Veszprém egyetemi életével kapcsolatban az első és talán legnagyobb problémám, hogy vajon kiket és milyen mértékben sikerül megbántanom az itteni egyetemről kialakult képemmel? Hogy mennyire van vagy mennyire nincsen jelen magában a városban, a városon belül és az országban az itteni egyetem, ez aligha kétséges, hogy nagyon sok mindentől és nagyon sok mindenkitől függ, sok mindenen, sok mindenkin múlik.

Az első és egyben a leglényegesebb szempont szerintem, hogy már a város egyetemi hagyományai is finoman szólva csekélyek. Amennyire helytállóak az ismereteim, Veszprémben vegyipari területen indult egyetemi képzés, amit nemcsak abból a szempontból érdemes figyelembe venni, hogy maga az emberi élet is vegyi folyamatokra épül, hanem hogy az első európai egyetemeken nem feltétlenül a vegyészethez közvetlenül hozzátartozó ismereteket tanították. A Pannon Egyetem veszprémi intézményei között ugyan képviselteti magát a bölcselet, azonban ez az itteni bölcsészkar sem komolyabb múltra, sem hangsúlyosabb jelenre nem enged következtetni.

Egy magára valamit is adó egyetem nem lehet meg komoly szellemi kapacitásokkal rendelkező bölcsészkar nélkül. Ennek hiányában vállalni kell azokat a következményeket, amelyek ezzel együtt járnak. Hagyomány híján a jelen sem gördülékeny, s a jövő alakítása sem egyszerű. Megnehezíti még mindezt, hogy magán a városon belül sem a szellemi naprakészségnek, a magas kulturális felkészültségnek vannak, voltak folytatólagosan jelen lévő jegyei. Az előző éra erőltetett ipari berendezkedése biztosan hatással volt az itt és a környéken élőkre, de ettől még kialakulhatott volna valami, ami Veszprémben is megváltoztathatott volna sok mindent az ország több egyetemi városához hasonlóan.

Itt azonban mindez nem így történt. Ebben minden bizonnyal szerepe van az itt élőknek, és szerepe van az egyetem alakítóinak, működtetőinek is. Pedig mindegyikőjüknek csak nyitottabb szemmel és nagyobb odaadással kellene tenni a dolgukat, és mennyi minden megváltozna! Veszprémmel szemben pécsi tapasztalataim vannak, melyeknek jelentős része az emberek közvetlenségéből ered. Pécsett az egyetemi polgárság tökéletesen jelen van a város napi életében. Ehhez persze hozzátartozik, hogy a város különböző karjai a település több pontján szétszórva működnek, azonban az ottani egyetemisták nemcsak közlekednek a pontok között, de tökéletesen ki is töltik a rendelkezésükre álló tereket. Természetesen ehhez is az kell, hogy egyáltalán legyenek ilyen helyek!

Ez nemcsak kocsmákat, éttermeket, diszkókat és egyéb szórakozóhelyeket jelent! Pécsen a színház és a mozi intézményei is jobban bevonják a helyi egyetemistákat. Egészen biztosan ez is valamilyen kölcsönösségi elv alapján van így. Itt Veszprémben minthogyha a helyi művelődési intézmények sem igazán lennének képesek megszólítani az egyetemi polgárokat, illetve az egyetemi polgárok sem lennének képesek megszólítani a helyi kulturális intézményeket. Moziügyben tény, hogy ugyancsak elég gyatrán állunk, de szín- és kultúrházaink tömegével várják a magas művészetekre szomjazó fiatalokat. Persze ehhez időről-időre maguknak is illenék valóban művészettel töltekezniük, s nem beállni az igénytelenséget kiszolgáló ilyen-olyan tömegtermelők mögé.

Az intézményi háttéren kívül fontos lenne még megjegyezni valóban az emberi tényezőket is. Dicséretes lenne, ha Guszti bácsin kívül más, mások is meg tudnák szólítani az itt tanuló fiatalokat. Ha a veszprémiek nemcsak hőbörgő, randalírozó fiatal felnőtteket látnának bennük, hanem a jelen és a jövő kutatóit, tudósait és tanárait is. Ehhez nemcsak az kell, hogy a helyiek néhány ezer forinttal olcsóban adják ki albérleteiket, de hogyha kell, más kedveskedő, közvetlen gesztusokat is tegyenek ezek felé az emberek felé, mert ők lesznek azok, akik még évekig együtt élnek velünk, s egy részük közülük talán még később is Veszprémet fogja választani lakóhelyéül!