Bár bizonyos régészeti leletek azt igazolják, hogy már a kő- és bronzkori ember is termesztett borsót, a zöldborsót viszonylag nem régen, a XVII-XVIII. század fordulóján kezdték el fogyasztani Franciaországban. Egyébként az első előfordulási helye Afganisztán, Abbesszínia, majd másodlagosan a Földközi-tenger vidéke. Eléggé el nem ítélhető módon ekkor még csak az érett, száraz avagy felesborsót kajálta a köznép, amelynek magas keményítőtartalma bőséges energiaértéket képviselt.

Észtágító:

A termesztett borsófajták 3 csoportra oszthatók:
a) sima magvú (régebbi nevén fejtő) borsó
b) velőborsó
c) cukorborsó

A sima magvú borsó gömbölyű, sima felületű, zölden és érett állapotban (hántolt felesborsó) egyaránt fogyasztható. Elég hamar lisztesedik, az ipar borsólisztként is előállítja.

A velőborsó alakja szögletes, héja ráncos, sokáig marad zsenge állapotban, hántolásra nem alkalmas. Nálunk a zöld magvú változatát termesztik.

A cukorborsó hüvelyének belső oldaláról a hártyás réteg hiányzik, tehát a hüvely és a mag a teljes kifejlődéséig – a zöldbabhoz hasonlóan – feldarabolható, és a borsó a hüvellyel együtt fogyasztható. Nálunk ez a fajta kevésbé terjedt el, inkább az északi államokban fogyasztják.

A zöldborsónak számtalan fajtája ismert, hazánkban mintegy 25–30 félét termesztenek. Az élelmiszeripar folyamatos és egyenletes ellátást biztosít gyorsfagyasztott és konzerv zöldborsóból a lakosság részire. Jelentős könnyebbség ez a közétkeztetésben. Különösen a gyorsfagyasztott zöldborsó őrzi meg értékes tulajdonságait. De mostanság van friss, zsenge, he-he-he. (Forrás: www.elelmezesvezetok.hu.)

Vegyünk egy zacsi borsót, hámozzuk meg. Ügyeljünk arra, hogy sokkal nagyobb százalékban kerüljön a főhős az edénybe, mint a szájunkba.

Tisztítsunk meg egy csomó friss sárgarépát és petrezselymet (az utóbbi zöldjét megmossuk, hagyjuk lecsöpögni, és apróra vágjuk). Egy zsenge – nagyobb – főzőhagymát felaprítunk, meg egy filézett csirkemellet felkockázunk (kicsontozott combból jobb, de nem kaptam).

5 deka vajon előpirítjuk a mell-kockákat, hozzáadjuk a hagymát, felöntjük vízzel, sózzuk, hozzáadjuk a zöldségeket, kis gyömbért, meg a petrezselyem zöldjének harmadát.

Míg ő fődögél, felütünk egy tojást, belehintjük a petruska második harmadát, adunk hozzá uszkve három púpos evőkanál lisztet, kicsi sót, jól összekeverjük, és hagyjuk pihenni. No, mikoron összerottyant – nem kell neki sok idő – bészaggatjuk a galuskákat, hagyjuk főni vagy öt percig, majd pihentetjük még tízig – szigorúan fedő alatt.

Csuporba szedjük, meghintjük petrezselyemmel…

Nem kell túlfűszerezni, mert elvész a zsenge borsó íze!