Ismét eljött a falu a városba, és furcsa módon pont ez teszi igazán városivá a hangulatot Veszprém közepén. Fiatalok és idősek, egyedül vagy hangos csoportokban ücsörögnek a padokon, beszélgetnek, vagy éppen csendesen merengenek egy-egy pohár bor társaságában akár késő éjszakáig is. Ha ilyenkor vetődik turista errefelé, bizonyosan irigyel minket. Ilyenkor…

Mert amúgy mikor látni (illetve nem látni) ilyet a városban (az Utcazene kivételével), azt ugye már cikkek ezerje taglalta itt az Index Veszprémen is. Élet van a Belvárosban. Írhatnék a kolbászról, a perecről, a rétesről, a kalácsról, a mézeskalácsról és a sajtokról is, de nem teszem, mert úgyis megtapasztalja az, aki kilátogat vasárnapig az Óváros térre.

A BOR-t szándékosan hagytam ki a felsorolásból, mert könyvtárnyi irodalom sem tudja megfogalmazni azt, hogy milyen szerepe (hatása) van abban, hogy ez a máshoz nem hasonlítható hangulat tud kialakulni. (Például sokan álltak/ültek egyedül, mégsem tűntek magányosnak, ha egy teli pohár volt a kezükben…)

Az árak szokásosan átlag felettiek, de nem is vedelni jön ide az ember, egy-egy decit hosszú ideig (akár egy órán át) ízlelget a borhoz nem értő laikus is. Megszűnik a rohanás, a sietség, a türelmetlenség, mintha valóban egy faluba kerülnénk a térerő, a média és a stressz határain kívül.

Első nap csak egyetlenegy bajom volt: jó a zene, csak hangos! (Mondja ezt a stadionnyi rock-koncertekhez szokott fülem) Lelkes fiatal tehetségek próbálják bulira sarkallni a népet a színpadról, de ez a hangerő és lendület inkább sörfesztiválhoz passzol. Persze ez nem az ő hibájuk, mindenesetre tovább javítana a komfortérzetemen, ha ezt az apró hibát ki tudnák küszöbölni a szervezők.