről van szó, a nedvességtartalom nem tud kicsapódni és kihullani, így nem keletkezik eső.

„Az itt tapasztalt összefüggés a légszennyezettség növekedése és a csapadék csökkenése között a világ más területein, így többek között az Egyesült Államok nyugati térségében tapasztalt hasonló jelenségre is magyarázatul szolgálhat” – hangsúlyozta Rosenfeld.”

Ismert, hogy Kína, India, Japán, Korea stb., tehát az ázsiai országok felvették a harcot Amerikával és Európával. A háborút a gazdaság frontján vívják. A történelemben ismerjük, hogy nagy csatáknál egyes uralkodók, hadvezérek, politikusok milyen emberáldozatokat alkalmaztak egy eszme terjesztéséért, vagy gyarmatok megszerzéséért. Napjaink gazdasági háborújában is vannak áldozatok, nem is kevesen. Ázsia folyamatosan csatákat nyer az esztelen többlettermeléssel, amit aztán „rásóz” a világ többi országára. A háborút viszont – úgy látszik – kezdi elveszteni. A részgyőzelmek óriási áldozatokat követeltek. Feláldozták az országaikat, embereiket. Termelésük potenciálisan a természet és az emberiség életesélyeinek veszélyeztetését jelenti.

Hír:

„Globálisan szabályozzák az e-hulladék kezelését

Évente több mint 40 millió tonna elektronikus hulladékot termelünk világszerte, miközben a hulladék kezelése teljességgel szabályozatlan. Az első globális jellegű próbálkozást erre vonatkozóan szerdán jelentették be: az ENSZ különböző szervezeteinek és a világ vezető informatikai cégeinek közös projektje ambiciózus célkitűzéseket fogalmazott meg.

Az üvegházhatású gázok kereskedelmének globális szabályozásáról immáron évek óta folynak viták és több-kevesebb eredményt is képes felmutatni a nemzetközi közösség e téren. Persze a leginkább érintett államok nem igazán akarnak kötélnek állni, de biztonsággal állítható: az üvegházhatású gázok kereskedelmének világméretű szabályozása jóval előrébb tart, mint a nem kevésbé környezetszennyező elektronikus hulladéké. Ez utóbbira vonatkozóan ugyanis eddig még irányelveket vagy javaslatokat sem fogalmaztak meg. Most úgy tűnik egy PPP-projekt keretében immáron erre is sor kerülhet.

Hivatalosan is bejelentették azt az új programot, melynek keretében az ENSZ három szervezete (United Nations University, United Nations Environmental Programme, United Nations Conference on Trade and Development), akadémiai kutatóhelyek (MIT, Öko-Institut), valamint a világ legjelentősebb informatikai cégei (Apple, Dell, HP, Microsoft) közös célkitűzéseket és feladatokat fogalmaztak meg az elektronikus hulladékok kezelésére vonatkozóan.”

Az elmúlt hetekben viszont találtam egy szerényen megbújó közlést, ami megdobogtatta a szívemet, és nagyon örültem, hogy hazánkra vonatkozik.

Hír:

„Tatabányán indul az első magyar éghajlatváltozási mintaprogram

A világon már számos településen működik klímaprogram. Bár az éghajlatváltozás érzékenyen és döntően negatívan érinti Magyarországot is, nálunk még nem létezik ilyen sem országos, sem városi szinten.

2007. március 13-án viszont az első hazai városi klímaprogram megvalósításáról írt alá szerződést Bencsik János, Tatabánya polgármestere és Tamás Pál, a program szakmai részének koordinálásáért felelős MTA Szociológiai Kutatóintézet igazgatója. A projekt modellként szolgálhat más magyarországi települések számára is.

Az önkormányzat ennek érdekében alakított ki együttműködést az MTA Szociológiai Kutatóintézetében működő Éghajlatváltozás Kutatóműhellyel, amelynek egyik fontos célkitűzése, hogy hazai körülmények között elindítsa és segítse az önkormányzati szintű éghajlatváltozási stratégiák kidolgozását.

Többek között a helyi közlekedési rendszer átalakítása révén, a mobilitási kényszer csökkentésével, az autóhasználat csillapításával, a gyaloglás, a kerékpározás és a tömegközlekedés előnyben részesítésével. A helyi energiarendszer átalakítása révén az energiaszükséglet csökkentésével, energiahatékonysági és energiatakarékossági programokkal a fosszilis tüzelőanyagok részesedésnek csökkentésére és a helyben előállított megújuló energiák előnyben részesítésére.

A gazdaság, különösen a mezőgazdaság lokalizálásával annak elérése, hogy a helyben elfogyasztott javak minél nagyobb hányadát helyben termeljék meg, csökkentve ezzel a szállításokból fakadó kibocsátásokat. Az üvegházgáz-elnyelés fokozásával, vagyis fák – erdők, parkok – telepítésével.”

A program és a szándék minden tekintetben kiemelkedő és példamutató lehet. Annak lehetne örülni, ha ilyen híreket hallhatnánk a Bakonyból, Pécsről, Miskolcról…, nem sorolom tovább a városokat. Ahhoz, hogy ezek a komoly, nemes, és tudományosan is megtervezett programok működhessenek, át kell gondolni az erdők hazai helyzetét, az energiapolitikát, a zöldmezős területeken lévő beruházások engedélyezését, s ami a legfontosabb: azonnali korlátozást kellene bevezetni a zöldterületek beépítésére.

Az idézetek, kivonatok a National Geograhic híreiből lettek összeállítva.

Írta és szerkesztette:
Szacsky Mihály