Most 4-én rendezték meg az RH-t Debrecenben, immár sokadszor. „Erhá”, csak így lazán. Álljon itt az RH honlapjának intrója, amely talán a legjobban visszaadja e két betű jelentését: „RH… két betű, de aki itt él keleten az aszfalt dzsungelben, az tudja hogy mit is jelent az; Romlott Hazai! ’98-ban indult, azóta is kitartunk, legalább kéthavonta egyszer, hogy a helyi arcok New Yorkra vagy épp Marseille-re bólogassanak hosszú blahzal tekeredve.”

„Persze vannak fényezettebb partyk az országban, multipromóval; nálunk megfelelt néhány stikker a streeten, hogy 5–600-ra dagadjon a sereg. Na meg persze fontos a földalatti atmoszféra. A nyers ütem, a zsíros szöveg… Poéták üzengetnek a színpadról. B-boyok mocorognak a sarokban. …és ha már serceg a waxon a tű, eljött az idő, hogy bemozdulj a koszos repre…”

Nem hogy Veszprémben, de még itt, Hajdú-Biharban se sokan ismerik a rövidítés jelentését. Persze, az ilyen kockafejeket nem kérdezgetjük ilyen remek buliról. Egy hip-hop lelkű, basszus leheletű, valódi b-boynak a második otthona ez az underground hip-hop party, az RH. Romlott Hazai, se több, se kevesebb.

A megszokott helyszín a Vígadó névre hallgató szórakoztató létesítmény. Remélem elég, ha annyit mondok, hogy az egyetemisták egy része itt diplomázik le. Főleg a büfészakosok. Az első RH-k helyszínéül egyébként a Kutyaól nevű hangulatos (szanaszét graffitizett) hely szolgált. (A név jelzésértékű.)

A Romlott Hazai célkitűzése nem más, mint hogy bulizási lehetőséget nyújtson a hip-hop műfajt annyira magukénak tudó helyi fiataloknak elérhető áron, elérhető helyszínen és nagyon jó minőségben, olykor némi extrával (pl. breakesek nem kicsit durva showja).

Tisztázva a félreértést: az RH-nak mára kialakult a maga rajongói tábora, a maga rajongói ízlésvilágával. Ebből fakadóan nem játszanak, mondjuk 50 centet. De nagyon nem. Aki RH-ra jár, annak mondjuk alap a Das EFX, a Cypress Hill, az Onyx, a Black Moon, stb. Talán hiba konkrét neveket felemlegetnem (hiszen kinek a pap, kinek a papné, kinek meg a papné lánya, na de legyen akármilyen finnyás valaki, RH-n mindenki meghallgat mindent), de a fő irányvonalat szeretném megmutatni: tehát ide sorolható még a Saian Supa Crew-tól kezdve Dj Cut Killeren (ő volt az aki a Gyűlölet/La Haine c. filmben tobzódott egy kicsit bakeliten) keresztül a Wu-tang clanig mindenki, hogy csak az ismertebbeket említsem. De a következő RH-ig sorolhatnám az Dj-k és MC-k nevét. (Viszont emberek vagyunk, ezért nem ritkák az olyan megjegyzések, hogy: „fos francia” vagy „fos Wu-tang”, vagy „fos magyarok”.) Összegezve undergroundra törekszik az RH, és szerintem teljesíti is azt messzemenőkig. A mostani RH-t technikai problémák miatt nem a Vígadóban, hanem az Unplugged nevezetű kocsmában rendezték meg. Kis hely, és számítani lehetett rá, hogy jó páran a helyváltoztatás miatt nem jönnek el. A megszokás… A mostani RH-t technikai problémák miatt nem a Vígadóban, hanem az Unplugged nevezetű kocsmában rendezték meg. Kis hely, és számítani lehetett rá, hogy jó páran a helyváltoztatás miatt nem jönnek el. A megszokás…

A jó bulira azonban az RH név sokak szemében garancia, ráadásul az a három név sem csengett rosszul, ami a plakátokon szerepelt: Prozack Turner (USA), Dj Flip (Ireland), és Flithbags (szintén Ireland), akik európai turnéjukon, Magyarországon csak az RH-n tették tiszteletüket.

A bulira késve érkeztünk, de láthatóan még nem maradtunk le semmiről. A zenét az RH Crewból három tag (Dr. Die, Sonekraft és Monty) rakta nagy lelkesedéssel. Kezdett éledezni a közönség, így éjfél felé közeledve a színpad végében furcsa arcok szívták magukba a zenét, készülődve a fellépésükre. Egy rasztasapós kisember, egy colos vörös gyerek, meg egy nagyon fehér ruhába öltözött MC…

A közönséget és a fellépőket egyaránt egy kis magyar beatbox köszöntötte. Ezt követően Dj Flip (mint kiderült, a magas srác) sétált az „dj-oltárhoz”. Kicsit állítgatta a dolgokat, majd egy olyan bemutatót nyomott az arcunkba, hogy a fél tömeg bealélt tőle. Nem hiába a 2003/04-es I.T.F. world scratching champion a srác… A buli után sokan felemlegették, hogy nem volt jó Flip, ezért meg azért. Szerintem nagyon is ott volt a szeren, csak sokan rosszul álltak hozzá. Ő azért jött, hogy megmutassa, mit tud. Talán az a srác jellemezte legjobban, aki a tömegben, azt ordította: „ez a gyerek beteg!!”. (Itt egy kis ízelítő, amit még a pakolás közben vettek fel.)

Flip magányos előadása rövid ideig tartott, mert előlopakodott hátulról Flithbags. Faragta a rímeket, de az ő showját elhomályosítja emlékeimben Prozack produkciója. A kezdeti lelkesedés megvolt a közönségben, de lassan kezdett alábbhagyni. Klassz volt Flithbags, beindította a tömeg hullámzását kellőképpen.

Ezt követően Flithbags gyorsan eltűnt, és a kis rasztasapós srácot konferálták fel. Prozack Turner volt, nem más. Az ő belépője ütött, mint egy kegyetlen mélynyomó. Mondhatni, berobbant a bulira vágyó közönségbe pergő rímjeivel. Nagyon kezdtek bepörögni Flippel, de sajnos néhányszor technikai problémák miatt kénytelenek voltak leállni. (Volt hogy a hanggal nem volt minden oké, volt hogy egy szöszi ment oda Fliphez megpróbálva magát és némi piát rátukmálni, miközben mindenki csak nézett, hogy wtf.) Néha kicsit érezhető volt a nyelvi különbség is. A közönségnek még lazán ment az „ááá”-zás, mikor Prozack betartotta a mikrofont a tömegbe, de mikor már komolyabb tőmondatokat akart visszahallani, annak már halk motyogás és zúgás lett a vége. Egyszer pedig nemek szerint akarta megszólaltatni a tömeget, és ebből az lett, hogy nem egy helyről lehetett a „Ladies” felkiáltás után mély férfiordítást hallani, mely elnyomta a lányok sivítását.

Prozack azonban nem hagyta elúszni a bulit, és lelkesen tartotta a közönségben a lelket. Állításuk szerint a debreceni buli benne volt az európai turnéjuk legjobb 5-jében, szóval ők is jól érezték magukat. Hajnali három körül Prozack menni készült, és búcsúzkodott („I want to drink some beer and smoke some weed…”), de a közönség még rávette két „na ez az utolsó” számra.

Én már az RH Crew zenéje alatt jól éreztem magam, Flip belépője ütött, Flithbags pedig szépen felvezette a hangulatot Prozacknek, aki még rátett egy lapáttal az egészre. Szerintem jó buli volt, na.

Azonban megkérdezve egy hivatásos RH fanatikust (nevezzük, mondjuk Sámuelnek), a következőt mondta: „Áhh, ez fel sem ért egy negyed RH-val sem. És elmondjam miért? Mert egyszerűen a Vígadó, az az atmoszféra, az a megszokás. Annyi emberrel közel sem ilyen. Sokkal jobb. Nem volt rossz… Inkább azt mondom, ez nem RH volt, hanem egy általuk szervezett hip-hop party. De jó volt, meg minden, csak nem lehet összehasonlítani, mert teljesen más.”

Azt hiszem ezzel elmondott mindent. A bulit illik megköszönni. Hálával tartozunk a fellépőknek és szervezőknek (Sho és a többiek), és köszi mindenki. Remélem, nem szakad meg ebben az évszázadban az RH-k sorozata…