Szerintem kevesen vannak azok, akiknek a szobáját ne díszítette volna a nyolcvanas években pávatoll. És kevés hölgy van, akinek fülében manapság ne fityegne pávatollas fülönfüggő. Mindkettő esetben hiúságát legyezgeti az ember, ugyanúgy, ahogy maga a páva. Ez a pökhendi, pipiskedő, akarom írni, páváskodó, nagyképű, ugyanakkor babonázóan egzotikus madár.

Aki Prága vagy Párizs parkjaiban, esetleg a veszprémi állatkertben sétál, akarva akaratlanul belebotlik az egyik legszebb és leghiúbb madárba, a pávába. A kalandos kedvű pávák egy része egész egyszerűen dobbantott Indiából, illetve Sri Lankáról, és a legendák szerint Nagy Sándor segédletével beköltözött Európába.

No, de szemezgessünk egy kicsit, hogy megtudjuk, tulajdonképen ki is rejtőzik a tollruha alatt. A pávák – akár tetszik nekik akár nem – a madarak osztályán belül a tyúkalakúak rendjébe, és azon belül is a fácánfélék családjába tartoznak, és mint minden rendes élőlénynél, náluk is a „férfiak” kapták a díszruhát. Míg a kakasok cifrán elegánsak, addig a tyúkok meglehetősen egyszerűek. A kakasok fejét, nyakát és begyét bíborkék – megspékelve aranyos és zöld csillogással –, a hátát zöld, a háta közepét sötétkék, hasát fekete színű tollak fedik. És a lényeg, amiktől igazán igézővé válnak: a meghosszabbodott faroktollak, amelyeken a kék a zöld, az arany színorgiáját megbolondító kis szem alakú mintákat találunk! (Aki nem látta még, ahogy a 18 tollból álló farkát legyezőszerűen kitárja egy pávakakas, annak ajánlom, keressen gyorsan egyet. Mi tagadás, királyi jelenség.) És, hogy teljes legyen az összkép: a kakas fején több mint 20 bóbita ringatózik. (Azonban amilyen szép a madár, olyan kínosan borzalmas a hangja…)

A tyúk ezzel szemben elszürkül a maga kis barna-fehér színkombinációjával, és a rövidebb és kevesebb bóbitájával. No, de erre is van magyarázat: a kakas tollazatával kivívja magának a tojó figyelmét, a tojó viszont szürkeségével akarja elkerülni a ragadozókét. Hát ez a titok nyitja. Ha a színeket tekintve különböznek is egymástól, a táplálékukban viszont közösek. Magvakat, növényeket, rovarokat csipegetnek előszeretettel.

És miből is lesz a kis páva? A tyúkok kétévesen válnak ivaréretté, ezzel szemben a kakasok életében a harmadik év a meghatározó. Ekkor érnek meg, és ekkorra fejlődik ki színpompájuk is. A páva tyúkanyó május elején 4–12 halványsárga tojást tojik a bokoralji fészekbe, amiket cirka 30 nap múlva feszítenek szét a kis pávák. Kuriózumszámba megy a kikelt utódok fejlett mini szárnya, amivel állítólag már repülni is képesek. A jó anyának számító tyúk csak a legnagyobb szükségben hagyja el fészkét, és kicsinyei nagyon ragaszkodnak hozzá, akiknek ha szerencséjük van, akár 15–20 évet is elpáváskodhatnak a Földön.

A szépség nem vált a pávák kárára, inkább karriert hozott számukra. Szent madárként tisztelték és tisztelik Indiában, ahol néha a falu közepén rak fészket. Júnónál, a római istennőnél is bevált, ugyanis szent madarává fogadta. Egyébként az ókori Róma falai között sok páva sétált, ugyanakkor sok vált áldozattá – tudniillik farktollából legyező, húsából, agyvelejéből, nyelvéből pedig igazi csemege készült. Díszes farktollát mindenütt felfedezhetjük: legyen szó Angliáról és a kalapokról vagy a kínai mandarinokról, akik rangfokozat-jelölő és megkülönböztetőként használták, és ahol a vázába helyezett pávatoll és korál azt a kívánságot fejezte ki, hogy „legyen a toll és gomb fényessége a tied”, mivel az első és a második hivatalnoki fokozatot a korálból készült gomb jelölte. A kínai festészetben megjelenő páva is a hivatalnokokra, a hivatalviselésre utaló jel volt. De nemcsak a hivatalnokokat, hanem a szépséget és a méltóságot is megjelenítette a kínaiak számára, akik ebből kifolyólag a szép lányok táncát pávatáncnak nevezték el. És még egy bónusz a sárgáktól: szerintük a páva képes elkergetni a démonokat…

Hát gondolták volna, hogy ilyen összetett szépséggel van dolgunk?